— Búza apó kútja bizony magyarázatra szorul még itt, Szegeden is, hogy mi is az, és mit jelent a búzakultusz. Bálint Sándor, a kiváló, szegedi néprajzkutató művében található ez, de nagyon régi lehet maga a szakrális hiedelem, hogy a búzán emberarc van, melyet Krisztus-arcnak is lehet mondani. Mihály Árpád viszont egy kucsmás, bajszos, magyar embernek az arcát látta bele, és ez jelenik meg ennél a kútnál, a tetején lévő búzaszemnek az ábrázolásánál. A kútnak a kávája fölött négy fecskemadár is található, és amikor beindítják, akkor ezeknek a fecskéknek a szájából jön a víz. A gyerekek különösen élvezik, a környéken van ugyanis egy óvoda is — hallottuk dr. Horváth István Károlynétól, az Ötágú Síp Kulturális Egyesület elnökétől.

Az idei találkozón az első előadás a búzakultusznak a kicsit részletesebb ismertetéséről szólt, az előadó Czősztelki Kiss Attila volt. A vajdasági, egyházaskéri Fehér Viktor, az Újvidéki Egyetem Magyar Tannyelvű Tanítóképző Karának tanársegédje néprajzi kutatásainak egyik témáját ismertette, Örökségesítő gyakorlatok az Aranka-közben címmel.

— Amikor mostanában Egyházaskérről beszélek, akkor elsősorban nem mint kutató teszem, hanem mint az észak-bánáti, általunk Aranka-köznek vagy Aranka mentének mondott terület egyik szerelmese, aki nagyon kötődik ehhez a vidékhez, és aki a közösségszervezésre helyezve a hangsúlyt igyekszik valamit tenni azért a régióért. A kapcsolat Szegeddel, illetve az Ötágú Síp Kulturális Egyesülettel pedig már több mint tízéves. Mivel az idén arra kértek, hogy röviden számoljak be az elmúlt évek tevékenységeiről, kiemeltem a kerékpártúrát, mely — jövőre lesz öt éve — a településeken működő egyesületek, köztük a Banaticum és a Törökkanizsáért Egyesület együttműködésével valósul meg. A helyiekkel, valamint a Magyarországról, illetve Romániából érkezőkkel megismerjük a vidékünket, és emellett egyfajta örökségesítő gyakorlatot folytatunk, és igyekszünk kiemelni minden észak-bánáti, apró faluból valamiféle értéket, mely megmutatható, mely erősíti a helyi identitást.

A csókai Kónya Sándor arról számolt be, hogy — igaz, még csak nagyon feltételes módban — egy új kirajzásra bukkant.

— Resócki Rolland a bácskai Törökfalun, más nevén Utrinán gyűjtött népdalokat, és a nemrég megjelent könyvének én lettem a szerkesztője. Rám bízta, hogy válogassak ki a háromszáz népdalból valamivel több mint százat, a legszebbeket meg azokat, amelyekről úgy gondolja ő és én is, hogy érdemes megjelentetni. Amikor a szövegeket vizsgáltam, föltűnt, hogy a népdalokban emlegetik Kolozsvárt, Temesvárt, Budapestet, Becskereket, Zentát, Adát is, de viszonylag sok népdalban fordul elő Szeged, és néha az ö-zés is megjelenik. Ezért gondoltam, hogy talán Törökfalura is hatással volt a szögedi kirajzás, ami más bácskai községekben is előfordul. 

A vajdasági kirajzottak képviselőit Nagy Abonyi Attila, a VMDK Szegedi Tagozatának elnöke verbuválja, aki elmondta, az idén is számos meghívót küldött a Délvidékre, és érkeztek is vendégek Bácsgyulafalváról, Csókáról, Egyházaskérről és Muzslyáról.    

A már említettek mellett a XIV. Szögedi Nemzet Találkozóján Szabó István nagyvarjasi történész Győztes csaták — csúfos hallgatások/elhallgatások címmel, dr. Marjanucz László történész, egyetemi tanár pedig IV. Károly próbálkozása az első világháború utolsó éveiben — menteni a menthetetlent címmel tartotta meg értekezését.

A szerző felvételei

Képek:

Kónya Sándor és a jelenlévők

Fehér Viktor