A zentai ortodox imaház (a kis zsinagóga) 1928-ban épült fel. A második világégés kitörésekor csaknem 1500 főt számlált a helyi zsidó közösség, de a háború végén kevesen tértek vissza Zentára, és közülük is a legtöbben a kivándorlás mellett döntöttek. Az épület 1956-ban a város tulajdonába került, azóta nincs szakrális funkciója. A lebontástól valószínűleg azért menekült meg, mert viszonylag jó állapotban volt, és a nagy belső terét tornateremként hasznosíthatták, illetve később a sportkluboknak edző-, a művelődési egyesületeknek próbateremként funkcionált. A létesítményt a zentaiak közül nagyon sokan Partizan néven ismerik, és nem is tudják, mi volt az eredeti rendeltetése, pedig a bejárata felett mindig ott volt az eredeti díszítésből megmaradt hatágú csillag.
Szerencsére ez az áldatlan állapot hamarosan megváltozik, az elmúlt hónapokban ugyanis a kis zsinagóga kopott, helyenként omladozó épülete látványos átalakuláson esett át. A külső és belső rekonstrukciós munkálatok csodát tettek az objektummal, mely már a Thurzó Lajos Művelődési-Oktatási Központhoz tartozik, és a jövőben kulturális célokat szolgál majd — képzőművészeti galériaként várja a látogatókat. A befejezéséhez közeledő felújítást megtekintette Czegledi Rudolf, Zenta község polgármestere, Vatai István építész, a felújítás tervezője és ellenőre, Szabados Róbert, a Szerbiai Zsidó Hitközségek Szövetségének elnöke. A kíséretükben voltak tartományi és önkormányzati tisztségviselők, valamint néhányan a VMSZ parlamenti képviselőjelöltjei közül.
— Kívül és belül, a tetőtől az alapokig teljes körű megújulásról beszélhetünk, miközben természetesen arra törekedtünk, hogy megőrizzük a műemlék jelleget — hangsúlyozta Vatai István. — Az épület hátsó bejáratánál mozgássérült-feljárót, a belépőben információs pultot helyezünk el. A nagyterem teljesen új padlózatát kézzel készített cementlapok borítják, melyek a mintázatuknak köszönhetően egy nagy szőnyeg hatását keltik. A meglévő karzatot kibővítve körgalériát alakítottunk ki, így a lenti mellett kaptunk egy fenti kiállító felületet is, viszont nagyon kellett vigyázni, hogy ne bontsuk meg a tér belső harmóniáját. Amit lehetett, azt eredeti állapotában hagytuk meg, például a bejárati és a karzatra vezető lépcsőket, melyek javításra és csiszolásra szorulnak, a nyílászárók viszont vadonatújak. Kint a homokszín, a belső térben a halványkék dominál, ami rendkívül elegánssá teszi az összképet.
A szakember azt is elmondta, hogy hátravan még az udvar rendezése és a kerítés befejezése, de ez majd akkor valósulhat meg, ha megvásárolják a szomszédos lakóházat, mert annak a helyén is parkot szeretnének létrehozni. Szabados Róbert hangsúlyozta, érzelmi kötődése is van, mivel zentai származású, és nagyon örül, hogy megújul a zentai zsidóság egyetlen fennmaradt épülete.
— Az emlékezés fontos dolog, hiszen azokat az embereket éltetjük így, akik eltűntek erről a vidékről. A zsinagóga héber elnevezése a találkozás helyét jelenti, és ez az objektum a jövőben is ezt a célt szolgálja majd.
Czegledi Rudolf kiemelte, a rekonstrukcióval egy új közösségi teret nyernek a polgárok, és bővül a város kulturális kínálata. A galérián helyet kap a zentai zsidóság történetét feldolgozó kiállítás is. A munkálatokat a magyar állam pénzelte, az önkormányzat költsége volt a tervdokumentáció elkészítése, a kommunális csatlakozások kivitelezése és az ellenőrzés. A teljes körű felújításra a támogatás 220 millió forint, az eddig megvalósult beruházások értéke ennek az összegnek a felét teszi ki.
Fényképezte: Tóth Lívia
