Székely Bertalan a magyar történelmi festészet és nemzeti romanticizmus egyik legjelentősebb alakja. Egy hosszú betegségből való felépülés után került Törökkanizsára. A fiatal, huszonkét éves, tehetséges, kezdő festőt Schulpe Emil földesúr és édesanyja, Katalin látta vendégül kastélyukban. Ennek köszönhetően készült el a művész első vallási témájú képe, az akkor befejezés előtt álló, a házigazda család által épített katolikus templomban. A Szerviczky család védőszentjét, Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló, 1858-ból származó, kerettel együtt 405 cm magas és 245 cm széles festmény azóta is a törökkanizsai katolikus templom dísze. Az idők folyamán igencsak elhanyagolt állapotba került oltárkép Szent György-napjára, azaz április 24-ére teljes pompájában, restaurálva kerül majd vissza a templom nemrég felújított szentélyébe, Korhecz Papp Zsuzsanna festő-restaurátor művész munkájának köszönhetően. Néhány évvel ezelőtt ő hozta helyre az ottani, Szent Annát ábrázoló mellékoltárképet, az óbecsei származású Than Mór művét, illetve a Szent Adalbertet és Szent Margitot ábrázoló alkotásokat, melyek egy XVII. századi, ismeretlen, észak-itáliai festő munkái, így Sóti János SJ plébános őt bízta meg a Székely Bertalan-főoltárkép restaurálásával.  

Korhecz Papp Zsuzsanna restaurálás közben (a szerző felvétele)

— A művész ugyan nem sok oltárképet festett, ám a Bánságban nagyon gazdagok vagyunk Székely Bertalan-oltárképekben, mert a törökkanizsai mellett a nagybecskereki székesegyházban a Nepomuki Szent Jánost ábrázoló főoltárkép és egy Szűzanya-mellékoltárkép is az ő munkája. A törökkanizsai festmény 1929-ben vagy azelőtt sérülhetett meg, amikor a templom díszítőfestése készült (melyet most újítanak fel, és mely Ruzsicska Pál újvidéki-péterváradi díszítőfestő munkája). A kép leeshetett a szentélyfalról, és valamire rádőlt, úgyhogy az alsó része, melyen a sárkány fetreng Szent György lábai alatt, nagyon nagy felületen szétszakadt, több mint 1 méteres szakadásokkal keresztül-kasul. Ruzsicskáék a korabeli lehetőségekhez képest jó erős enyvvel megpróbálták összeragasztani, áttömítették a hasadásokat a festett oldalról. Az enyv, ahogy száradt, összeráncolta az egészet, úgyhogy redőzött, csúnya, foltos lett a kép, és még erre rájött a százötven éves korom, mert amíg nem vezették be az elektromos világítást, addig gyertyákkal világítottak, úgyhogy teljesen be volt sötétedve ez a nagyszerű festmény.

Foltok (Svetlana Kolovics felvétele)

* Hogyan történt a festmény tisztítása?

— Ebben az esetben nem milliméterről milliméterre haladva, ahogyan a tv-ben szokták mutatni — bár az is megtörténik, amikor kicsi felületeken dolgozom, meg nagyon kemény átfestések vannak, ilyenkor én is szikével, milliméterről milliméterre kaparom le az utólag rákerült rétegeket —, hanem egy csipeszre tekert vattával, hogy ne fogja az ember a kezébe a vegyszert. Ezután közömbösíteni kell, mert mindig az a fontos, hogy nagyon rövid ideig érje ez a vegyszer a műalkotást, és aztán közömbösítsék, hiszen az okozza a legnagyobb bajt, hogy nekimennek nem mindig megfelelő erősségű vegyszerekkel, és azután nem tudják leállítani a folyamatot. Ezért kell előzőleg tisztítópróbákat is végezni.

* Hogyan látott neki ennek a hatalmas, gyönyörű alkotásnak a restaurálásához?

