Otthonában fogad, hellyel kínál, majd rövid beszélgetés következik az elmúlt két évtized közös emlékeiről, melyeket a hírlapíró, majd televíziós szerkesztő a jeles egyházi személyiséggel élt meg a Tisza-parti városban. E megkülönböztető és kitüntető körülmények közepette készült az alábbi interjú, mely Szeged egyik legismertebb és legnépszerűbb személyiségét kívánja bemutatni.
* Püspök Úr, hogyan emlékezik vissza a 25 évvel ezelőtti eseményre?
- Véletlen volt, gondolom - mondja Gyulay Endre, és elmosolyodik -, hogy II. János Pál pápa éppen énrám gondolt. Mielőtt döntöttem volna, hosszú, összesen kétperces(!) gondolkodási időt kaptam... Pesten voltam, ott találkoztam a vatikáni követ érsek úrral. Akkor ő elmondta, hogy mi a szándékuk velem, mire én azt feleltem, hogy nem tartom magam alkalmasnak erre a posztra. S azt is hozzátettem, hogy gondolkodni kellene. ,,Hát akkor gondolkozzon!” - felelte az érsek. Úgy két perc múlva megkérdezte: ,,Még mindig gondolkodik?” S akkor igent mondtam. Azt is elmondták, hogy melyik napon hirdetik ki a megválasztásomat, majd jött a dekrétum, hogy július 5-én lesz a püspökszentelés a dómban.
* Menjünk vissza a kezdetekhez: Ön Battonyán, egy Romániával határos településen született.
- Igazán csak tízéves koromig éltem Battonyán, itt volt édesapám jegyző. Ezután költözünk Budapestre, édesapám nem sokkal utána elhunyt, s anyagiak híján kénytelen voltam kollégiumba menni tanulmányaim folytatása érdekében. Így kerültem Hódmezővásárhelyre, majd Szegedre, ahol úgynevezett kisszeminarista lettem. Itt fejeztem be teológiai tanulmányaimat is.
* Felszentelése után nemcsak a Tisza-parti városban, hanem több megyében is végzett papi szolgálatot. Nagy ,,vándorlás”-ba kezdett püspökké való kinevezése előtt...
- Ez kétségkívül így van, bár az életem nagy részét akkor is Szegeden töltöttem. 1953-ban szenteltek pappá, ez jócskán a ,,Rákosi-menet'' időszakára esett, s akkor látszódott minden, hogy mit is vállalunk mi papok... Engem egyébként nagyon ,,kedveltek'' az állam-egyházügyi hivatalban, mert 2-3 év elteltével Csongrád megyéből mindig Békés megyébe helyeztek, majd onnan vissza! Így passzolgattak egyik helyről a másikra, szóval állandóan hurcolkodtam. Röszkén kezdtem, következett Ásotthalom, Gyula, Domaszék, Mezőhegyes, Makó, azután behívtak a papi szemináriumba lelki vezetőnek, illetve bizonyos tárgyakat tanítani. Tizenegy évet szolgáltam itt, azután a szegedi Rókus városrészben három évig voltam plébános, s akkor következett a már ismert párbeszéd a vatikáni érsekkel, amikor is két perc gondolkodási időt kaptam...
* Ugyanakkor az Ön nevéhez fűződik a szegedi ökumenikus lelkésztalálkozók és imanapok megszervezése is.
- Nézze, amíg nem volt templomom, addig e téren nem tudtam semmit csinálni, de amikor a rókusi városrészbe kerültem, akkor a reformátusokkal ültünk le először, és megállapodtunk abban, hogy egy januári estén jöjjenek el a római katolikus templomba. S jöttek is a protestáns hívek, tele volt a templom. Utána behívtam a plébániára egy pogácsára a református lelkészt, s elmondtam azt is, hogy milyen jó lenne, ha mi lelkészek legalább havonta egyszer találkoznánk. Így indult el egy továbbképző beszélgetés, annak érdekében, hogy megismerjük egymást, a szertartásainkat, s a hívek számára is lehetővé tegyük mindezt. Az ökumenikus ''együttműködés” azóta is él: mind a lelkészek, mind a hívek körében - imahetek formájában.
