A nukleáris energia felhasználási lehetőségeivel elmélyültebben csak a II. világháború után kezdtek el foglalkozni a kutatók, méghozzá a két atombomba-robbantás után. Hirosima és Nagaszaki bombázását az amerikai légierő hajtotta végre csak egy évvel az első robbantási kísérlet után, és azóta is ez a két eset az egyedüli példa nukleáris fegyverek háborús bevetésére.
Belátva, hogy mekkora erőt tud kifejteni a nukleáris energia, a világ inkább a békésebb felhasználási módokra kezdett összpontosítani, mint például az olcsóbb elektromosáram-ellátás vagy a fosszilis üzemanyagok felváltása. Egyes kutatók úgy vélték, hogy ilyen energiával néhány éven belül gépjárművek, repülőgépek vagy akár egész iparágak is működhetnek.
Akkoriban egy dolog tűnt biztosnak: a jövő a nukleáris energia lehetőségeiben rejlik. Sajnos nagyon gyorsan bebizonyosodott, hogy a helyzet nem is olyan egyszerű, hiszen a nukleáris energia hasznosítása óriási mérnöki tudást és jelentős anyagi befektetést igényel. Papíron minden könnyűnek bizonyult, de a valóság mást mutatott. A beruházóknak túlságosan kockázatosnak tűnt befektetni a nukleáris energiába, így továbbra is a gázra, a szénre és az olajra kellett helyezni a hangsúlyt. A háttérben viszont még mindig maradtak olyan érdekelt országok, amelyek, ha másért nem, a nukleáris fegyverzet előállítási lehetőségei miatt folytatták a kísérletezést.
Képek forrása: unsplash.com
A nukleáris energia fénykora az 1970-es évek elején kezdődött, amikor a Közel-Keleten kitört a háború, és az olajárak az egekbe szöktek. Csak ekkor kezdtek el jelentősebben beruházni a nukleáris energiába. Az 1970 és 1985 közötti időszakban épült ki a mai atomreaktorok majdnem fele.
Az atomreaktoroknak több típusuk létezik, de a legjellemzőbb a közönséges könnyűvizes reaktor, vagyis a light-water reactor (LWR). Ezek a legolcsóbb technológiák közé tartoznak, de sajnos nem a legbiztonságosabbak, leghatékonyabbak vagy technológiailag legelegánsabbak. Az energia előállítására a reaktorban a könnyűvíz úgynevezett mesterséges láncreakciókkal van felmelegítve. A láncreakció során végbemenő fisszió (atommaghasadás) 100 milliószor több energiát tud kibocsátani, mint bármelyik kémiai reakció. A láncreakció olyan nehéz radioaktív elemek neutronokkal való bombázásával megy végbe, mint amilyen az urán-235 (235U). A felgyorsított neutronokkal való bombázás széthasítja az urán-235-atommagot, ami során sugárzás és új szabad neutronok jönnek létre, melyek megismétlik az egész reakciót. Ezért nevezzük a folyamatot láncreakciónak.
A nukleáris forradalom mintegy tíz évig tartott, addig, amíg 1986-ban be nem következett a csernobili szerencsétlenség, mely után egy óriási radioaktív hullám vonult át egész Közép-Európán. 2011-ben is hatalmas nukleáris katasztrófa történt, amikor Japánt egy 9-es erősségű földrengés sújtotta. Az ilyen események miatt a mai napig sokan aggódnak, sőt, ellenszenvet éreznek a nukleáris energiatermeléssel kapcsolatban. Ma a nukleáris energiát több mint harminc országban alkalmazzák, így ez az energianyerési forma a világ igényének körülbelül 10%-át elégíti ki. A legtöbb atomreaktor sajnos már több mint harminc éve épült, így az országok fontos választás előtt álnak: befektetni-e a korszerűbb nukleáris technológiákba, vagy teljesen elállni ettől a lehetőségtől?
Érvek a nukleáris energia ellen
Negyven év alatt több ország atomreaktorok működtetésével szerzett nukleáris fegyverzetet, ami megnehezítette a globális béke megtartását. Akár egyetlen nukleáris fegyver bevetésének is lehetnek az egész világot érintő következményei. A fegyverek mellett a nukleáris katasztrófák is kockázatot rejtenek magukban, melyek nem csak lokálisan okoznak óriási pusztítást. Az ilyen szerencsétlenségek során kialakuló radioaktív felhők sajnos nem ismernek államhatárokat. Az eddigi nukleáris katasztrófáknak közvetlenül vagy közvetetten több ezer ember esett áldozatául.
Még egy dolog, mely miatt sokan kezelik fenntartással a nukleáris energiát: a nagyon nehezen elhelyezhető hulladék. Radioaktivitásuk miatt ezek az anyagok akár több tízezer éven át is veszélyesek maradhatnak, így a tartós elhelyezésükre még mindig nincs megfelelő megoldás.
Érvek a nukleáris energia mellett
Jobban kíméli a környezetet, mint a fosszilis üzemanyagok elégetése. Egyes tanulmányok szerint a nukleáris energia a történelem során több mint 18 millió ember életét mentette meg. Még ha a katasztrófákat is beleszámoljuk, a halálos áldozatok száma elenyésző a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásához köthető halálesetekhez viszonyítva. Annyi a különbség, hogy a nukleáris katasztrófák ritkán, de látványosan fejtik ki pusztító hatásukat, míg a fosszilis üzemanyagok lassan, de biztosan károsítják az egészséget.
Az orosz—ukrán háború okozta energiaválság miatt egyes országok számára a nukleáris energia nem pusztán választás kérdése, hanem akár az egyetlen esély lehet a jövőben.
