A modern szaloncukor közvetlen elődje azonban a XVII. századi Franciaországból származik, ahol egy úgynevezett fondant cukorkát készítettek. Ez egy lágy, formázható cukrászati alapanyag volt, melyből különféle édességeket alkottak. A fondant cukorkák népszerűsége a XIX. században érte el az akkori Magyarországot, ahol már egyre inkább terjedt az édességek karácsonyfadíszként való használata.

A szaloncukor elnevezése viszont a XIX. századi, magyar arisztokrácia szokásaihoz köthető. Az akkori társasági életben a szalon volt a közösségi élet központja, és az úri társadalomban a karácsonyfát is ott állították fel. A fán függő édességeket „szaloncukornak” nevezték el, mivel azok egyúttal a szalont is díszítették az ünnepek idején. Jókai Mór neves, magyar írónk annak idején „szalonczukkedlinek” nevezte a szaloncukrot, a cukorka neve ugyanis a német salonzuckerl szóból ered. 1891-ben jelent meg Hegyesi József magyar—francia szakács és vállalkozó A legújabb házi czukrászat című kézikönyve, melyben tizenhétféle szaloncukrot ír le, így pl.: szalon-ananászcukorkákat, szalon-krémbonbonokat, szalon-Maraschino-czukorkákat stb.

A magyar cukrászdák szaloncukrait a vevők készletről vásárolhatták, de meg is rendelhették. A vevő határozhatta meg, hogy milyen ízű cukrot milyen színű papírba, valamint milyen színű és minőségű (sima vagy préselt mintájú) sztaniolba csomagoljanak. Bár, mint ahogy említettük, a szaloncukor elődje Európából származik, a hagyományos formában és a karácsonyfa-díszítés szerves részeként való használata egyedülálló magyar szokásként vonult be a történelembe. A XIX. század végén és a XX. század elején a magyar cukrászdák versengtek egymással a legfinomabb és a legszebb szaloncukor elkészítésében. A csomagolás művészete külön iparággá nőtte ki magát, és a régi papírdíszek ma már gyűjtők körében is keresettek. Az 1950-es évektől az élelmiszeripar a tömeggyártásra állt át, és a szaloncukor szinte mindenki számára elérhető lett, örömteljesebbé téve így a karácsonyt.

Mára, a modern élelmiszeripari technológiáknak köszönhetően, a szaloncukor rendkívül változatos formában és ízekben kerül a fogyasztók elé, mindenki megtalálhatja a kedvencét. A leggyakoribb csoportosítás alapja az édesség tölteléke. Most vegyük sorra a főbb típusokat.

Klasszikus ízek

Zselés: A gyümölcszselével töltött szaloncukor talán a legelterjedtebb és legkedveltebb változat.

Kókuszos: A kókuszreszelékkel gazdagított változat édes és egzotikus ízvilágot kínál.

Nugátos: A lágy, mogyorós töltelék különösen népszerű az édesszájúak körében.

Modern változatok

Marcipános: Az őrölt mandulából készült töltelék luxusérzetet kölcsönöz az édességnek.

Csokoládés krémek: Különféle ízesített csokoládékrémek, például narancsos vagy rumos változatok.

Vegán szaloncukrok: A tej- és tojásmentes alternatívák egyre nagyobb teret hódítanak azok között, akiknek fontos, hogy az édesség kizárólag növényi alapanyagokból készüljön.

Kézműves-különlegességek

Alkoholos: A különféle likőrökkel töltött szaloncukrokat kizárólag felnőtteknek szánják.

Mézes-mázas: A természetes édesítők és ízesítők felhasználásával készült szaloncukrok az egészségtudatos fogyasztóknak kedveznek.

A szaloncukor készítése régen a kézművescukrászok feladata volt, és nagy ügyességet, odafigyelést igényelt. Az otthoni változatok még ma is népszerűek, különösen azok körében, akik szeretik saját ízlésüknek megfelelően készíteni az édességet. Íme egy egyszerű recept:

Hozzávalók: 250 g cukor, 1 dl víz, 1 teáskanál citromlé, 100 g étcsokoládé, ízlés szerinti töltelék (pl. dió, mogyorókrém, lekvár).

Elkészítése: Olvasszuk fel a cukrot a vízben, majd adjuk hozzá a citromlevet, és addig főzzük, amíg szirupos állagú nem lesz. Hagyjuk a szirupot kihűlni, majd formázzunk belőle kis golyókat, és töltsük meg a kiválasztott töltelékkel. Olvasszuk meg az étcsokoládét, és mártsuk bele a golyókat. Helyezzük őket sütőpapírra, és hagyjuk megdermedni. Végül csomagoljuk tetszés szerinti színes sztaniolpapírba.

A szaloncukor szerepe is változik napjainkban. Bár egykor a karácsonyfán helyezték el, ma már egyre inkább tálakba kerül, esetenként a karácsonyfa alá, ahol a vendégek szabadon csemegézhetnek belőle. Ez a trend is mutatja, hogy a szaloncukor nemcsak az ünnepi dekoráció része, hanem valódi gasztronómiai élmény is. És nem utolsósorban 2024-től a hungarikumok gyűjteményét is gazdagítja.