A székelykevei tájház

A székelykevei tájház

Székelykeve a magyar nyelvterület legdélebbi települése.

A Dél-bánsági körzetben, Kevevára községben, az Al-Duna közelében, Belgrádtól mintegy 50 kilométerre fekszik. 1883-ban Andrásfalváról, Istensegítsről, Fogadjistenről, Hadikfalváról és Józseffalváról 645 bukovinai székely család érkezett erre a vidékre.

A letelepítetteknek a magyar kincstár 300 vert falú, cserepes tetős házat építtetett. Jellemzőjük a szoba, konyha, istálló és egy szabad gang megléte, valamint a lakótér alsógerendás, deszkás mennyezete volt. Ebből a hármas osztatú parasztháztípusból ma már csak néhány darab látható, közöttük az is, amelyikben 2010-ben megnyitották a falu gazdagon berendezett tájházát.

A székelykevei tájházat 2006-ban a helyi katolikus plébánia alapította — az 1889 és 1892 között neogótikus stílusban épített templom Szent István nevét viseli. Az épület az egyház tulajdonában van, a pancsovai Műemlékvédelmi Intézet felügyeli. Egyike a szakmailag legjobban elkészített épületegyütteseknek, berendezésében jól sikerült ötvözni a bukovinai székely hagyományokat a dél-bánáti életmóddal. A falu lakosai a tájháznak adományozták az őseik által használt tárgyakat, hogy bemutathassák őket a településre látogató vendégeknek. Emellett a fiatalok és a gyermekek megismerhetik azokat az eszközöket, amelyek régen a háztartások szerves részei, elengedhetetlen kellékei voltak. Az épülethez udvar és nagy kert is tartozik, valamint a ház mellett turisztikai információs központ működik.

Az Identitás Kisebbségkutató Műhely munkatársai 2011 szeptemberében összeírták a tájház berendezési tárgyait. A leltárt elektronikus formában készítették el, lefényképezték és megszámozták mind a 334 tárgyat. A munkát a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a Szekeres László Alapítvány pályázatán nyert forrásból sikerült elvégezni.

Mivel a székelykevei tájház a magyar népi építészet és épített örökség szerves része, berendezése pedig a település közösségének életmódját jeleníti meg, bekerült a Vajdasági Magyar Értéktárba, csakúgy mint szellemi kulturális tájegységként maga Székelykeve is. Felbecsülhetetlen értéknek számít a lakosság szellemi öröksége is, a tájszólás, a jellegzetes népszokások, a népdalok és a gazdag anekdotakincs.

Tóth Tibor felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Riport rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A székelykevei tájház
Riport
A székelykevei tájház
Riport
Facebook

Támogatóink