Az USA függetlenségi háborújában a britek is csak addig voltak készek háborúzni, ameddig el nem fogyott az utolsó hannoveri zsoldosuk is. Ma pedig úgy tűnik, hogy a nyugatiak az utolsó ukrán katonáig készek harcolni.

Milyen erős az amerikai nyomás?

Valószínűleg soha nem tudjuk meg, hogy az USA milyen nyomást gyakorolt, milyen hangnemet használt a nyugat-európai szövetségeseivel, amikor azokat meg kellett győzni arról, hogy szankciókat alkalmazzanak Oroszország ellen, és ezzel a saját gazdaságukat hozzák nehéz helyzetbe. Ez a nyomás akkora volt, hogy a nyugatiak hajlandóak voltak saját érdekeiket félretenni, és e sorok írásakor már kilenc szankciócsomagról döntöttek, és a tizedikre készülnek. A NATO-doktrína az lett, hogy Oroszországot addig gyengítik, amíg lehet, és nyilván ez a bizonytalanság a kijelentésben — a lehet — azt is jelenti, hogy bármikor abbahagyhatják Ukrajna támogatását. A támogatás szót talán idézőjelesen lenne helyes írni, hiszen ez csak hadi segítség, ráadásul olyan, amelyben először azokat a fegyvereket adták át, amelyek nekik már nem kellettek. Zelenszkij elnöknek mindig sikerül kialkudni valamit, mint például január végén a Leopard tankokat, de sosem eleget, ezt pótolja az ukrajnai katonák halála (a kárpátaljai magyaroké is).

Az ukránok előnye, hogy az oroszoktól elveszik a stratégiai, taktikai kezdeményezés minden lehetőségét, hiszen az USA műholdakkal és egyéb módszerekkel figyeli az egész orosz és ukrán térséget, így a meglepetést okozó csapatösszevonást nem lehet megvalósítani, mert az ukránok rögtön megkapják a fontos információkat.

Amikor szükséges, a Nyugat olyan fegyvereket is küld (Javelin, HIMARS), amelyek viszonylag olcsón semmisítik meg az orosz egységeket, harckocsikat stb. Ezek nem túl drága eszközök, jól lehet velük védekezni, ám ahhoz, hogy az ukránok döntő rohamra induljanak, tankok százaira lenne szükség. Jelenleg ilyenből csak két típus van, az amerikai M1 Abrams és a német Leopard. Az amerikaiak nem siettek átadni saját tankjaikat, még a régebbi típusokat sem, így a helyzet úgy alakult, hogy a németeknek kell majd — megfelelő nyomás után — megválniuk a Leopardoktól. Scholz német kancellár már valamit vissza is „pöntyögött” az egyik beszédében az USA-nak, hogy miért nem az amerikai tankok jönnek, hiszen azokból már le van gyártva több ezer darab. Végül az USA is ígért harmincegy tankot. A nyugat-európaiak összes felajánlása a Leopardra vonatkozóan még nem tudható. Az oroszok tízezres nagyságrendűre becsülhető tankjai pedig nagy hangárokban várakoznak a semmire, hiszen nincs értelme bevetni őket, mert az ukránok már bemutatták, hogyan lehet elbánni velük. Marad a tüzérség és a felőrlő taktika orosz részről.

Az USA tehát elég erősnek tűnik, hogy kontrollálja az ukrajnai eseményeket. Patikamérlegen mérve szállíttatja, illetve veszi rá szövetségeseit, hogy szállítsák az „eggyel jobb” fegyvereket, mint amilyeneket az oroszok vetnek be. Közben „baráti”, azaz többszörös áron adja el az energiahordozókat Nyugat-Európának, mely már voltaképpen meg is roppant. Az USA-nak tehát döntő és megkérdőjelezhetetlen a befolyása. Nyugat-Európa nem ellenkezhet.

Forrás: Wikipedia

A „segítség”

Mint mindenben, a háborúban is az ember a döntő. És erről a tényezőről egy sor eufemizmust hallunk, ami nagyon gusztustalan. Beszélnek emberi vagy tiszti állományról, mintha marhák csordájáról volna szó. Beszélnek felőrlésről, mely nem más, mint a tájat és az ottani embereket legyilkoló módszer. Mert ez azt jelenti, hogy a tüzérség lő, vagyis a terület pillanatnyi fontosságától függően minden száz vagy minden tíz méteren lehulló gránátok és lövedékek holdbéli tájjá tesznek lakott településeket. A védőket és az idejében nem távozó civileket legyilkolják, hogy végül kézi fegyverekkel irtva egymást megszerezzék a stratégiailag fontos települést, és elinduljanak a következő felé.

