home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
A szegények karácsonyfája
KREKITY Olga
2004.12.22.
LIX. évf. 51. szám
A szegények karácsonyfája

Szabó Attila fotójaMár régóta készülődtem erre a beszélgetésre, de valahogy mindig elmaradt. Most, hogy újabb néprajzi adatok után kutattam a Kalendárium összeállításakor, több tanulmányban, gyűjtésben is hivatkoztak nevére, munkájára. Felcsigázta hát a kíváncsiságomat: ki lehet ez az asszo...

Szabó Attila fotója

Már régóta készülődtem erre a beszélgetésre, de valahogy mindig elmaradt. Most, hogy újabb néprajzi adatok után kutattam a Kalendárium összeállításakor, több tanulmányban, gyűjtésben is hivatkoztak nevére, munkájára. Felcsigázta hát a kíváncsiságomat: ki lehet ez az asszony, akit manapság a hazai szakmai körökben szinte alig említenek, holott egykoron jelentősen hozzájárult e vidék eredetiségének feltárásában. Számtalan cikk, tanulmány jelent meg nevével a Topolya és környéke című újságban, a Hungarológiai Intézet füzeteiben, néhány kötetet is asztalra tett, azonkívül gyűjtéseinek egy részét a Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Kutatóintézete is ismeri... Most, 75 évesen, betegen és nyugalomba vonultan lenne még mit könyvbe gyűjtenie, de nincs lelki ereje hozzá. A köréje csavarodott csendet és közönyt már nem akarja áttörni. A felhalmozott értékes anyagok talán egyszer avatott kezekbe kerülnek...
* Életrajzi adataiból az derül ki, pedagógusnak készült. Hogyan lett mégis néprajzkutató? Sőt, bölcsészdoktori címét is néprajzból szerezte meg Debrecenben 1977-ben. Hogyan jutott el odáig?
- A néprajzot dr. Penavin Olga tanárnő szerettette meg velem, olyannyira, hogy már egyetemistakoromban, 1964-ben elkészítettem az első komoly (négykötetes) munkámat Topolya tárgyi néprajza címmel. A tanárnő felvitte Budapestre, és megmutatta a Magyar Tudományos Akadémia munkatársainak. Nagyon jó véleménnyel voltak gyűjtésemről. Végeredményben ettől az évtől kezdve számítom néprajzi munkásságomat, vagyis az idén jubiláltam, azaz tartottam a negyvenedik évfordulót. Penavin tanárnővel bejártuk Kopácsot, Vörösmartot, a szerémségi falvakat, de igazából mindig arra biztatott bennünket, hogy szedjük össze a még élő bácskai népszokásokat, vagyis először a környezetünkben kutassunk, gyűjtsünk. Amikor befejeztem az újvidéki Tanárképző Főiskolát, hazakerültem, mert beteg édesanyámat kellett ápolni. Abban reménykedtem persze, hogy majd Topolyán kapok munkát, de gyorsan rádöbbentem, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában. ,,Belekerültem a kalapba, s hosszas várakozás után végül Padéra küldtek.
* Tetszett az új környezete? Hogyan fogadták a falusiak az első magyartanárnőt?
- Csak az első három hét volt szörnyű. Amikor megérkeztem, szalmán aludtam, és lópokróccal takaróztam mindaddig, amíg apám utánam nem hozta az ágyneműmet. Padén láttam először olyan vert falú házat, amelynek tetejét szárral borították be. Nagyon nagy volt a szegénység, de az emberek nyíltak és barátságosak voltak, és nagyon-nagyon babonásak. A könyvtárat is én vezettem a szövetkezeti otthonban, ahová bizony szürkületkor már nemigen lépett be senki. Azazhogy egyszer berobbant a Pista gyerek, mondván: ,,Gyorsan, gyorsan, tanárnő, adja azt a könyvet, mindjárt sötét lesz, nem akarom, hogy megint jöjjön utánam az anyadisznó a kilenc malacával. Vagyis a kísértet, amitől az egész faluban tartottak. Ilyet és ehhez hasonlókat hallván kezdtem jegyzetelni. Volt néha gondom is. A hatodikos Gyuri nagymamáját meg még néhány öregasszonyt, akik kerítéssel és kuruzslással foglalkoztak, a lakosság boszorkánynak hitte. Nos, elmentem én a nagymamához, s megkértem, magyarázza meg már az unokájának, hogy nincsenek boszorkányok, mire ő: ,,Honnajt tudod te azt, édes fiam? Két év után hazajöttem, mert férjhez mentem, meg mert Topolyán is kaptam munkát.
* Ugorjunk át most néhány évet. 1958-tól szakiskolai tanár lesz, rá egy évre pedig beiratkozik az újvidéki bölcsészkarra. Itt újabb lendületet kap Penavin tanárnőtől a gyűjtéshez, amint azt már említettük. Ám az akkori adatközlőkről még nem szólt.
