A múlt azonban nemcsak a sikerekről szólt, akadtak nehézségek is, melyeket sikeresen megoldottak az akkori vezetők. A 2000-es évek elején több év szünet után alakult újjá az egyesület, amiben mások mellett óriási szerepe volt a csantavéri Dér Irénnek is, aki akkoriban titkárként tevékenykedett a labdarúgóklubban. A napokban felkerestem a Csantavéren élő nyugdíjas sportmunkást, aki örömmel mesélt azokról az évekről, amikor mindent a nulláról kezdve újjáalakították az egyesületet és lerakták az elmúlt évtizedek sikercsapatainak alapjait.

— A labdarúgás iránti szeretet kislány korom óta bennem él. Éveken át a pálya mellett laktunk, édesanyám mosta a dresszeket, édesapám pedig mindenes volt a klubban, ott segített, ahol tudott. Fiatal koromban kézilabdáztam, habár a focit jobban szerettem, de akkoriban a lányok számára nem volt lehetőség labdarúgással foglalkozni. Kijártam a fiúk mérkőzéseire, élveztem a csapat szeretetét, majd édesapám, Mészáros Mihály vette át a klub vezetését, és a Csantavér elindult felfelé. A Spartacus Női Labdarúgóklub több év szünet után 2002-ben alakult újjá, és meglepetésemre engem kértek fel a titkári tisztség betöltésére. Nekiveselkedtünk a munkának pénz és támogatók nélkül. Gyalog jártam a szabadkai vállalatokat, akkor még létezett a Fidelinka, a November 29., a Železničar, és az igazgatóktól pénzért könyörögtem. Egyes vállalatok fogadtak, de olyanok is akadtak, amelyek kitessékeltek az irodából. Ekkor sem estem kétségbe, bementem a másik ajtón — emlékezett vissza Dér Irén, a Spartacus Női Labdarúgóklub korábbi titkára.

Dér Irén az elismerésekkel 

Újoncként a versengést a legalacsonyabb rangfokozatban kezdték, és már az első idényben a képzeletbeli dobogó harmadik helyén végeztek. Irén elmondása szerint akkoriban sokan lenézték a női focit, pedig a lányok technikásan játszottak, szükség esetén kemények is tudtak lenni, és férfi társaikkal ellentétben a színészkedés távol állt tőlük. A megítélésen a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) határozata változtatott valamelyest, mely szerint ahol férfiklub működik, ott női csapatnak is lennie kell. A klubelnökök gyakran változtak, az állandóságot Irén és az akkori vezetőedző, a palicsi Jovan Đuran képviselte.

— Évről évre egyre több pénzre volt szükségünk. A szabadkai utasforgalmi közvállalat akkori igazgatójánál szerencsére megértésre találtunk, ingyen elvittek bennünket a mérkőzésekre, így támogatva bennünket. Vért izzadtam, hogy minden hazai mérkőzést megtarthassunk, hiszen anyagi lehetőségeink nem voltak, az akarat azonban óriási volt bennünk. Eltökéltük, ha törik, ha szakad, de feljutunk az I. ligába, azaz a legerősebb rangfokozatba. Tudtuk, nincs pénzünk, de úgy voltunk vele, legyünk elsők, a többit valahogy majd megoldjuk. A feljutásról döntő találkozón a törökbecsei Jedinstvo együttesével mérkőztünk a Bratstvo pályáján, és győzelmünkkel 2008-ban, az újjáalakulás óta először kerültünk fel az I. ligába. Adódott a kérdés: hogyan tovább? A Vajdasági Labdarúgó-szövetségben megválasztottak a női labdarúgással foglalkozó részleg elnökének, és Újvidéken is azon rágódtunk, mit csináljunk. Segítséget több forrásból kértünk, de akkoriban nem igazán méltányolták a női focit, habár Nyugaton már nagy érdeklődés övezte a mérkőzéseket. Ekkor megkértem a korábbi labdarúgót és játékvezetőt, Zoran Arsićot, hogy vegye át a klubot, amit meg is tett. Új vezetőséget választottunk, ő lett a klub elnöke, egyik fia, Boris a vezetőedző, a másik, Bojan pedig a sportigazgató. Amikor Nišben 6:0-ra megvertük az addig verhetetlen Mašinacot, mintha megnyitották volna a pénzcsapokat. Az addigi egyeduralkodók nehezen viselték a vereséget, majd a kupadöntőben is rájuk vertünk, azt sem tudták könnyen feldolgozni. Az ország déli részére utaztunk játékosokért, sokszor azt sem tudtuk, hol vagyunk, sok lányt a szegénysorból emeltünk ki. Ezután egymás után jöttek a győzelmek, bajnoki címek. Legemlékezetesebb meccseinket a Mašinac ellen vívtuk, de a lazarevaci Kolubarával és a leskovaci csapattal is nehéz mérkőzéseket játszottunk — mesélt a múltról.

A klub titkárnői munkáját 2017-ig végezte, majd unokája született, és tizenöt év után búcsút intett az egyesületnek. A lányokkal és a vezetőséggel könnyedén megtalálta a közös hangot, ma is szívesen látják a klubban, a szabadkai korzón pedig szinte nem tud úgy végigsétálni, hogy ne állítsák le azok az emberek, akik ismerik és tisztelik munkásságát.

— A Spartacusban töltött tizenöt évet életem legszebb időszakának tartom, mert a semmiből csináltam valamit. Édesapám halála után még nagyobb erőt éreztem magamban, hogy a foci terén maradandót alkossak, az ő dicsőségét még magasabbra emeljem. Ha odafent van egy ország, akkor biztosan büszke arra, amit tettem. Hatvan évig tevékenykedett a csantavéri klubban, volt elnök, titkár, futballbíró, mindenes. Az iroda kulcsát nem adta oda soha senkinek, de a halála előtti délutánon kezembe adta, és azt mondta, legyen nálam, mert holnap lehet, hogy később jön. De nem jött többé. Akkor értettem meg, azért adta nekem a kulcsot, hogy soha ne adjam fel, és vigyem tovább az emlékét, illetve azt, amit csinált — emlékezett vissza Dér Irén.

Édesapja és Irén munkáját számos díjjal ismerték el az évek során. Mészáros Mihály emlékplakettet vehetett át a Jugoszláv Labdarúgó-szövetségtől a labdarúgásban végzett hat évtizedes munkájáért, Dér Irén pedig a Szabadkai Körzeti Labdarúgó-szövetségtől, Szabadka Önkormányzatától, a sportszövetségtől és a Subotičke novine hetilaptól az év sportolója választásának alkalmával, a Spartacus Női Labdarúgóklubtól, valamint a korábbi klub alapításának 40. évfordulója alkalmával is rangos elismerésben részesült.

A Spartacus női csapatával ma is ápolja a kapcsolatot, gyakran jár be a stadionba mérkőzésre, az irodában pedig, a rengeteg serleg között érzi igazán otthon magát, melyek nagy részének megszerzésében neki is jelentős szerepe volt. Nagyon hálás, hogy belekóstolhatott a sport szépségeibe és nehézségeibe egyaránt, hiszen mindkettőből jutott bőven, de a csatákból rendszeresen győztesként került ki. A folyó idényben is követi a Spartacus női csapatát, nagy vágya azonban, hogy az idén eljusson a TSC Arénába, és megnézzen egy férfi-bajnokimérkőzést.