Az első forduló szoros eredménye után Magyarországon valószínűleg a szocialista-liberális koalíció fog kormányt alakítani. Amire az elmúlt bő másfél hét rámutatott, az az, hogy a magyar jobboldal válságban van, s gyökeresen át kell értékelnie mind önmagát, mind a magyar közéletben, társadalomban betöltött szerepét. Az első forduló legnagyobb tanulsága talán az, hogy tévedtek azok, akik úgy vélték, hogy az erős baloldallal szemben egy egységes jobboldali pártszövetség - gyűjtőpárt - veheti fel a versenyt. A kereszténydemokraták és a kisgazdák bedarálása, majd az MDF-fel szembeni hasonló politikai stílus attól függetlenül megbosszulta magát, hogy a szövetségi rendszerrel Európa egyik legerősebb jobboldali tömörülését sikerült kiépíteni, amely a rá adott szavazatok százalékarányára kivetítve megelőzi a német CDU-t is. Mára egyértelmű lett, hogy az egykori kisgazdákat és kereszténydemokratákat támogató rétegek egésze nem feltétlenül szavaz az ,,egy a tábor, egy a zászló' jelszót hirdető Fideszre, ahogyan a nemzeti radikálisok sem. Ellenkezőleg - a választók ezen táborainak jelentős része inkább a választások bojkottját részesíti előnyben. Ezt támasztják alá a részvételi adatok is, miszerint a városok 65-70 százalékával szemben a vidéken a részvételi arány nem nagyon lépte át a 60%-ot.
Amúgy a Fidesz a választási kampány során is számos hibát követett el, s nem tudta kivédeni a szocialisták centralizált támadását, ami elsősorban Orbán Viktor és Mikola István személyisége ellen irányult. Egyes mutatók szerint Mikola miniszterelnök-helyettesi jelöltsége többet vitt, mintsem hozott a konyhára, s hihetőnek tűnnek azok a becslések, miszerint a volt egészségügyi miniszter elszólalásai mintegy 5%-ot elvihettek a Fidesztől. Sőt, a szocialisták ügyesen rájátszottak a Fidesz programjára is, amely számos elemében tűnik inkább baloldali tervezetnek, mintsem konzervatívnak. A laikus polgár a szocialista/liberális média hatásos támadásai miatt főleg erre fókuszált, semmint a szocialisták programjára, amiről a kampány során szinte alig esett szó.
Mindez nem volt elég. Az első forduló eredményeinek megismerése után a Fidesz több napig tartó csatározásba kezdett az MDF elnök asszonyával a közös fellépés érdekében. Akármi is áll a civakodás hátterében, most már bizonyos, hogy Dávid Ibolya nem adja be a derekát, az MDF nem hajlandó feltétel nélkül - sőt feltételekkel sem igen - támogatni a legerősebb jobboldali pártszövetséget. Az MDF stratégiája világosnak tűnik: a Fidesz 1994-es szerepét akarja eljátszani, s 2010-re egy erős jobbközép pártot formálni a választások után feltételezhetően mély válságba kerülő Fidesz-MPSZ kárára. Csakhogy Dávid Ibolya terve sokkal több buktatót, mintsem kiszámítható jövőképet rejt magában. Tölgyessy Péter mutatott rá arra, hogy aki az MDF sikeres fordulatában bízik, az nem nagyon ismeri a magyar jobboldali társadalom lelkivilágát. Feltételezhetően a Fidesz is erre játszik (azon kívül, hogy bűnbakot igyekszik találni a kudarcra), s a jobboldal ,,árulójá'-nak megtett Dávid Ibolyát elszigetelni a törzsszavazóktól, s ezzel meggátolni a választók tömeges átözönlését a magát centrista jobbközép erőnek hirdető MDF-hez.