— Le kellett védeni a festett oldalt, mert mindig a hátoldalról kezdődik a restaurálás. Először magát a hordozót hozzuk rendbe. Egyébként a kép jó megtartású volt, nem hullott le róla az eredeti alapozás és festékréteg. A korabeli technikával készült, nagyon jó gyári alapozású, valószínűleg Bécsből hozatott vászonra festhetett Székely Bertalan, a vakkeret is nagyon jó minőségű. Az alsó rész, a nagy hasadások miatt volt szükség a konzerválásra, hogy ne türemkedjenek ki, miután élbe ragasztom és megerősítem őket, ezért egy kétrétegű dublírozás került a kép hátoldalára, mely visszafogja a hasadásokat. Így tettem vissza az eredeti vakkeretére a festményt. Amikor dolgozunk, természetesen az egészet levédem, leemelem a keretről, a hátoldalt próbálom élbe ragasztani, hogy minden vászonfelület ott csatlakozzon az eredeti folytatásában, ezt a nagy hullámzást fokozatos feszítéssel meg nedvesítéssel lehet kihúzni a képből, miközben rögzítem ideiglenesen, nehogy eltávolodjanak egymástól a felületek. Ez egy huzavona, türelemjáték. A hátoldalakat ezután rögzítettem, élbe ragasztottam, megerősítettem, és ekkor következett a konzerválás, mely után már semmi sem bír lehullani. Megfordítottam, és következett a festett oldal. Igazából az egész restaurálás négykézláb történik a földön, mert nem lehet másképp hozzáférni, hiába csináltatnék egy 4,5 x 2,5 m-es asztalt, arra is rá kellene mászni, mert a kép közepét másként nem tudom elérni. Visszakapartam azt a nagyon kemény, olajos tömítőmasszát, amellyel még Ruzsicskáék kezelték a sérült felületet, ez tartott a legtovább!

Átvételi hátoldal (Svetlana Kolovics felvétele)

* Ez elég kemény fizikai munkának tűnik! Melyik a legszebb része a restaurálásnak?

— A tisztítás, amikor újra láthatóvá válik egy festmény eredeti szépsége. Ezután az esztétikai kiegészítés következik, amikor a hiányokat pótolom: ebben az esetben kitömítettem, színbe hoztam a szakadásokat ott, ahol már nem volt meg az eredeti alapozás meg festékréteg, és csak ott retusálom a képet, tehát az eredetihez hozzáillesztem ezeket a hiányzó részeket. Öröm rajta dolgozni! Munka közben élvezi az ember, hogy mennyire jól festették meg a művet, mennyire ügyes az alkotó.

* Mi adja a Székely-oltárkép erejét, szépségét?

— Szent György ábrázolása portrészerű, viszont ismerve Székely Bertalan önarcképét, nem hiszem, hogy önarcképet festett volna, de lehet, hogy egy konkrét alak állt modellt, nagyon szép fiatalembernek ábrázolta a sárkányölőt. Meg ezek az égő piros színek, melyek egyébként is jellemzőek Székely Bertalannál, ez a telített, izzó színhasználat itt is megjelenik a fodrozódó vörös palástban. Biztos, hogy annak idején nagyon sok mindent festett Törökkanizsára, csak az mind elveszett. Az a legnagyobb baj az egész XVIII—XIX. századi örökséggel, főleg, ami a nemességet illeti — de hát ki más rendelt vagy vásárolt volna műalkotásokat? —, hogy a többszörös világégés meg hatalomváltás teljesen eltüntette.

Az oltárkép Szent György napjáig visszakerül a törökkanizsai templomba, Zsuzsannára azonban még a vastag díszkeret is vár, melyet egy szélfogó ajtó beépítése miatt nem lehetett kihozni az épületből, nem fért át. Az is legalább ugyanakkora munka lesz, mint a kép — mondja a restaurátor, hozzátéve, hogy azért, mert a keretet bronzporral frissítették, mely idővel megfeketedik, alatta viszont valószínűleg ott van az eredeti aranyréteg. Ezt a megfeketedett bronzporréteget kellene úgy leoldani róla, hogy az arany ne sérüljön, ha viszont ez nem lehetséges, akkor újra kell aranyozni a díszkeretet.

Tisztítás közben (Svetlana Kolovics felvétele)