Az első sörfőzési receptek Mezopotámiában születtek, a sumérok i. e. 4000-ben már nagyban főzték a sört. Ez az ital fontos volt a társadalomnak, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy már akkor törvények szabályozták a sörkészítést és -fogyasztást is. 

Az ókori Egyiptomban a sör élelmiszernek számított, a piramist építő munkások bérének egy részét sör formájában fizették ki. A középkori Európában a kolostorok voltak a sörfőzés központjai. A szerzetesek ájtatos életük során nemcsak kódexeket másoltak, és tudományokkal foglalkoztak, hanem igen hasznos szakmákat műveltek, mint a fűvészkertek létesítése, fűszernövények termesztése, de idetartozott a sajtkészítés és a sörfőzés is. Ebben az időben jelent meg először a komló mint a sör elengedhetetlen összetevője, és maradt meg a technológia részeként a mai napig. A szerzetesek írástudó emberek lévén lejegyezték megfigyeléseiket és egy-egy jól sikerült ital receptjét. Ennek köszönhetően tökéletesedett maga a sörgyártás technológiája is.

Az első fontos mérföldkő az 1516-ban kiadott Bayerisches Reinheitsgebot, vagyis az első bajor sörtisztasági törvény, melynek legfontosabb cikkelye előírta, hogy a sör három legfontosabb alapanyaga: a víz, a maláta és a komló. Ekkoriban az élesztőt még nem ismerték. A sörfőzés következő nagy mérföldköve Louis Pasteur munkássága volt 1876-ban, amikor megírta a sörről szóló tanulmányát (Études sur la Bière). Felfedezte ugyanis a sör negyedik alapanyagát, az élesztőt. Itt említette először, hogy hőkezeléssel el lehet pusztítani a sörbe került káros mikróbákat. Ez nyitott utat a nagy sörgyárak megjelenésének és a sör ipari előállításának.

A sör az írásos emlékek szerint 1152 óta van velünk, magyarokkal. A reformkor elhozta az úgynevezett „serszabadságot”, és megnyílt az út az ipari sörfőzés előtt. Jelenleg Magyarországon 6 millió, Szerbiában pedig 4 millió hektoliter sört gyártanak évente.

A mai Vajdaság területén a sörfőzés az egyik legrégebbi gazdasági tevékenységnek számított. Kezdetei a XVIII. századig nyúlnak vissza, amikor ez a régió, az akkori Habsburg Birodalom peremvidéke, németek által lakott mezőgazdasági terület volt. A termőföld adottságainak köszönhetően a sörgyártás alapanyagai, az árpa, a maláta és a komló termesztése igen kedvező volt, és a németek folytatták e hagyományos főzet készítését, főként kisebb, házi manufaktúrákban, vagyis időszakos kézművessörműhelyekben.

Közvetlenül a mai Vajdaság betelepítésének kezdetén, vagyis a XVIII. században, az akkori birodalmi államigazgatás kisebb sörüzemeket létesített Pancsován (1722), Versecen (1742), Nagybecskereken (1745), Óbecsén (1754) és Apatinban (1756). A sörfőzde helyszínének kiválasztásakor fontos szempont volt a folyók (Tisza, Duna, Béga) közelsége, hiszen akkoriban a sörgyári vízhasználat nagyon lényeges tényezőnek számított. Egyebek között a víz minősége is meghatározta — és jelenleg is meghatározza — a sör ízét. A gőzgép megjelenése és a gyártásban való alkalmazása a sörgyártás iparosodását eredményezte, aminek következtében az ágazat fő képviselői ezen a területen a Weifert és a Dungyerszki családok lettek. Közvetlenül a szabadságharc és a kiegyezés után, 1867-ben Bácska területén tizenhét sörfőzde működött.

A XIX. század végén Weifert György volt a pancsovai és a belgrádi, valamint a szávaszentdemeteri és a niši sörgyár társtulajdonosa. Dungyerszki Lázár 1891-ben megvásárolta a nagybecskereki és tíz évre bérbe vette az écskai sörgyárat. Ez utóbbit azonnal bezáratta, és a bérleti szerződés lejártáig teljesen használhatatlanná tette, hogy ellehetetlenítse a konkurenciát. 1892-ben korszerű sörgyárat építtetett saját birtokán, a dunacsébi kastélya közvetlen közelében. Az ipari létesítmény ma is üzemel.

Az I. világháború természetesen hatással volt a vajdasági sörgyárak további fejlődésére. Egy 1924-beli adat szerint a mai Vajdaság területén a megváltozott gazdasági viszonyok között öt sörgyár létezett: Aman József és társai apatini és kúlai sörfőzdéje, Gerber Nándor és fia sörgyára Óbecsén, Dungyerszki Lázár sörfőzdéje Nagybecskereken, Weifert J. M. gyára Pancsován és Zoffmann Sándoré Versecen. A II. világháború utáni évektől a tranzíció időszakáig a fent említett sörgyárak mind folytatták működésüket. A magánosítás idején számuk folyamatosan csökkent, több helyen leállt a gyártás, így ma Vajdaságban csak három sörfőzde működik: az apatini, a dunacsébi és a verseci.

A sör története tehát szorosan összefonódik az emberiség történelmével. A sör nemcsak egy ital, hanem egy történet, mely kultúrák sokaságát öleli fel, és melynek minden kortyában benne van az emberi civilizáció ezeréves bölcsessége. Kortyolgatásakor gondoljunk erre a csodálatos utazásra az időben, és koccintsunk azokra az ősi mesterekre, akik ezt a remek italt létrehozták. Egészségünkre!