Stevan Bakić, Szabadka polgármestere a zsinagógában megtartott megemlékezésen az egybegyűltekhez szólva elmondta, ma is, mint minden évben, arra a négyezer szabadkai polgárra emlékezünk, akit 1944-ben ezen a napon csak azért deportáltak, mert zsidó volt. Beszédében továbbá kiemelte, nincs jobb bizonyíték arra, hogy a bűnösök nem jártak sikerrel azon szándékukban, hogy Szabadkát megfosszák a zsidóktól és a zsidó kultúrától, mint az, hogy a szabadkai zsidó közösség Európa második legnagyobb, de szépségében talán az első zsinagógájában gyűlhet össze. Szerbia és Magyarország a szabadkai zsinagóga felújításával konkrétan és jelképesen is bizonyította, hogy mennyire értékelik a zsidó közösséget és kultúrát, illetve milyen mélyen tisztelik a zsidó nép áldozatait.

Dr. Pásztor Bálint, Szabadka Város Képviselő-testületének és a Szabadkai Zsinagóga Alapítvány igazgatóbizottságának az elnöke beszédében hangsúlyozta, magánemberként is ugyanazt tudja elmondani, hogy itt vagyunk, emléküket megőrizzük, a borzalmakat nem feledjük, és minden évben itt leszünk. Rámutatott, nemcsak a mai napon emlékezünk, mert a városnak nincs olyan szeglete, amely ne őrizné a zsidóság hagyatékát, legyen szó építészetről, a szellemi életről, de a gazdasági felemelkedést is ideértjük, ahol a zsidó közösség mély nyomokat hagyott Szabadka város életében. Nyomatékosította, hogy mindannyian mélységesen elítéljük a megkülönböztetést és a kirekesztést, majd hozzátette, az emberi méltóság, szabadság és élet sérthetetlen. Beszéde végén felidézte a szabadkai zsinagóga százhúsz évét és azt, hogy több évtizedes erőfeszítésnek köszönhetően magyarországi és szerbiai támogatással újult meg, majd lett a város ikonikus épülete.

A megemlékezés közös imával ért véget, illetve a holokauszt áldozatainak emelt emlékműnél elhelyezték a kegyelet virágait.