A nagybecskereki Petőfi népművészeti műhelye

A nagybecskereki Petőfi népművészeti műhelye

Több mint négy évtizede működik a nagybecskereki Petőfi MME népművészeti műhelye, pontosan 1977 óta serénykednek ugyanis ebben a szakosztályban az ügyes kezű asszonyok. A csoportot jelenleg Stojkov Szilvia vezeti.

A műhely tagjainak száma eléggé megcsappant, de még mindig jelentős a tevékenységük, hiszen leginkább, ha ajándékra van szükség, őket kéri fel alkotásra az egyesület vezetősége. A régi, hagyományos kézimunkák készítése mellett az asszonyok haladnak a korral, lépést tartanak a modern elvárásokkal. Legutóbb az egyesület nőnapi ünnepségére csináltak különféle munkákat, ajándékokat, valamint a húsvéti ünnepkörre is készülnek. Mint vallják, nekik elegendő, ha egyszer meglátnak egy új technikát, addig próbálgatják, amíg nem fürkészik ki annak minden titkát.

Hogy mi mindenből lehet kreálni szép tárgyat, érdekes ajándékot? Szilvia mesélte el, hogy például a szakadt, színes harisnyából virágok készülhetnek, illetve a spárgakötelet is szívesen használják. Olyan ötleteket is megvalósítottak, amelyekre korábban nem is gondoltak, hiszen készítettek már szekeret lovakkal, szélmalmot, kutat stb. Papírcsíktechnikával (quilling/kvilling) ugyancsak örömmel dolgoznak, mesteri képeslapok, fülbevalók, karkötők születnek ezzel a módszerrel. A hölgyek az újrahasznosítás nagy mesterei is egyúttal, mert náluk nincs semmi, ami szemétbe kerülne, mindent felhasználnak valamire. Az interneten látottakat csak ötletként használják fel, vagy csak arra jók, hogy elindítsák, serkentsék a képzelőerőt. Utána már a csillagos ég a határ, hiszen egy kis variációval mindig lehet újat alkotni. Persze időnként kedvencek is vannak, a legújabb a papírfonás. A papírt összesodorva használják fel, kosarat, kis edénykéket, dísztárgyakat készítenek belőle. Otthon, miután kiolvasták az újságokat, össze is sodorják a lapokat, majd a papírpálcikákból együtt, de mindenki a saját ötlete alapján hozza létre, alakítja ki a kézimunkáját. A műhely tagjai már számtalan tárgyat varázsoltak papírból, készítettek nyuszit, cipőt, kutat, csengőt. Néha be is festik a munkákat, esetleg rájuk ragasztanak valamilyen kiegészítőket, kis ékeket, hogy még tetszetősebbek legyenek. A lényeg, hogy olcsó, és csak a kézügyesség szükséges hozzá. — Ha elegendő papírpálcika van előkészítve, úgy megy, mint a karikacsapás — mondja Stojkov Szilvia.

A tagok leginkább a Petőfiben szervezett alkalmi kiállításokon értékesítik munkáikat. A régi „mestereket” sem feledik, hiszen sokat emlegetik a néhai Soponyai Gizellát, aki főleg a kézimunkáival tűnt ki. Nagyon szép alkotások kerültek ki a kezei közül, és a kiállításokon aranyéremmel díjazták. A régebbi időkben a kézimunkázók talán jobban ki tudták használni a különféle anyaországi táborokat, így a hagyományos varrottasokkal is szép sikereket értek el.

A varrogatást, kézimunkázást kedvelők néha a mindennapi munkákat is mellőzik, annyira el tudnak merülni egy-egy alkotásban. Mindez persze sok türelemmel jár, de kikapcsolódás, nyugtató hatású „terápia” is lehet. A szorgos munka ugyanis meghozza a gyümölcsét, a szép alkotás láttán büszkeség tölti el az embert. Ha pedig egy-egy ajándék olyan valakihez kerül, aki meg is becsüli azt, annál nagyobb öröm nem is kell az alkotónak.


A szerző felvételei

Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Bánáti Újság rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

A nagybecskereki Petőfi népművészeti műhelye
Bánáti Újság
  • Zséli Ágnes
  • 2019.08.18.
  • LXXIV. évfolyam 33. szám
A nagybecskereki Petőfi népművészeti műhelye
Bánáti Újság
Facebook

Támogatóink