Korábban már lapunk hasábjain is olvashattak a Kudeljara Horgászegyesület példaértékű munkájáról, mellyel néhány év alatt csodálatos és hangulatos kirándulóhelyet hoztak létre a Kendergyárnál, Bajmok határában. A tavacska fölött húzódik a vasút, és a tó mögött magaslik az egykori alkoholgyár elhagyatott épülete. Néhány évvel ezelőttig gazzal benőtt, mocsaras vidék volt ez, aztán lassan, nagyon lassan elkezdődött a rendezése, mára pedig egy tiszta és rendezett halastó várja a kikapcsolódásra, feltöltődésre vágyókat.

Slobodan Lebović, a Kudeljara Horgászegyesület elnöke azt mondja: rengeteg munkát fektettek abba, hogy ez a terület ma ilyen legyen, és ezért hálásak mindenkinek, aki ebben bármilyen módon a segítségükre volt. Bérletet is lehet náluk vásárolni, ennek díja egy évre 5000 dinárba kerül, ebből a pénzből igyekeznek fenntartani a halállományt.

Slobodan Lebovic jobbról

— A kifogott halat kötelezően vissza kell engedni a tóba, ennek egészen egyszerű oka az, hogy másként nem tudnánk működni, hiszen a bérleti díjakból befolyt összegből nem futja többre — magyarázza Lebović. — Szívvel-lélekkel csináljuk, amit csinálunk, de mindig hangsúlyozom, hogy ez itt, amit létrehoztunk, nem a miénk. Ez a bajmokiaké. Mindenkié. És csak annyit szeretnénk, hogy ehhez mérten viselkedjenek azok, akik ide kilátogatnak: ne szemeteljenek, ne rongáljanak, hiszen itt minden a sajátjuk, és a sajátjával nem bánik mostohán az ember. A tóban van ponty, amur, tokhal, babuska, harcsa, csuka… Tisztában vagyunk azzal, hogy lehetne többet is, jobban is, ezért folyamatosan kérjük, aki csak teheti, támogassa a munkánkat, hiszen az egyesületünk önkéntes alapon működik. Rendszeresen nyírunk füvet, fásítottunk, felszereltünk egy szép játszóteret is a gyerekek legnagyobb örömére, van fedett rész is a tó mindkét oldalán, így családi kirándulásokhoz, szabadtéri sütögetéshez is kiváló helyszín ez a kirándulóhely.

Időről időre sajnos előfordulnak kirívó esetek, amikor ismeretlen tettesek az éj leple alatt megrongálják a padokat, ellopják a cserepes virágokat. Az egyesületben azt mondják: ez sajnos mindennapos dolog, ezért nem győzik hangsúlyozni, hogy ezzel mindenki magának árt, hiszen a kirándulóhely rongálásával saját magukat fosztják meg az élményektől a látogatók.

A tónál rendszeresen szerveznek horgászversenyeket, legutóbb gyerekek számára. A verseny előtti éjszakán óriási vihar tombolt, melyről nem szóltak az előrejelzések. Kár ugyan nem keletkezett, de sok versenyző emiatt lépett vissza. Ennek ellenére is akadtak érdeklődők szép számmal: 32 gyerek ragadott horgászbotot, hogy megküzdjön a legjobbnak járó elismerésért.

Mojzes Erik és Abraham Ákos

Ábrahám Ákos és Mojzes Erik jóbarátok, és a pecázás iránti szenvedély is megvan mindkettejükben.

— Nagyon szeretek horgászni, mert ki tudok kapcsolni, amíg itt ülök, és várok a kapásra — mondja Ákos. — Ha sikerül kifognom valamit, még jobb, de ha nem, úgy is jó. Nekem nem az a lényeg, hogy sok halat fogjak, hanem ez az érzés… Nem is tudom elmondani. Néhányszor voltam itt a barátommal, Erikkel, amikor verseny volt, és például a duo feeder versenyen második helyezést értünk el. Nagyon örültünk neki. Én az egész nyarat itt töltöm kint.

— Én kifogtam egy 5 kilós pontyot, ő egy 3 kilósat — veszi át a szót Erik. — Így lettünk másodikak azon a versenyen. Tényleg sokat járunk ki, a szüleink is itt vannak, és ahogy Ákos is mondta, egész nyáron itt lennénk, ha lehetne.

A gyermekhorgászverseny legjobbja végül Miloš Kabić lett, összesen 4075 grammos „zsákmányával”. A második helyet Stefan Stanik szerezte meg, egyúttal övé lett a legnagyobb kifogott hal is, egy 1374 grammos példány. A harmadik helyen Željko Molnar végzett. A gyerekek számára ebédről és desszertről, fagylaltról is gondoskodtak a szervezők.