A díjat az idén huszonöt éves Magyar—Osztrák—Bajor Társaság hívta életre, s a kuratóriuma azoknak a több évtizedes munkáját jutalmazza vele, akik valóban lelkiismeretesen küzdenek a magyarság megmaradásáért, elsősorban a szülőföldön való boldogulásért.

A honi sajtóban alig volt visszhangja a Bozóki ügyvéd által a honlapján közzétett kishírnek. Miután elolvastam, az első gondolatom ez volt: Lelkiismeret Díj — Értünk! S Hemingway sorai is eszembe jutottak: „Ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.” Átvitt értelemben mindannyiunkért. Halljuk is bizonyára, csak az a kérdés, egymás javára fordítjuk-e, vagy egymás ellenére.

Bozóki Antal kritikus szemmel, a tények alapján, mégis az építés reményében szembesít, szembesítene bennünket — elsősorban nemzeti közösségünk elöljáróit, vezetőit, legitim képviselőit, egyháziakat, világiakat egyaránt — az eredményeken kívül a kudarcokkal, a visszás helyzetekkel is. Érveléseken, tárgyilagosságokon, több szemléleten alapuló vitákra, azok kölcsönös meghallgatására serkentene bennünket, ami talán kimozdíthatna mindannyiunkat az egymásra mutogató megosztottságunkból. Talán még meg is alapozná az előfeltételeit a nemzeti minimumunk meghatározásának, melyért minden szinten küzdeni tudna valamennyi politikai párt, civil szervezet, melynek szívügye a délvidéki/vajdasági magyarság szülőföldünkön való maradása, az egyetemes emberi, polgári jogokon alapuló érvényesülése és méltó gyarapodása.

— Minden díj talán az ember kitartó munkájának is az elismerése — mondta Bozóki Antal. Egy kis szünet után lassan, mintha csak magának mondta volna, még hozzátette: — Nemo iudex in causa sua. (Senki nem lehet bíró a saját ügyében.) Kritikus gondolkodás, az érvek és ellenérvek ütköztetése nélkül nincs fejlődés, társadalmi haladás. Ez viszont vidékünkön nem előny, hanem sajnos inkább hátrány.

Itthon is, de főleg külföldön szakmai körökben, illetve az intézményekben is sokan méltányolják mindazt, amit az emberi és nemzeti kisebbségvédelem érvényesítéséért, a szülőföldhöz való jogért, az érvényesülésért tesz.

Életrajzából ezúttal csak néhány mondatot idézek:

A bánsági Tordán született 1946-ban. Itt járt általános iskolába. A gimnáziumot Nagybecskereken végezte el, az Újvidéki Egyetem Jogi Karán diplomázott, a magiszteri címet is itt szerezte meg nemzetközi jogtudományokból. Számos könyvet, szöveggyűjteményt adott ki a nemzetközi jog, az emberi és a nemzeti kisebbségi jogok, valamint a környezetvédelem témájában.

A nemes elismerést az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc 60. évfordulója alkalmából dr. Galla János, a Magyar—Osztrák—Bajor Társaság elnöke adta át Bozóki Antalnak, dr. Menyhárt Gabriella Éva nagyváradi ügyvédnek pedig a Magyar Nemzetért emléklapot.

A díjátadásra november 10-én a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetem dísztermében, a Kisebbségi Jogvédő Intézet által szervezett, A magyarok jogvédelme a Kárpát-medencében című háromnapos kisebbségvédelmi konferencia idején került sor.
— Ez alkalommal is köszönöm a társaságnak és dr. Galla János elnök úrnak a megtisztelő díjat, mely munkám folytatására ösztönöz. Külön öröm számomra, hogy a díj odaítélésére október 23-a alkalmából került sor — fejezte be Bozóki Antal.