Bár századunk elején jelentősen csökkent a nukleáris konfliktusok veszélye, mégis fennáll annak a lehetősége, hogy a világ belesodródjon egy nukleáris válságba, illetve konfliktusba. A világ meghatározott katonai erői az atomfegyvert mint a biztonság legfőbb garanciáját ma még szinte beláthatatlan ideig fenntartják és fejlesztik, ugyanakkor nő azon országok száma, amelyek a nukleáris fegyverek kifejlesztésére, megszerzésére törekszenek. Továbbra is fennáll az atomfegyverekkel kapcsolatos üzemzavarok, balesetek, katasztrófák lehetősége, valamint a véletlen alkalmazás lehetősége. Állíthatjuk: a nukleáris fegyverek általi fenyegetés napjainkban reálisabb, kiszámíthatatlanabb, esetenként veszélyesebb lehet, mint a hidegháború időszakában volt.
Az első atombombát 1945 júliusában próbálták ki Új-Mexikóban. A második és harmadik bombát néhány nappal később dobták le Hirosimára és Nagaszakira. Ezt követően nukleáris fegyvert nem alkalmaztak, bár a világban ezeknek a fegyvereknek a tízezreit halmozták fel. A hidegháborút követően a nagyhatalmak közötti megállapodások alapján lényegesen csökkent ugyan a meglévő atomeszközök mennyisége, mégis jelentős számban rendelkezésre állnak ma is. A katonai nagyhatalmak, szövetségek napjainkban is hadrendben tartják, sőt állandóan fejlesztik nukleáris arzenáljaikat (minden jel arra mutat, hogy az Egyesült Államok fel kívánja újítani a kísérleti atomrobbantásokat, melynek célja a kis hatóerejű, új elveken alapuló nukleáris fejrészek kifejlesztése, valamint a régebbi harceszközök korszerűsítése lenne), naprakész nukleáris stratégiákkal rendelkeznek. Néhány katonai középhatalomnak - mint India, Pakisztán, Izrael - bevethető atomeszközei vannak. A hadászati támadófegyverek csökkentéséről szóló első egyezmény (START-1) végrehajtásra került, ratifikálták a START-2-megállapodást; a közepes és kis hatótávolságú rakéták megsemmisítéséről szóló megállapodást végrehajtották; egyoldalú kezdeményezések következtében lényegesen csökkent az Amerikai Egyesült Államok, illetve az Oroszországi Föderáció atomfegyverkészlete.
A nukleáris fegyver szerepe a NATO stratégiai koncepciója alapján
A hidegháború időszakában a NATO nukleáris fegyverei alapvetően katonai-stratégiai funkciót töltöttek be, amennyiben rendeltetésük szerint a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamainak katonai visszatartását szolgálták. Az Észak-atlanti Tanács 1999. évi, washingtoni ülésén elfogadott stratégiai koncepció a szövetség nukleáris politikáját a 21. századi európai biztonság szemszögéből vizsgálja. A jelenlegi időszakban a NATO harcászati nukleáris eszközei Nagy-Britannia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Görögország, Törökország, Olaszország és Németország területén vannak elhelyezve. Dánia, Norvégia, Luxemburg, Portugália és Spanyolország nem járult hozzá a nukleáris eszközök elhelyezéséhez országaik területén. Az 1999-ben felvételt nyert országok - a Cseh Köztársaság, Magyarország és Lengyelország - területén a NATO nem igényelte a nukleáris eszközök elhelyezését. Összegzésképpen megállapítható, hogy a NATO biztonságának legfőbb garanciáját továbbra is a nukleáris erő - mindenekelőtt az amerikai nukleáris védőpajzs - jelenti.
