Takács Márta ,,civilben': a saját kezűleg készített sziklakert előtt.

Az egyik legnagyobb tartományi közvállalatot, a Vajdasági Erdőgazdaságot immár egy éve egy topolyai születésű, Szabadkán élő erdőmérnök, Takács Márta vezeti. Vezérigazgatóvá való kinevezése előtt az országban még nem volt rá példa, hogy egy ilyen állami vállalatóriás irányítását egy nőre bízták volna.
Az erdőmérnöki végzettségű tartományi képviselőnő a természet iránti szeretetének, kimagasló szaktudásának, nem utolsósorban pedig elszántságának és kitartásának köszönhetően nyerte el e rangos funkciót.
* A tavaly márciusban történt kinevezésével Ön tulajdonképpen történelmet írt, hiszen ilyen rangos tisztséget egyetlen állami vállalatban sem töltött még be eddig nő. Hogyan fogadta?
- Amikor tavaly januárban felajánlották ezt a megbízatást, egy percig sem volt számomra kétséges, hogy elfogadom-e vagy sem. Én mindig is azt hangoztattam, hogy erdőmérnök vagyok, hogy imádom a szakmámat. Ezt az ajánlatot elfogadván tulajdonképpen egy régi álmomat valósítottam meg: hogy a szakmában maradva irányíthatok egy ilyen vállalatóriást, miközben arra törekszem, hogy a munkámat - a legjobb szaktudásom felhasználásával - végezzem. Természetesen egy kicsit tartottam is tőle, hiszen ilyen megbízatást ebben az országban nő eddig még nem kapott.
* Tapasztalt-e ellenállást vezérigazgatói munkájával szemben pusztán azért, mert nő?
- Amikor a vállalat élére kerültem, egy igen ,,laza társaság fogadott. Amíg nem ismertek meg igazán, addig nem ismerték a képességeimet, a munkaszokásaimat sem, és előfordult, hogy nem vettek komolyan. De később, ahogy telt-múlt múlt az idő, csakhamar rájöttek, hogy nő létemre is bizony megvan a képességem arra, hogy sikeresen irányítsak akár egy ilyen hatalmas vállalatot is. Ez a ,,rendrakás időszaka volt, jó néhány felmondással, felelősségre vonással, de megérte. Keménynek kellett lennem. Talán egy kicsit keményebbnek is, mint amilyen egy férfi tud lenni egy ilyen vezetői tisztségben. A csapatmunka híve vagyok, de azért mindenki véleményét meghallgatom, szinte határtalan a türelmem, bármilyen problémával, ötlettel álljon is elő valaki. Ugyanakkor nem tűröm a munkakerülést, a felelősség másra való áthárítását és az érdektelenséget. Nekem az az elvem, hogy bármilyen feladatot vállalunk is el, azt igyekezzük maradéktalanul elvégezni. Különben nincs értelme a munkánknak. A munkatársaim azóta már megismerték ezt az oldalamat is, és büszkén mondhatom, hogy nagyon szorgalmas és tehetséges emberekkel dolgozom együtt. Azelőtt én csak hírből ismertem az állami vállalatok működését, gondjait, de miután magam is bekerültem egy ilyen vállalatba, úgy éreztem, hogy nagyon sok a megoldásra váró probléma. Bátran vállaltam ezt a feladatot, bár ha a családom nem áll mindenben mellettem, lehet, hogy nem érvényesülhettem volna. Naponta mintegy 250 kilométert utazom, mivelhogy Szabadkán élek, a munkahelyem pedig Újvidéken van. Az utazásnak pedig nem a munkaidőmbe, hanem a munkanapomba kell beleférnie. Délután hat óra előtt ritkán érek haza, és akkor tudok csak a családommal, a tízéves fiammal foglalkozni. Ez a munkahely számos lemondással és áldozatvállalással jár, mégis nagy örömmel és odaadással végzem.
* Ön aktív tagja a Vajdasági Magyar Szövetségnek, és tartományi képviselőként is síkraszáll a vajdasági magyar kisebbség érdekében. Mennyiben befolyásolta ez a tény a Vajdasági Erdőgazdaság élére való kinevezését?