* Díszpolgári címet kapott Szeged városától és még néhány településtől. Ezzel nyilván nemcsak egyházi, hanem társadalmi tevékenységét is elismerték.
- Hogy miért csinálták, nem tudom... Én úgy éreztem, nemcsak nekem szól, hanem az egyházmegyének, amelyet vezetek, s annak a munkálkodásnak, amelyet kifejtettünk a városban és a megyékben. Igen, nemcsak Szeged, hanem Ásotthalom és Csanádpalota is megtisztelt ezzel a címmel, sőt egy egészen pici település, Mezőhék is úgy látta: templomépítő kezdeményezésünket ezzel a címmel kell elismerni. Kétségkívül jólesik mindez, s ha meghalok, akkor négy polgármesternek is gondoskodnia kell a temetésemről...
* Az ön megnyilatkozásaiban, akár prédikációról vagy előadásról, akár egy egyszerű beszélgetésről legyen is szó, gyakran előfordul a szeretet kifejezés. Ebben a hektikus világban mekkora súlya van még a szeretetnek?
- Nézze, hogy a súlyon mit értünk, az egy borzasztóan nehéz kérdés. Mi ebből az eredmény és mennyinek kellene lennie? Jézus Krisztus mondta, hogy: szeresd uradat, Istenedet teljes szívedből, és szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ez egy olyan alapvető dolog a kereszténységben, amit nagyon nehéz lenne elhallgatni vagy nem komolyan venni. Egy példát mondok saját tapasztalatomból. A dóm mellett volt a régebbi időkben egy utcaseprő, aki a város alkalmazottjaként pedáns rendet tartott, nagyon szépen eltakarította a nedves leveleket, elhányta a havat, mindig volt tisztességes út a templom bejáratához. Megköszöntem neki, hogy gondoskodik rólunk, tisztán tartja a templom környékét. Az ember elcsodálkozott, elsősorban azon, hogy egy püspök szóba áll vele! Pedig semmi különös ebben, hiszen ő is ember, a püspök is az, csak legfeljebb más helyen lakunk, más-más munkát végzünk. Úgy gondolom, hogy a szeretet ilyen apróságokból is tevődik össze. Vagy más példa: amikor a romániai menekültek megérkeztek, az én egyházmegyém segített a bajba jutottakon először, hiszen mi voltunk itt a szomszédban. A gondoskodás, az ellátás és a lelki vigasz, a továbblépéshez való támogatás volt a legfőbb feladatunk. Elvégeztük Isten segítségével ezt is. Úgy gondolom, a szeretet kategóriájába tartozik az iménti példa is.
* Az emberek alaptermészetében ott lapul a kíváncsiság. Nyilván érdekli a kedves Olvasót is, hogy mivel tölti az idejét egy nyugalmazott püspök.
- A nyugdíjas mindig ráér. Így azután most nem egy egyházmegye határához vagyok kötve, mint egykoron, ezért szinte minden erdélyi magyar egyházmegyéhez tartozó papnak tartok lelkigyakorlatot, de a Délvidéken a KEK meghívásának is gyakran eleget teszek, valamint Pécsett, Székesfehérváron, Szombathelyen is ''előfordulok”. Persze, itthon, a dómban is van feladatom: hetente kétszer gyóntatok, háromszor misézek, nagyböjtben, advent idején triduumok, nyáron lelkigyakorlatot tartok világi híveknek. Néhány könyvet is kiadtam az elmúlt hat évben, amióta nyugdíjas vagyok. Szóval nem unatkoztam idáig... - mondta a Hét Napnak adott nyilatkozatában Gyulay Endre szeged-csanádi nyugalmazott megyés püspök.