A nukleáris fegyver alkalmazásának veszélyei a 21. században
Azt a felfogást, hogy a nukleáris fegyver alkalmazásának veszélye a hidegháborút követően megszűnt, az elmúlt évtized nem tudta igazolni. A hadászati támadó fegyverrendszerek lényeges csökkentése ellenére - melynek elsősorban politikai jelentősége van - a katonai nagyhatalmak még ma is olyan mennyiségű és hatású nukleáris fegyverrel rendelkeznek, hogy katonai értelemben egy esetleges általános nukleáris háború esetén gyakorlatilag ugyanazt a hatást érnék el, mint a korábbi készletekkel. Katonatechnikailag ma is biztosított lenne mind az első tömeges csapások - azon belül több indítássorozat -, mind a válaszcsapások, mind pedig a második és azt követő csapások lehetősége.
A napjainkban rendelkezésre álló, katonailag is alkalmazható atomeszközök feltételezhető mennyisége és megoszlása a világ atomhatalmai között az alábbi táblázatban foglalható össze:

A nukleáris fegyverekkel rendelkező államok, szövetségek a rendelkezésükre álló atomeszközöket - feltételezhetően - az alábbi helyzetekben vethetnék be:
" valamely nukleáris fegyverrel rendelkező állam politikai döntéséből következő katonai stratégiai céljai érdekében;
" megelőző (figyelmeztető), illetve megsemmisítő csapásként valamely agresszív (,,lator”) ország ellen;
" válaszként nukleáris fegyver vagy más tömegpusztító fegyver alkalmazására;
" fegyveres konfliktus esetén, illetőleg háborús helyzetben, a stratégiai helyzet kedvezőtlen alakulása következtében;
" valamely nukleáris fegyverrel rendelkező agresszív ország fenyegetettség helyzetében, állami létért - illetve a regnáló rezsim megtartásáért - való küzdelemében;
" a nukleáris fegyverrendszerek technikai hibáiból, illetve a stratégiai előrejelző-figyelmeztető rendszerekben bekövetkezhető rendellenességek következtében - véletlen indításokból adódóan.
Napjainkban egyre erősebben láthatóak azok a tényezők, amelyek elősegítik az atomfegyver elterjedését a világban.
Mindehhez az is hozzájárul, hogy ma a világ új nukleáris hatalmainak nincsenek tapasztalatai az egymás közötti nukleáris viszonyok szabályozásában, de jártasságuk is hiányzik az atomfegyver alkalmazása terén. Ez az állapot növeli a katasztrófák és zavarok bekövetkeztének veszélyét és valószínűségét. A nukleáris fegyverrel rendelkező országok egy részének ma nincsenek birtokában olyan technológiák és technikai rendszerek, amelyek előre figyelmeztetnék őket a nukleáris fejrésszel szerelt rakéták (és egyáltalán: a rakéták) más államok általi indításáról. Az atomfegyverrel való nyomásgyakorlás (fenyegetés) ebben az esetben is elsősorban a politika eszköze. Katonai indokai lehetnek ugyan a leghatékonyabb fegyverek bevetésének minden katonai konfliktusban, és a vezérkarok javaslatot tehetnek végső esetben az atomfegyver bevetésére is. Ugyanakkor a döntéshozó állami-politikai vezetőknek tudniuk kell, hogy a nukleáris fegyvert nem lehet úgy alkalmazni, mint ha hagyományos fegyver lenne. Rombolási körzete, hatása túl nagy, alkalmazása utáni hatások túl áthatóak ahhoz, hogy a tervezők pontosan prognosztizálhatnák a következményeket. Fentiekből azt a következtetést lehet levonni, hogy a 21. század elején, bár jelentősen csökkent a globális nukleáris konfliktus veszélye, mégis lehetséges a világ belesodródása egy nukleáris válságba, illetve konfliktusba. A nukleáris fegyver bevetése a Föld legnyugtalanabb régióiban realitás lehet. A 21. században továbbra is fennáll az atomfegyverekkel kapcsolatos üzemzavarok és katasztrófák lehetősége, valamint a véletlen alkalmazás veszélye. A mai világhelyzetben közel járunk ahhoz, hogy olyan következtetést vonjunk le, miszerint a nukleáris fegyver általi fenyegetés reálisabb, kiszámíthatatlanabb, és esetenként veszélyesebb lehet, mint az a hidegháború időszakában volt.
Forrás: http://www.origo.hu