Pest mellett egy kis faluban találtak olyan házat, amely megfelelt mindegyikük igényének. Nem volt olcsó, de volt udvara, meg a szomszédok is jóravaló embereknek tűntek. Az egyikük nagy nyulász volt. Több ketrecben is fajnyulakat tartott, melyekre igen büszke volt. Barátom öreg kutyája azonnal észrevette őket. Szerencsére erős kerítés volt a két ház között, így a nyulak vadászatához szokott kutya semmi kárt sem tehetett a kertben is olykor legelésző tapsifülesekben. Teltek a napok, barátom már egészen jól beilleszkedett az új közösségbe, amikor egy szombat reggel a neje elfehéredve lépett a szobába. Reszketett a szája széle miközben kinyögte: „Baj van!”

Az ajtó előtt egy tarka nyúl teteme hevert a farkát büszkén csóváló labrador előtt. A kerítés tövében nemsokára azt a lyukat is megtalálták, ahol a nyulat áthozta a jó vérű vadászeb. Más sem hiányzott a családnak, mint egy veszekedés a szomszéddal. Tanakodtak, mitévők legyenek, míg az asszonyka ki nem találta a megoldást: lemosta, megszárította hajszárítóval a nyúltetemet, férje meg csendben átmászott a kerítésen, és visszatette a többi közé. Gondolták, ha szomszéd ott találja meg, akkor abból nem lesz baj. Szerencséjükre a szomszédok is szerettek szombaton sokáig aludni, így nem vettek észre semmit a kora reggeli akcióból. Az öreg labradort meg láncra kötötték, amíg nem lesz neki is egy bekerített része az udvarban. Azon a napon nem is tették ki lábukat a kertbe, elmentek bevásárolni, majd hazaérve a garázson keresztül osontak fel a házba. Néha átlestek a szomszédékhoz, de nem láttak semmi szokatlant sem. A vén labrador bánatosan ült a háza melleti diófa árnyékában, és sóvárogva nézte a másik kertben vidáman kergetőző nyulak csapatát.

— Nézed ugye?

Morgott magában a külhonba szakadt vadász komám.

— Nézheted, egy darabig úgysem fogsz belőlük, arra mérget vehetsz!

Pár napig kerülték a szomszédokat, de hát a végtelenségig mégsem tehették. Csak összefutottak egyik délután. A kötelező udvariaskodás után barátomat a szomszéd bizalmasan félrevonta és megkérdezte:

— Nem tapasztaltatok az elmúlt napokban semmi furcsaságot?

Majd folytatta is, hogy vele olyan dolog történt, amire nem tud sehogyan sem magyarázatot találni. Barátomat már a hideg verejték is kiverte idegességében, de azért színlelt nyugalommal kérdezte, mi történt.

— Elmondom, de te sem fogod érteni! Pénteken este, miközben tisztítottam a ketreceket, az egyik tarka nyulunkat elpusztulva találtam. Nem akartam felizgatni a családot, megvártam, amíg mindenki lefekszik, fogtam az ásót, kimentem a közös kerítésünk tövébe, és elástam! Gondoltam, részemről a dolog le van tudva, de nem, és most jön a dolog hátborzongató része, mert szombaton a nejem megtalálta ugyanazt a nyulat, elpusztulva, de a többiek között! És azóta is azon töprengek, hogy ez hogyan történhetett meg!