Az USA-ban egyre inkább elterjedt, hogy a polgárok tömegesen hitelfelvételből finanszírozzák lakásvásárlásaikat és más beruházásaikat, sőt még a napi fogyasztásukat is. Miközben viszont arányaiban a vásárlóerejük valójában csökkent, a növekvő tőkejövedelmek egyre nagyobb része kikerült a gazdasági körforgásból. Mindez egy ideig működött ugyan, de a spekulatív tőke spekulatív ügyleteken próbálta megsokszorozni magát, az ingatlanárak folyamatos emelkedése pedig arra buzdította az embereket, hogy akár magas kamatozású hitelekből is ingatlant vegyenek, hiszen a kamatok busásan megtérültek a lakások árának növekedésével.

Egyre több alacsonyabb törlesztési képességű hitelfelhasználó lépett be a folyamatba. A történetnek törvényszerűen fenntarthatatlanná kellett válnia. Az ilyen rendszerbe kódolva volt, hogy válságba, egyéni és bankcsődökbe torkollik. Az is jól mutatja a válság alaptermészetét, hogy nem a feltörekvő gazdaságokban kezdett összeomlani a kártyavár, hanem a világ legfejlettebb piacán, az USA-ban.

Érdekes megjegyezni, hogy abban az időben itt, Szerbiában kezdetben nemcsak az egyszerű polgárok, de jeles gazdasági szakemberek és politikusok is azt mondták (és hitték), hogy minket ez nem érint, valamiféle elszigetelt amerikai válság csupán. Pedig nyilvánvaló, hogy ami ott történik, az előbb-utóbb ide is begyűrűzik: a jó is, és a rossz is.

Az USA-ban kezdődő válságot végül valójában a kiindulóhelyén tudták a legprofibb, a leghatékonyabb módon kezelni. Ez így talán meglepően hangzik, de a számadatok ezt mutatják. Az amerikai gazdaság a válság előtti szinthez képest mostanáig kumulatívan 15 százalékkal bővült, az eurózónában viszont ez mindössze 6 százalék. Amíg a Fed azonnal kamatcsökkentésbe kezdett, addig az Európai Központi Bank válság utáni korai kamatemelése 2012-ben egy újabb recesszióba taszította az egész térséget. Az ilyen fejtegetésben természetesen mindig benne van a nem tudhatjuk, mi lett volna, ha lehetőség, de minden bizonnyal sok múlhatott a kamatpolitikán is.

Egy másik tanulsága is lehet a legutóbbi válságnak: az adórendszert is újra kellene gondolni. A globalizáció hatásai kezdetben csak az árupiacokon mutatkoztak meg, később azonban nagyon gyorsan a tőkepiac is globálissá vált. Ma pedig már a munkaerőpiac gyors ütemben történő globalizációja van folyamatban. Az egyes országok adórendszereit ennek tükrében kellene megfelelő módon átalakítani. A fogyasztás és a munka megadóztatása közül mindenképp az előbbire kell nagyobb terheket kiróni. Ezt nyilván nem is kell külön magyarázni. Arra viszont ügyelni kell, hogy ez a legszegényebb rétegeket ne érintse. Ez ránk is vonatkozik. Emellett itthon megfelelő válaszokat kell találni a munkaerőpiac kihívásaira.

Az oktatás és a képzési rendszer színvonalának növelésével talán kezelhetővé válnak a munkaerőpiacon már most is jól látható szűk keresztmetszetek. A nagy dilemma pedig, hogy hogyan lehet itt tartani a képzett munkaerőt, miközben az itthoni bérek még sokáig nem érik el a fejlett nyugati országok szintjét. Ez tekinthető most az egyik legnagyobb kihívásnak az itthoni körülmények között. 

Nyitókép: Pixabay.com