A Jézus szentséges szíve plébániatemplomban megtartott szentmisét Paskó Csaba kelebiai plébános celebrálta, aki prédikációjában a magyar emberek jellemét hangsúlyozta. „Annak lesz identitása, aki felvállalja gyökereit, őseit, hitét” — mondta.

A templom udvarában megrendezett ünnepségen Balley Ingrid elszavalta Kölcsey Ferenc Himnusz című költeményét, majd Katona Róbert, a királyhalmi helyi közösség elnöke köszöntötte a vendégeket: Pásztor Istvánt, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét, Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét, Pintér Attilát, Magyarország belgrádi nagykövetét, dr. Babity Jánost, Magyarország szabadkai főkonzulátusának főkonzulját, Buhajda József vezetőkonzult, az egyházi méltóságokat és a többi vendéget.

Dudás Károly, a VMSZ tanácsának elnöke ünnepi köszöntőjében kiemelte, hogy legnagyobb nemzeti tragédiánk szülte az egyik legfontosabb emléknapunkat, a nemzeti összetartozás napját.

— Abból próbálunk erőt meríteni, előnyt és lehetőséget kovácsolni, ami másokat bizonyosan rég elpusztított volna. Mert arról egy pillanatra sem feledkezhetünk meg, nemzeti összetartozásunk szép emléknapján sem, hogy a trianoni döntés értelmében a Magyar Királyság területének mintegy kétharmadát elcsatolták, és az elcsatolt területekkel együtt mintegy 3,5 millió magyar élet került a határokon túlra. De nemcsak a határokon túlra, hanem idegen és ellenséges népek kezére, ebek harmincadjára. A nemzeti összetartozás napjának 2010. május 31-ei törvénybe iktatásával a hatalmas szikla egy kicsinyke darabkája esett le szívünkről. Mi, a királyhalmi emléknapon összesereglők valóban hiszünk benne, hogy — nemzetünk tragédiájára emlékezve, egyszersmind történelmi felelősségünket szem előtt tartva — a gyászévforduló szülte emléknap egy lehetőség is, hogy közösen megmutassuk, a külső hatalmak elválaszthattak ugyan bennünket, de kulturális gyökereinktől, közös nyelvünktől, nemzeti hovatartozásunktól nem foszthattak meg, hiszen az országhatárok szabdalta magyar nemzetünk egy oszthatatlan egész. Abban is hiszünk, hogy a nyelvéből és kultúrájából erőt merítő magyarság a legnagyobb történelmi tragédia után is képes a megújulásra, az előtte álló történelmi feladatok megoldására. Ám ez a mi esetünkben csak akkor lesz érvényes, ha végképp rádöbbenünk — noha annyifélék vagyunk mi, délvidéki magyarok —, hogy összetartozunk, és ha az örökös áskálódás helyett megbecsüljük végre azokat, akik próbálnak tenni ezért a közösségért. Soha ne feledjük, hogy ezt az almafát itt, Királyhalmon, illetve a többit (Szarvason, a Kárpáthaza közepén, Nagyszelmencen, Kisszelmencen, Marosvásárhelyt, Csúzán, Dunaszerdahelyen és Őrszigeten) azért ültettük el 2012-ben, mert a közös múltat, a közös gyökereket szimbolizálják. Az alma szakrális gyümölcsünk, mely a világmindenséget, az együvé tartozást jelképezi, és arra figyelmeztet bennünket, hol az otthonunk, hol a hazánk, és ha eltévedünk, segít bennünket hazatalálni. Engedje Isten, hogy az évek, évtizedek során a sok-sok nagyra növő almafa egészen körülöleljen, összetartson bennünket — mondta ünnepi köszöntőjében Dudás.

A művelődési műsor keretében előbb a hajdújárás—királyhalmi Petőfi Sándor Általános Iskola tanulójának, Sejdić Alexnek a szavalatát hallhatta a közönség, majd a Venyige néptánccsoport szentbenedeki táncokat adott elő. Szalai Klaudia a Nem tudhatom című, hazaszeretetről szóló Radnóti Miklós-verset szavalta el, majd a Parlandó női kar és a Vinea Regis gyermekkar népdalcsokorral lépett fel. A műsor végén Török István a Szózatot adta elő.

A művelődési műsor után Pásztor István, Dudás Károly, Pintér Attila és dr. Babity János megöntözték a 2012-ben ültetett almafát, mely a magyarság közös múltját, a közös gyökereket és a közös jövőt jelképezi.