- Nagyon sokat köszönhettem a Sinkovits József ipari szakiskola diákjainak, akik szinte valamennyien olyan szegényparaszti környezetből származtak, ahol még élt a néphagyomány, s így erről sokat meséltek nekem. Sőt, 1973-ban a segítségükkel egy kiállítást is szerveztem, Topolya és Kishegyes néprajzi tárgyait gyűjtöttük össze, és tettük közszemlére. Aztán ezt a gazdag gyűjteményt felajánlottam a községnek, azzal a céllal, hogy alakítsuk meg a néprajzi múzeumot. Természetesen nem kellett senkinek. Később negyven tárgyat, melyet megőriztem, dr. Harkai Imre átmentette a tájházba.
* Doktori disszertációjának és egyúttal egyik legnépszerűbb könyvének a címe: Topolya népszokásai. Mennyire vált ez a két jeles esemény élete fordulópontjává?
- Tóth Ferenc költő barátom sugallatára adtam a fejem továbbtanulásra, soha előbb eszembe nem jutott. 1977-ben szereztem meg a bölcsészdoktori fokozatot néprajzból, abban az évben, amikor bevezették az iskolareformot, és beszüntették az inasiskolát. Azzal a kéréssel fordultam a topolyai elöljárókhoz, hogy biztosítsanak nekem állást, meg is ígértem, feltérképezem Topolya és az összes környező település néprajzát, de válaszra sem méltattak. Így lettem a Nemzeti Bank dolgozója, s innen kerültem nyugdíjba 1982-ben. Előző évben jelent meg a dolgozatom a Hungarológiai Intézet füzetében, majd 1998-ban könyv alakjában is, amelyből egy hét alatt 900 példány kelt el.
* Magyarországon igencsak kedvező kritikákat kapott másik jelentős műve, a Bácskai lakodalmak, amelynek része A pacséri vőfélykönyv, amely a szakma szerint az egyik legrégibb ilyen jellegű kiadvány.
- Az említett vőfélykönyvet valamikor az 1700-as években hozták át Karcagról a Bácskossutfalvára telepedő magyar családok. Innen aztán egy legény átvitte Pacsérra. Ez egy archaikus nyelvezetű, kézzel írott vőfélykönyv, amelynek se az eleje, se a hátulja már nem volt meg, amikor rátaláltunk. Az utolsó három oldala is kuriózum, mert leírja azt a nagy tűzvészt, amelyben 1840-ben elpusztult Baja. Férjemmel öt évig másolgattuk a füzetecskét, majd ezt kibővítettük horgosi, királyhalmi, bácskossuthfalvi és bánáti lakodalmas rigmusokkal, s így keletkezett a Bácskai lakodalmak c. kötet, amely sajnos magánkiadásban látott napvilágot, mert nem találtam rá támogatókat.
* A topolyai tanyák nyelve, Az újságírás története Topolyán 1944-ig, Topolya betyárvilága, Topolya község búcsújárási szokásai... és még sorolhatnánk a dossziékban álló, kiadásra váró munkákat, de most befejezésül mégis inkább arról meséljen, kérem, hogy milyen karácsonyi szokásokat ismert meg falujában.
- Az adventi időszakban a Mikulásnak és a Luca-napnak volt nagy tisztelete, főleg a párválasztási szokásoknak, a gombócfőzésnek, pogácsasütésnek. A böjtöt szigorúan betartottuk, de ennek inkább gazdasági oka volt, meg kellett őrizni a szalonnát és a sonkát aratásra, kapálásra. December 24-én délután háromkor bevittük a szalmát a lakásba, az asztal alá tettük a szerszámokat, a kemence tetejére pedig a magvakat. Az asztalt a legszebb terítővel borítottuk le. Mézes pálinkát ittunk, fokhagymát, aztán bablevest ettünk üres kaláccsal és mákos gubát (hogy annyi zsák búza legyen, ahány szem mák van a tésztán). Míg tartott a vacsora, senkinek sem volt szabad felkelnie az asztaltól. Vacsora után előkerültek az ajándékok (általában gyakorlati tárgyak, ruházati cikkek). A szegényeknek nem volt fenyőfájuk, hanem fából ácsolt toronykarácsonyfájuk (ezt minden évben elő lehetett venni), azt díszítették fel, esetleg a koronatüske hajlított ágát dióval, almával, mézeskaláccsal. A felnőttek éjfélig kártyáztak (dióban fizettek!), a gyerekek meg hancúroztak a szalmában. Éjfélkor mindenki misére ment. Amikor hazatértünk, szármát vagy kocsonyát ettünk. Másnap és harmadnap pedig köszönteni mentünk karácsonyt. Az újév vagy kiskarácsony már nem volt ennyire szigorú, noha az étrend általában megegyezett a karácsonyival.
* Kívánjuk, legyen az idei karácsonya is békés, örömteli, akárcsak régen! Az új esztendő pedig hittel és reménnyel teli, hogy lesznek tanítványok, akik lelkesedéssel folytatják majd munkáját!

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..