A tábornak ezúttal is a kishegyesi Kátai Tanya adott otthont. Ezen a gyönyörű és tágas helyszínen, a természet közelségében alkothattak és fejlődhettek a fiatalok. A tábor nyitórendezvényét augusztus 5-én este tartották meg, amikor a Petőfi Klub támogatásának köszönhetően Tóth Péter Lóránt tanár, Pro Cultura Hungarica díjas versvándor és Radnóti-díjas versmondó „Toldi írójához elküldöm lelkemet” című előadását hallhatta a közönség.

A tábor az idén is gazdag programot, színvonalas műhelyfoglalkozásokat kínált a résztvevőknek. A délelőtti órákban beszédtechnikai foglalkozások folytak Raffai T. Ágnes és dr. Lőrinc Tímea, az újvidéki Színművészeti Egyetem beszédtanárai vezetésével. Hosszú idő után beszédtechnikai bemutatója is volt a gálának.

Délutánonként egyéni versfelkészítésen vettek részt a gyerekek Bartha Júlia nyugalmazott óvónővel, Magyar Életfa díjas felkészítő tanárral, Tóth Anita és Péter Lea többszörösen díjazott versmondókkal, Mészáros Gábor színművésszel, a szabadkai Kosztolányi Dezső Színház igazgatójával, Basity Gréta Dudás Kálmán-díjas versmondóval (az Életjel Csáth Géza Művészetbaráti Kör tagja), Jankovics Andrea Sterija-díjas színművésznővel, Mess Attila színművésszel, Szatmári Melitta tanítónővel, illetve Kormos Irén versmondóval.

Immár hagyományosan produkciók is készültek, melyeket a gálán láthatott a közönség. A korosztályok alapján felosztott csoportokkal szakemberek foglalkoztak. A legfiatalabbakkal a Budapestről érkező Bori Fekete Ágnes dráma- és magyartanár, valamint Hajvert Lódi Andrea dolgozott, a középső csoportok munkáját Rókus Zoltán színművész (Népszínház, Szabadka) és Povázsánszki-Kőműves Noémi színművész vezeti, a haladó csoportok oktatói pedig Virág György színművész (Zentai Magyar Kamaraszínház) és Krizsán Szilvia Sterija-díjas színművész (Újvidéki Színház).

A XXXV. Szép Szó Tábor másik újdonsága a kudarctűrő tréning volt, melyet Terék Anna pszichológus tartott.

— Ennek a tréningnek az igénye az egyik Dudás Kálmán Nemzeti Vers- és Prózamondó Találkozón merült fel, amikor zsűriztem, és megpróbáltam megvigasztalni az egyik kisfiút, aki nem volt elégedett a teljesítményével. Ekkor döntöttük el Hajvert Ákossal, hogy a tábor keretében foglalkozunk a kudarc feldolgozásával. A felkészítő tanárok is boldogan üdvözölték a kezdeményezést, mert nagy problémát okoz a kudarccal való megküzdés. Öt napon át mindennap másik csoporttal dolgoztam, és szerintem már az is fontos, ha a foglalkozásnak köszönhetően gondolkodnak erről a gyerekek. Azt fejtegettük közösen, hogy mi a kudarc, hogyan lehet megvigasztalódni, mik azok az erőforrások, amelyeket ilyenkor mozgósítani lehet, hogyan lehet megküzdeni a frusztrált állapottal. Igyekeztem útravalót adni nekik, és bízom benne, hogy velük marad. Úgy gondolom, és abban reménykedem, hogy minél érettebb az ember, minél összehangoltabb a személyisége, annál több mindenhez tud nyúlni, hogy megküzdjön ezzel az érzéssel. Nagyon személyfüggő, hogy ki milyen módszert alkalmaz. Szakemberként az a fontos, hogy megtanítsunk a gyerekeknek egy csomó technikát, melyből kiválasztják a számukra legmegfelelőbbet. Azt szoktuk javasolni a szülőknek, hogy a kudarctűrés ingerküszöbe úgy növelhető, ha minél többet társasjátékoznak otthon, és a gyereknél a hangsúly áttevődik arra, hogy a játék folyamata a lényeg, nem pedig az elért eredmény.

