A bonszai fákat nem gondozni, hanem nevelni kell, ami Japánban már művészeti ággá nőtte ki magát. A bonszaikultúra egyébként Kínából származik. A kínai szerzetesek a VI. századtól kezdték el terjeszteni a buddhizmust Japánban, ahová kultikus tárgyként az apró növényeket is magukkal vitték. A japánok azt vallják, hogy az ember nem a természet ura, hanem a része, ezért alkalmazkodnia kell hozzá. Ezt teszi Kis József is, akinek megcsodáltuk a bonszaigyűjteményét.
A szabadkai udvarba lépve két azonos, mégis különböző világ találkozik, a hátsó részben ugyanis akácfák sűrűje gazdagítja a teret, előtte pedig megközelítőleg 80 bonszainak nevelt fa ékeskedik az asztalon. József elmondása szerint bármilyen fának elő tudjuk állítani a kisebb változatát, csak a nagyobb levelűek esetében, mint például a dió- vagy a platánfa, ez nehezebb és bonyolultabb folyamat.
— Japánban a bonszai nevelése az emberek életének a része. Arra is ügyelnek, hogy milyen növény mellé teszik a fát, odafigyelnek arra, hogy harmonikus közegben legyen. Fás szárú növényekről beszélünk, a bon jelentése lapos edény, a szaié pedig fa, tehát tálban élő fák csoportjáról van szó. Yamadorinak nevezik azokat a fákat, amelyeket a természetből gyűjtenek be. Mivel Japánban egészen más a hőmérséklet, mint nálunk, érdemes a nálunk honos fajú fákkal próbálkozni. A fenyőket például kint lehet hagyni télen, de a több napon át tartó mínusz 5 fok alatti hőmérséklet rájuk nézve sem előnyös, ezért olyankor fagyvédett helyre kell tenni őket. El lehet őket vermelni, vagyis a cserepet belehelyezzük a földbe, leszigeteljük szalmával, majd avarral fedjük be, hogy melegen tartsa a növényt. Aki szeretne miniatűr fát az otthonába, annak nem kell virágüzletbe mennie a növényért, hiszen a szil-, a nyír-, a nyár- vagy a juharfa is kiváló arra, hogy cserépbe ültessük. Én személy szerint nagyon szeretem a kínai szilfát, mert rendkívül erős és szívós fajta, nagy túlélő. Természetesen itt is vannak bonyolultabb és igényesebb gondozást elváró fajok, melyek a lágy vizet és a savanyú talajt szeretik, de aki most akarja elültetni az első bonszai fáját, annak mindenképp a hazai fákat ajánlom. Egyébként a moyogi a legnépszerűbb kialakítású, fölfelé tör az ágaival.
József és a gyűjtemény egy része
El kell oszlatnunk azt a tévhitet, hogy a bonszai megelégszik azzal, hogy kitesszük az ablakba, és nézegetjük — egy kisebb olló és néhány szerszám használata ugyanis elengedhetetlen a neveléséhez.
— Mint minden más növény esetében, a bonszainál is fontos, hogy különféle védőszerekkel óvjuk, illetve amiben eltér a többi növény gondozásától, az az, hogy dróttal alakítjuk a fa formáját, mi határozzuk meg a stílusát. Az is lényeges szempont, hogy milyen tálban van. Agyagtálban lelassul a növekedése, ezért előtte négy-öt évig kell „tréningeztetni” egy egyszerű műanyag tálban, hogy megerősödjön. Ha letelt ez a hosszú időszak, akkor következhet a jól megérdemelt fagyálló agyagtál, melynek esetében nem mindegy, hogy milyen agyagból és zománcból készült. A bonszai fák számára kialakított agyagtálat 1200 fokon kell égetni. Mindez azért fontos, hogy a nagy melegekben a gyakori locsolás ellenére is időtálló legyen a tál — tudtuk meg Józseftől.
A bonszai nevelése valóban nevelés és művészet ötvözete, hiszen rengeteg idő és türelem kell ahhoz, hogy kitapasztaljuk a növény igényeit, megtanuljuk, mitől érzi jól vagy rosszul magát. El tudja képzelni a kedves olvasó, hogy ez majdnem nyolcvan fa esetében mennyi törődést és odafigyelést igényel.
József esetében ez a szenvedély 2015-ben kezdődött, amikor még csak az interneten kutakodott, érdeklődött a bonszaiok iránt, majd 2016-ban a budapesti állat- és növénykertben nyűgözte le a magyar nemzeti bonszaigyűjtemény.
— Számomra kikapcsolódás és relaxáció a bonszai fák gondozása, nevelése. Csak olyan személyeknek ajánlom, akik igazán szeretik a természetet, és nem sajnálják a fa metszéséhez, nyírásához, a stílusa kialakításához szükséges időt. Nagyon örültem, amikor egy évvel ezelőtt megalapítottuk a Vajdasági Bonszaikedvelők Klubját, melyben hatan vagyunk tagok, és igyekszünk tapasztalatot cserélni, tanulni egymástól. A terveink között egy workshop megszervezése is szerepel, ahol megoszthatjuk egymással és az érdeklődőkkel a tudást, valamint a faneveléssel kapcsolatos módszereket. Engem valójában a növények szeretete vezetett el eddig, hogy ma már több mint hetven bonszai fát nevelek — meséli József, aki a családjának is szeretné átadni a növénygondozás szeretetét.
A bonszainevelés évszázados hagyomány, mely Keleten generációról generációra száll, ezzel is erősítve a családi köteléket. Egy életfilozófia ez, mely az ember és a természet harmóniáját szimbolizálja. Mindenkinek olyan harmóniát kívánok, amilyet a Kis család udvarában tapasztaltam meg.
