A bemutató során múzeumi és magángyűjtemények tárgyait láthatták az érdeklődők, melyek valamilyen szinten mind kapcsolódnak az I. világháború és a két háború közti húsiparhoz, és persze a Korhec húsfeldolgozó „birodalomhoz”. Először a szabadkai gazdaság egyik fontos iparágát, a húsfeldolgozást ismerhetik meg a látogatók, melynek egyik első szereplője, a Conen mészárszék tette ki nagy részét, exporttal foglalkoztak, még Párizsba is szállították a szabadkai húsokat. Később megjelent a képben Korhecz Gyula, és nemcsak Szabadkán kezdtek el terjedni a Korhec-üzletek, de Jugoszláviában is, azon belül leginkább Vajdaságban. Szabadkán 6 üzlet működött, de volt Zentán, Moholon, Újvidéken, Zágrábban, Eszéken, Nagybecskereken is. Az utóbbi helyen például aggódtak, hogy megveti Korhecz a lábát a városban, és egy ottani újságíró antireklámként bökverset is írt.

Ha valaki 1920 és 1941 között kezébe vette a Bácsmegyei Napló valamely számát, nagy eséllyel találkozhatott Korhec-reklámokkal. De nem csak magyarul folyt a marketing, többször szerbhorvát nyelven is hirdetett helyi újságokban. A tárlatvezetés közben kiderült, másmilyen üzleti stratégiát is bevetett a vállalat vezetője, méghozzá a nyereményjátékokat. Kubičković Ákos társtárlatvezető elmondta, a nyereményjáték nyerteseit — akik yorkshire malacokat nyerhettek — kisorsolták, a neveket pedig Korhecz leadta az újságnak. Az elmondások szerint a malacokat a Rudics utcai üzlet kirakatába tették. Olyanra is volt példa, hogy a teniszbajnokságon Korhecz-büfé volt, illetve a szabadkai Lifka moziban vetítések előtt a hentesüzlet reklámját adták le.

Érdekesség, hogy Korhecz Gyula fiai között több súlyemelő és birkózó is volt. Ezt Korhecz Papp Zsuzsannától, a tárlat egyik szerzőjétől tudtam meg. Azt is elmesélte, hogy nemcsak a tulajdonos fiai, de sok dolgozó is részese volt a szabadkai sportéletnek a birkózás által. Ez a hentesszakma hozománya, hiszen akkoriban le kellett fogni az állatot a vágás előtt, feldolgozás közben pedig cipelni kellett a súlyos húsdarabokat, fél disznókat. Fontos volt a fizikai erőnlét, de ez egyúttal XX. századi példa is a munka és a hobbi kapcsolatára.

Üzemeikben nemcsak a hagyományos kolbászokat, téli- és nyáriszalámikat gyártottak, de zsírt, töpörtyűt, mortadellát is. Sőt, a húsiparban ekkoriban fontos cikk volt a szappan, melyet ők gyártottak és árusítottak is. Hétfajta szalámi címkéje meg is maradt, ezek központi helyet kaptak a kiállításon. A tárlaton számos fotó, húsipari feldolgozóeszköz, bélyeg és más kiállított tárgy által ismerhetjük meg közvetlenül ezt a vészes idők által felszámolt birodalmat.