Ezt támasztja alá az is, hogy az MDF nem várt sikere (az 5%-os küszöb átlépése) elsősorban azoknak a protest-szavazatoknak köszönhető, amely réteg nem volt hajlandó sem Orbán Viktorra, sem Gyurcsány Ferencre szavazni. A Demokrata Fórum ügyesen meglovagolta a populizmus elleni kampányt, s ezzel - paradox módon - maga is egy populista marketinggel lépett fel: a populizmust elítélő populizmussal, amit megspékelt a párt programjának néhány nehezen, sőt a gyakorlatban kivitelezhetetlennek tűnő - elsősorban gazdasági - eleme is. - A Fidesz kampányolása az elmúlt napokban tehát kettős célt szolgált: egyrészt elszigetelni az MDF-et, másrészt pedig totális mozgósítással megpróbálni a matematikailag lehetségesnek tűnő 110 fennmaradt mandátumból 70 megszerzését. Ettől függetlenül megkésett lépésnek tűnik Orbán Viktor és Mikola István visszalépése, s Bod Péter Ákos miniszterelnök-jelöltsége, mivel az Orbán Viktor személyét averzióval fogadó bizonytalan szavazók jelentős tömegét a kampány hajrájában igen nehéz lesz ezzel a lépéssel megnyerni. Ráadásul az elmúlt napok eseményei a Fidesz törzsszavazóinak körében is zavart kelthetnek, s mindez inkább elbizonytalanító, mintsem mozgósító hatású a választókra.
Az utóbbi napokban bizonyos konzervatív körökben felerősödött az a nézet, hogy a Fidesz lagymatag kampányának oka elsősorban az volt, hogy a Szövetség tulajdonképpen nem is akart hatalomra kerülni a hatalmas költségvetési hiány, s az ezzel járó elkerülhetetlen jóléti megszorítások miatt. Ez a tézis több sebből is vérzik, hiszen ha végigtekintünk a Fidesz elmúlt négy évén az gyakorlatilag másról szem szólt, mint a folyamatos kampányról. A polgári körök létrehozása, a nemzeti konzultáció, a különböző, az egész ország területére kiterjedő road show-k ezt támasztják alá. Fontos momentum az is, hogy Navracsics Tibor vezetésével lassan két éve annak, hogy felállt az a testület, amely a polgári kormányzás 2006-os programját volt hivatott kidolgozni, illetve koordinálni.
Habár az államháztartási hiány rekordösszege, illetve az elmúlt hetekben a forint árfolyamának zuhanása aggodalomra ad okot, egy Bokros-csomaghoz hasonló elhúzódó megszigorítással feltételezhetően nem kell számolni. 2007-ben ugyanis megindul az EU-nak a régió gazdasági és infrastrukturális felzárkóztatását szolgáló programja, amelyet százmilliárd forintokban kell mérni. Attól függetlenül, hogy az EU-s pénzek pályázati rendszerben kerülnek leosztásra, vélhetőleg enyhíteni fognak az államháztartásra nehezedő nyomáson - így a megszigorítások is feltételezhetően átmeneti jellegűek lesznek.
Bármi lesz is a most vasárnapi második forduló eredménye, bárki is alakíthat kormányt, tény az, hogy a magyar jobboldal válságának jelei egyre biztosabban kitapinthatók. Fel kell adni az eddigi ,,egy a tábor, egy a zászló' koncepciót, s mind tartalmilag, mind stílusában komoly változtatásokat kell az elkövetkező években eszközölni. Vélhetőleg jelentős - és fájdalmas - személycseréket is véghez kell vinni, ami elsősorban Kósa Lajos debreceni polgármester befolyását erősítheti. Nyilvánvalóvá vált az is, hogy a 2002-ben még milliókat mozgósítani képes jobboldali retorikának és világképnek is megújulásra van szüksége: a konzervatív gondolatkör mára saját fogalomrendszerének, nyelvpolitikai erőterének és narratívájának csapdájába került, ez pedig az elsilányosodás biztos útja.