Erről a háborúról a felek nem sok információt adnak ki, hiszen az információ is fegyver, ezért nem tudni, hogy a háborúzó feleknek mennyi a veszteségük. Az oroszok felőrlő taktikája is azért működik úgy, ahogy működik, hogy minél kevesebb emberáldozattal járjon egy-egy terület elfoglalása. Ez viszonylag új szempont az orosz katonai doktrínában, hiszen az eddigi háborúikban nem takarékoskodtak az „emberanyaggal”, mert annyi volt belőlük, „mint az oroszokból”. Oroszország azonban a kb. 145 milliós lakosságával és a szerény GDP-jével (egyesek szerint a világ teljes GDP-jének 1,6 százalékával, mely Spanyolországéval összevethető) már nem igazán nagyhatalom. Viszont az óriási terület, a sok bányakincs és a szénhidrogének azzá teszik, és persze az atomfegyverek. Ez utóbbi megléte miatt Oroszországot nem lehet sarokba szorítani, mert ha nem lesz hova hátrálnia, akkor kétségbeesésében akár atomfegyvert is bevethet. Ez pedig az Ukrajnát támogató Nyugatnak nem érdeke, de az USA-nak sem. Egyébként ezért folynak titkos tárgyalások az USA és Oroszország között, hogy ne érkezzen el az a pillanat, amikor az oroszok megnyomják a piros gombot.

Ami ebben a háborúban eldőlt, az az, hogy Európa megroppant, mert a hosszú békeévek alatt elaludt. Pedig még az el nem kötelezett Tito is tudta és mondta, hogy úgy kell készülni a háborúra, mintha az holnap kitörhetne.

Fotó: Kárpáti Igaz Szó/ Facebook

Mi a döntő?

Biztonságpolitikai szakértők nem mernek jóslatokba bocsátkozni a háború kimenetelét illetően, én azonban mint egyszerű halandó annyit látok, hogy a készletek nem végtelenek, sőt, az „emberanyag” sem az. Meg lehet alázni Oroszországot technikai értelemben, de ettől nem lesz több ukrán katona.

Az ukránok nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy ellehetetlenítsék a férfiak kiutazását az országból, és minden középiskolást számba vesznek, sőt, olyan hírek is vannak, hogy a hatvanéves férfiakat is. Ez pontosan mutatja, hogy hol van az ukránok gyenge pontja, valamint azt is, hogy mi az értelme az oroszok felőrlő taktikájának. Nem tudni, hány orosz katona halt meg, és azt sem, hogy hány ukrán. Viszont orosz katonakorú férfiból durván háromszor annyi lehet, mint ukránból. Oroszországban arra is rájöttek, hogy a baráti csecseneket is bevonhatják a háborúba, és a Francia Idegenlégióra emlékeztető, csak sokkal „mosdatlanabb” Wagner Csoport is létrejött. Nyugaton nincsenek felesleges katonák, hiszen mindenhol szerződéses katona van, így azok csak akkor jelenhetnek meg Ukrajnában, ha az a bizonyos állam hadba lép, mellyel szerződtek, de erről szó sincs, csak „segélyről”, „kölcsönről” és nyugati önkéntesekről (?). Ami annyit tesz, hogy most az ukránok nyugati fegyverekkel harcolnak. Ennyi és nem több, meg persze a sok szövegelés Nyugatról. A segélyek csak elnyújtják a konfliktust, de az ukrán „emberállomány pusztulása” egy idő után akkora lesz, hogy nem tudják pótolni. Most úgy tűnik, hogy az ukránok el fognak vérezni, és ez állítja majd le a háborút.

Persze lehet, hogy közben a valódi katonák „megpuccsolják” Zelenszkij elnököt, vagy az is megtörténhet, hogy Zelenszkij lelkiismerete felébred, és felteszi magának a kérdést, van-e értelme védeni egy területet, melynek a lakossága elpusztul (elmenekül, meghal). Ez lenne pillanatnyilag a legfájdalommentesebb. Az is előfordulhat, hogy Zelenszkijt véletlenül eltalálja egy orosz rakéta, mint 1996-ban (!) Dzsohar Dudajev csecsen hadurat. És persze az USA is meggondolhatja magát. Az elmúlt hónapokban egy japán képviselő mondta: ha nincs saját fegyvered, akkor add meg magad. Ha a háború folyamata nem változik, akkor az ukrán férfiak száma tovább csökken, de nem fogyatkozhat a végtelenségig, és amikor ezt Ukrajnában észlelik, meg kell adniuk magukat.

Azután bekövetkezhet, hogy az oroszok Ukrajnából egy fehérorosz jellegű államot hoznak létre, és akkor a Balti-tengertől a Fekete-tengerig egy újabb vasfüggöny gördül le, a NATO pedig más módszerekkel gyengíti majd Oroszországot, hiszen a NATO fölénye már ma is óriási, noha Ukrajnáért senki sem akar meghalni.