home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A szerencsés flótás
AGÁRDI Gábor
2013.07.31.
LXVIII. évf. 31. szám
A szerencsés flótás

A Latabár Kálmán által képviselt karakter és színvonal azóta is hiánycikk a magyar színház- és filmművészetben. Hozzá hasonló táncoskomikus nem volt még egy a huszadik században.

Alig néhány hete vonattal utaztam fel Budapestre. A vén budai hársfák akkor is békésen suttogtak, a lomokon megpihent a nyár. Gondtalanul andalogtam a macskaköves úton, és pár pillanatra úgy éreztem magam, mintha én volnék Eisemann Mihály egyik slágerének szereplője, akit a múlt század elejéről felejtettek ebben a világban. Séta közben elnyaltam kétgombócnyi mennyországot a budai Ruszwurm cukrászdában, délben pedig beültem az Aranyhordó kávéházba egy gyomorkeserűre, majd vöröslő, szaftos borjúpörköltet rendeltem. Túrós csuszával nem tudtak szolgálni, de a helyette kihozott vajas galuskát sem volt szívem a tányéron hagyni. Éjfélre ugyan kissé elfáradtam, de sikerült bejárnom minden olyan helyszínt, ahol annak idején a mai történetem főszereplője: Latabár Kálmán, azaz Latyi múlatta az idejét.

A huszadik század magyar színház- és filmművészetének utolérhetetlen zsenije 1902-ben Kecskeméten látta meg a napvilágot. Már dédapja, Latabár Endre is a világot jelentő deszkák bűvöletében élt, és az utána következő minden generációban is akadt legalább egy ismert előadó. Nagyapja, Latabár Kálmán Árpád és apja id. Latabár Árpád is közkedvelt színész volt — a szabadkai Népszínház valamikori forgószínpadán is megannyi esten át mókáztak önfeledten. Sok pályatársával ellentétben a kis Kálmánkát szülei nem akadályozták abban, hogy művészi pályára lépjen. Bevallották, hogy akkor lettek volna csak igazán szomorúak, ha mérnök, ügyvéd vagy orvos válik belőle. Már egészen fiatalon a Várszínházban lépett fel táncos-komikus szerepekben, és ehhez a szerepkörhöz egész életében hű maradt. Huszonévesen a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, és alig harmincesztendős, amikor Árpád öccsével európai turnéra indultak. A világhírű rendező, Max Reinhardt társulatában is megmutatkozhattak zenés artistaszámokkal. A neves direktor az öreg kontinens legjobb párosának tartotta őket. Latyi számára — habár Pesten elvégezte Rákosi Szidi színitanodáját — a külföldi évek jelentették az igazi iskolát. 1932-ben tért haza, és mint egy igazi csillag: csupán szerepekre szerződött. 1937-ben a filmgyár is felfedezte, és a nagyérdemű immáron a filmszínházakban is élvezhette a „rongylábú” mester energikus játékát.

A harmincas évek végén a zsidótörvény megjelenése Kabos Gyulát arra kényszerítette, hogy Amerikába emigráljon, így az elsőszámú komikus szerepét a teljesen más vérmérsékletű Latabár Kálmán töltötte be. Az 1939-ben forgatott A karosszék című romantikus vígjátékban a humort képviseli. 1942-ben Bilicsi Tivadar partnereként játszhatta a Behajtani tilos című komédia egyik főszerepét. Ebben az alakításban már fellelhetők játékának tipikus jegyei: az önérzetében sértett kisember méltatlankodó hangja, a karikatúraszerű, operettbe illő gesztusok, illetve a burleszkelemek. 1943-ban elkészítette pályája legjobb moziját. Az Egy szoknya, egy nadrág igazi közönségsiker lett, telitalálat a maga idejében, hiszen a figurát kimondottan őrá szabták. A forgatókönyv lehetővé tette, hogy kettős szerepben tűnjön fel, megmutatva virtuóz tánctudását és drámai kifejezőerejét. Egyszerre bújhatott Sóvári Péter színész és Dulcinea, a gazdag madridi özvegy bőrébe. A háború végéig húsz remek filmben tűnt fel, és szerencséjére — sok kollégájával ellentétben — a világégés után sem kellett könyörögnie a munkáért. 1949-ben a Mágnás Miska című operettfilmben tűnik fel. Árpád öccsével együtt uralták a vásznat. „Hülye vagyok, ezt belátom, és ez itten a barátom. De egyre azért büszke vagyok, hogy kettőnk közül ő a nagyobb.”  Alakítását Kossuth-díjjal ismerték el, és még ugyanebben az évben az érdemes művésszé választották.

A múlt század ötvenes éveiben két alakalommal is partnere volt a huszonhét esztendős korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Soós Imre, 1952-ben pedig — ötvenegy évesen — Gertler Viktor Állami áruházában sziporkázott. Noha ezek a Rákosi-korszak legsötétebb évei voltak, Latabár a valamikori békebeli időkbe juttatta vissza a mozi közönségét. Élete legnagyobb alakítását Keleti Márton édesbús filmjében, a Fel a fejjel címűben nyújtotta. Peti bohóc szerepében egyszerre csalt mosolyt és könnyeket is a nézők szemébe. Megrázó erővel jelenítette meg a mindig felállni tudó, elpusztíthatatlan embert. A hatvanas években az Egyesült Államokban és Kanadában turnézott. Súlyos betegségét csak tetézte életformája. 1970-ben, 68 évesen érte a halál. Harminckét filmben játszott. Minden jelenetében énje legjavát nyújtotta, hogy a közönséget boldoggá tegye. Haláláig az Operettszínház tiszteletbeli tagja maradt. Fia, ifj. Latabár Kálmán ezt mondta róla: „Játéka, de főleg tánctudása, könnyednek, légiesnek tűnt. Noha minden mozdulatra és spontánnak tűnő poénra nagy műgonddal készült. Latyi ugyanis a humorban nem ismert tréfát.” Az általa képviselt karakter és színvonal azóta is hiánycikk a magyar színház- és filmművészetben. Hozzá hasonló táncoskomikus nem volt még egy a huszadik században. 
 

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..