Mészáros Enikőt kértem meg, hogy meséljen az egyesületükről, a munkájukról, mondja el, mikor alakultak, honnan ered az ötlet.

— 2015 októberében alakult a Jancsi Bohóc Bábszínháza Egyesület Adán. Az ötletet, hogy egyesületet hozzunk létre, a bábjátszás hiánya indította, hogy Vajdaságban, például a Tisza mentén és a kisebb településeken, de főként a szórványban, igen kevés lehetőségük van a gyermekeknek élő bábszínházzal találkozni. Gyermekkoromban, a ’80-as években én csak a tévében láttam bábokat, és óvónőképzős koromban ismerkedtem meg egy helybeli óvónővel, Jakobovics Margittal, aki bábjátékokat adott elő havonta a könyvtárban. Elbűvölt a játszási módja, a hangváltoztatgatása a különböző állatfigurák bemutatásakor és a mesés díszletei. Sokat tanultam tőle. Az ő biztatására először csak kisegítettem, majd miután visszavonult, én is belevetettem magam az egyszerűbb mesék eljátszásába. Először csak a négy kisfiam születésnapján, majd helyben, Moholon és Adán kezdtünk el bábozni Orovec Cecília óvónővel, könyvtárakban, kultúrházakban, a gyerekek és a családok örömére. A névadónk Jancsi bohóc lett, aki a meséket kezdi és zárja. Ő az, akit már ismernek és várnak a gyerekek, és tudják róla, hogy nem kell tőle félni, mert közel áll hozzájuk, megsimogathatják, kezet foghatnak vele, és jó mókában lehet részük.
Átvettük az idősödő Margit óvónőtől a mesedramatizációkat és kölcsönkértük a bábjait. Majd én is beletanultam a díszletvarrásba, bábkészítésbe, mesedramatizálásba. Magyarországra jártunk képzésekre, de Kishegyesen is rendezett a koronavírus-járvány előtti években dr. Szőke Anna bábos képzéseket, majd mi is hívtunk vendég előadót. És azóta is keressük az alkalmakat, hogy fejlődjünk. Táborokat tartunk fogyatékkal élő fiataloknak, képzéseket szervezünk, évente bábfesztivált rendezünk, persze amatőr módon, de teljes felelősséggel és elhivatottsággal a gyermekek felé.

A szerző és a magyarcsernyei általános iskola felvételei

* Milyen célt tűztetek ki magatok elé?

— Egyesületünk — mely óvónőkből és tanítókból álló kis csapat — legfőbb célja, hogy mind több, Vajdaságban élő magyar gyermekhez eljuttathassuk a mesét, a bábjátékot. És ezáltal is népszerűsítsük a bábjátszást, a bábokkal való kommunikációt, szép magyar nyelvünk csodáját átadjuk a családoktól egészen óvodai és kisiskolás közösségekig. Rendszeresen, havonta játszunk a székhelyünkön, Adán és Moholon könyvtárban, kultúrházban. Ezenkívül utaztatjuk Jancsi Bohóc Bábszínházát Vajdaság-szerte, óvodákba, iskolákba, kultúrházakba ünnepekre, különféle eseményekre, falunapra, táborokba… Az utóbbi években a Kárpát-medence területén is volt lehetőségünk tájolni, Erdélyben, Szlovákiában és Szlovéniában is jártunk. Magyarországon is rendszeres vendégek vagyunk, Budapesten a Magyarság Házában évente kétszer visszavárnak, illetve a kis falvakba, ahova ritkán jut ki bábszínház. Általában évente van egy új előadásunk, de folyamatosan viszünk (Mikulásra, farsangra, húsvétra, gyermekhétre) más-más darabokat, melyeket négyévente veszünk elő, hogy minden generációnak új legyen.

* A Békakirályfi bábelőadásról mit kell tudni?

— A Békakirályfi a Grimm testvérek klasszikus meséje, melyet kibővítettünk, és bábszínpadra, kesztyűbábokra alkalmaztunk. Két fővel mutatjuk be a többszereplős mesét — változtatva a színtereket, sok-sok komolyzenei betéttel. Igyekeztünk a 30 perces darabot úgy megformálni, hogy érdekes és lenyűgöző legyen a két-három éves korosztálytól a hét-nyolc évesekig. A mai gyermek figyelme gyorsan elkalandozik, ezért a párbeszédeket mindig egy izgalmas mozgásos, zenei, feszültségkeltő rész követi. Ezeket a jeleneteket vidám zárással igyekszünk feloldani és elválasztani, melyek izgalmasak, mókásak, hogy legyen egyfajta hullámzása a mesének, de a komolysága se vesszen el.

* Ti készítitek a bábokat és a díszletet?

— A bábok egy része az örökségünk, Jakobovics Margit néhai óvónő keze műve, a másik részét pedig munkatársammal, Berecz Tündével mi készítettük, egy báb pedig Magyarországról származik. A díszlet is leosztott munka, melyen az egyesületünk tagjai dolgoznak. Igyekszünk, hacsak lehet, újítani, szépíteni.

A gyerekek ámulva-bámulva figyelték az előadást, a végén pedig mindenki lelkes volt, hogy egy-egy bábot meg is foghatott, simogathatott. A kutyusnak még képzeletbeli csontot is adtak. Néhány gyermek be is számolt az élményéről.

Nagy Maja (óvodás) és Hanna (másodikos): — Voltunk már bábszínházban, de ezt a mesét még nem láttuk. Nekünk nagyon tetszett. Az volt a legjobb, amikor a királylány beleejtette a labdáját a kútba, a béka pedig segített neki, és kihozta. A valóságban félünk a békától, és nem is mernénk megfogni. A műsor végén megsimogattuk a kutyusbábot, melynek Buksi volt a neve. Ha hazamegyünk, lerajzoljuk, amit láttunk. Máskor is szívesen néznénk ilyen bábozást, például a Holle anyót, az Aranyhajt vagy A rút kiskacsát.

Bacsik Fanni (másodikos): — Én már hallottam ezt a mesét, de abban nem szerepelt kutya, nyuszi, lepke és boszorkány. Ez jobban tetszett. A királylány először megkérte a nyuszit és a pillangót is, hogy segítsenek neki kihozni az aranylabdát a kútból, de nem tudtak segíteni. Jancsi bohóc az elején és a végén szerepelt. Az is jó volt, hogy az elején ki kellett találni, kik lesznek a szereplők. Találós kérdést tettek fel, majd egy tarisznyából kikerültek a bábok.

Kovács Léna (óvodás) és Kovács Dávid (elsős): — Nekünk a béka meg a kutya tetszett legjobban. A béka azért, mert vicces volt, amikor zavarta a gólya. Otthon sok répát fogunk enni, mert a nyuszi azt mondta, hogy nagyon finom és egészséges.

Táncos Kornél (elsős tanuló): — Az előadás nagyon szép volt. A gólya tetszett a legjobban. A legviccesebb az volt, amikor az aranygolyócska beleesett a kútba. A kutya is nagyon jó szereplő, ő volt a palota őrzője. A végén a békából királyfi lett. Máskor is szeretnék elmenni ilyen bábszínházba.

A Jancsi Bohóc Bábszínháza Egyesület Magyarcsernye előtt Kisoroszon is vendégszerepelt, majd pedig Tóbára ment, hogy ott is megörvendeztesse a gyermekeket. Mint szülő és pedagógus nagyon hálás vagyok a színészek munkájáért, hogy eljönnek hozzánk is, mert olyan ajándékkal kedveskednek a legkisebbeknek, amely vidékünkön nagyon is szükséges, megbecsülendő és hiánypótló.