Volt egy időszak, amikor nyári és téli Szép Szó Tábort is rendeztek egy évben, így az idei a harmincötödik a sorban. Hajvert Ákos, a tábor vezetője, a Vajdasági Magyar Versmondók Egyesületének elnöke elmondta, a tábor szerkezete — mely a ’90-es évek elején alakult ki — nem változott az évek során.

— Akkoriban a Magyar Versmondók Egyesületének a segítségével Bartók László és Kalocsai Andrea voltak azok a művészek, akik eljöttek ingyen és bérmentve segíteni Krekity Olgának felépíteni ezt a tábort. Az általuk hozott szerkezet szerint a tábornak három kifutási pontja van, az egyik a házi bajnokság, vagyis egy egyéni szöveget kell megtanulnia a táborozónak az egy hét alatt, és egy nappal a tábor vége előtt adja elő. A második a közösségi része, amikor csoportokban készítenek egy-egy előadást, melyet a gálán mutatnak be a szülőknek. Ez két okból is fontos, egyrészt azért, mert megélik a közösség alkotóerejét a közönség előtt, a szülők szempontjából pedig azért, mert kapnak egy keresztmetszetet abból, hogy mi történt itt az egy hét alatt. A vers- és prózamondás pódiumművészeti műfaj, mely közönség előtt zajlik, minden bizonnyal többnyire exhibicionista jellemű emberkékkel. Természetesen olyan táborozók is vannak, akik év közben nem mondanak verset, mégis eljönnek ide. A tábor harmadik része a beszédtechnika, mely szintén nagyon fontos. Az idei táborban több csoport tevékenykedett, mert 61 résztvevőnk volt. Generációváltás is történt, hiszen jó néhányan hat-hét év Szép Szó táborozás után az idén már nem jöttek. Így történt meg az is, hogy most nem huszonhat éves a legidősebb résztvevő, hanem tizenhat, a legfiatalabbak az idén is a kilencévesek voltak. Külön öröm számomra, hogy a legkisebbeknél a 16 gyerekből 13-an most jöttek először a táborba, tehát van remény az utánpótlásra. Egész Vajdaságból érkeztek a résztvevők, az idén valamiért kevesebben jöttek Nyugat-Bácskából. Fontos kiemelnem, hogy ez a tábor azért él, mert a szülők fontosnak tartják, hogy ide küldjék a gyerekeiket. Hiszek abban, hogy ez a közös szándék sokkal értékesebb embereket fog majd teremteni a közösségben.

Rókus Zoltán hatéves korától a középiskola végéig rendszeresen részt vett a táborban, az idén pedig második alkalommal csoportvezetőként volt jelen.

— Tizenkét-tizenhárom évesekkel dolgoztam, és a koncepcióm az volt, hogy összeválogattam kortárs verseket a csoport számára, majd kiválaszthatták maguknak a legszimpatikusabbat. Különféle méretű és nagyságú műanyag csövekkel produkáltunk hangokat, illetve az előadás eszközeit és díszletét is ezek a tárgyak alkották. A középpontban természetesen a szövegek álltak, így például elhangzott Tolnai Ottó, Mentovics Éva, Lackfi János verse is — emelte ki a szabadkai Népszínház színművésze.

A Szép Szó Tábor hagyományos gálaműsorát augusztus 12-én 10 órakor tartották meg a Kátai Tanyán, ahol bemutatták a műhelymunkák produkcióit, valamint felléptek a házi bajnokság kiemelkedő versmondói.

A tábor támogatói a következők voltak: Magyar Teátrumi Társaság, Kulturális és Innovációs Minisztérium — Emberi Erőforrás Támogatáskezelő, Magyar Nemzeti Tanács, a Szerb Köztársaság Kulturális és Tájékoztatási Minisztériuma, Tartományi Művelődési, Tömegtájékoztatási és Vallási Közösségi Titkárság, Tartományi Oktatási, Jogalkotási, Közigazgatási és Nemzeti Kisebbségi — Nemzeti Közösségi Titkárság, Kishegyes Község Önkormányzata, valamint vállalatok és vállalkozók.