- A politikában vállalt szerepem jelentősen hozzájárult e vezetői funkció elnyeréséhez. Nálunk ugyanis az a gyakorlat, hogy közvállalatok élére csakis a megfelelő politikai háttérrel rendelkezők kerülhetnek. Amikor elfogadtam ezt a felajánlást, tulajdonképpen egy régi álmom valósult meg: olyan munkamegbízatást kaptam, amely során nemcsak a szakmai képességemmel, de a politikában való részvételemmel is érvényesülhetek. Számomra ez volt az a kulcsfontosságú tényező, amiért elvállaltam a Vajdasági Erdőgazdaság vezérigazgatói tisztségét.
* A Vajdasági Erdőgazdaság 2002-ben vált ki a Szerbiai Erdőgazdaság Közvállalatból. A tartományban jelenleg ez a legnagyobb közvállalat. Mi volt az oka ennek az átszervezésnek, és mennyiben befolyásolja a Vajdasági Erdőgazdaság gazdálkodását?
- Azt hiszem, mindannyiunk számára ismeretesek azok a gondok, amelyekkel az ország már idestova két évtizede küszködik. Ez a Szerbiai Erdőgazdaság munkájában is megfigyelhető volt, hiszen inkább beszélhettünk erdőirtásról, mint fakitermelésről, holott ez utóbbi lett volna a feladata. A másik lényeges indokát a Vajdasági Erdőgazdaság megalakításának épp az adta, hogy itt ún. síksági erdőgazdálkodás folyik, míg Szerbiában inkább hegyvidéki. Ez azt eredményezi, hogy egészen másképpen kell hozzáállni a dolgokhoz, és ezt Belgrád egészen 2002-ig nem volt hajlandó belátni. Hiszen akkor is, most is a vajdasági részleg volt a leggazdagabb, és ezért ragaszkodtak ahhoz foggal-körömmel, hogy központi irányítás alatt maradjon, a Szerbiai Erdőgazdaság keretében. Számunkra tehát az a legfontosabb, hogy önállóan gazdálkodhassunk, és a pénz is itt maradjon a Vajdaságban. Be kellett bizonyítanunk, hogy ez a közvállalat igenis talpon tud maradni, és profitábilis lesz. Ehhez természetesen tudni kell azt, hogy egy óriási közvállalatról van szó, 1850 alkalmazottal. Közülük mintegy 1200-an végeznak nap mint nap terepi munkát. Ez már önmagában is óriási felelősség a sok egyéb fontos teendő mellett, amit nekem vezérigazgatóként el kell elvégeznem. Azt hiszem, hogy ezeket a dolgokat jól kezelem, de erről tanúskodnak az elmúlt egy év gazdasági mutatói is. A legközelebbi munkatársaimtól feltétel nélküli bizalmat, nyitottságot várok el, mert véleményem szerint enélkül nem lehet sikeresen együttműködni. Ebbe a csapatba sok olyan fiatal került be, aki nem korrumpált, és feddhetetlen a múltja. Úgy érzem, ez a közösség még nagyon sokra képes.
* Mindezek tükrében milyen jövőt jósol a Vajdasági Erdőgazdaságnak?
- Jóslatokba nem bocsátkozom, inkább az eddigi tapasztalataim birtokában és erőfeszítéseimből kiindulva mondhatom, hogy igenis szép jövő vár erre a vállalatra, ha sikerül megteremtenem azt az alapot, amelyen majd - akárki kövessen is ezen a tisztségen - magabiztosan és sikeresen haladhat tovább újabb célok és elképzelések megvalósításával. Természetesen vannak gondjaink is, hiszen a mi ajtónkon is bekopogtatott a privatizáció, a racionalizáció, a munkaerő-felesleg. Jelenleg ezek a legkínzóbb problémák, amelyeket meg kell oldanunk. De ha az eddigi gondokat sikerült elhárítanunk, hiszem, hogy a lehető legjobban oldjuk majd meg az előttünk tornyosulókat is. Célunk, hogy mindenképpen megmaradjunk tartományi közvállalatnak, és hogy egy nagyon jelentős európai céggé fejlődhessünk.