A visszaadott lány címe nagyon beszédes, mert arról szól, hogy a tizenhárom éves elbeszélő egyszer csak egy szegény családnál találja magát egy faluban, holott korábban a városban egy jómódú családnál élt. Ekkor tudja meg, hogy a szülei nem is a szülei, hogy kisbabaként került a gazdag rokonokhoz, akiknek nem lehetett gyerekük. Kamaszként kell tehát beilleszkednie egy általa ismerttől teljesen más környezetbe, olyan szülőket és testvéreket kell elfogadnia rokonként, akikről korábban nem is hallott. Ez már magában nem egyszerű, de mindezt tovább bonyolítja a nagy társadalmi különbség a két család között az 1970-es évek Dél-Olaszországában.

A szerző felvétele    

Az írónő rövid, intenzív mondatokkal dolgozik, amivel azt éri el, hogy mi is érezzük azt a fullasztó és félelmetes érzést, amelyet a tizenhárom éves, soha meg nem nevezett lány érezhet. Ez egyáltalán nem tipikus gyereksors, ilyen nem lenne szabad, hogy megtörténjen. A lányt sokként éri a nélkülözés, ahogy az is, hogy dolgoznia kell, vagy hogy egy szobában, sőt egy ágyban kell aludnia számos testvérével. Egyáltalán fel kell dolgoznia, hogy egykéből testvérré, húggá és nővérré vált. Úgy kell alkalmazkodnia ezekhez az új mindennapokhoz, hogy közben minden porcikája tiltakozik, és végig abban reménykedik, hogy valami félreértésről van szó, és visszatérhet az „igazi” családjához.

A legnagyobb erőssége a könyvnek — és egyúttal ez veri igazán fejbe az olvasót —, hogy minden burkoltság nélkül mutatja be, milyen kegyetlenek tudnak lenni a felnőttek a gyerekekkel. Néha véletlenül, de igen gyakran szándékosan. „Majd elfelejti, majd kinövi, megérdemli, úgysem tehet semmit” — gondolják, és lényegében igazuk van, mert szinte bármit túl lehet élni, de nem mindegy, hogy az milyen nyomot hagy a fejlődésben lévő ember lelkén. Olyanról gyakran hallottunk, hogy a szegény család kénytelen örökbe adni gyermekét, mert nem tudná felnevelni, olyanról viszont nem igazán tudunk, hogy tizenhárom évvel később az örökbefogadók visszaadták volna a gyereket. És amikor kiderül, hogy miért volt mindez, akkor mi történik? Semmi. A tragédia az, hogy a felnőttek nagyon igazságtalanok voltak ezzel a visszaadott lánnyal, és ennek végül semmi következménye nem lett. Maximum az olvasó törölné jól képen az örökbe fogadó anyát, hogy ezt mégis hogy képzelte.

Az egészben az a pozitívum, hogy a történetet a lány meséli húsz év távlatából, így megtudjuk, hogy a tanulás segítségével mégis ki tudott törni abból a szegény környezetből, és jól alakult az élete. Az anya tette azonban ekkor is megbocsáthatatlan marad.

A visszaadott lányból 2021-ben készült film.

A Halásznegyed ennek a történetnek a folytatása, itt már a felnőtt lányt és a felnőtt testvéreit látjuk, amikor a bajba jutott húga keresi fel a továbbra sem megnevezett nőt, és kér tőle segítséget. Ebből a regényből megismerjük az elmúlt évek történéseit, hogyan alakult a testvérek sorsa, hogyan távolodtak el egymástól, majd közeledtek ismét, hiszen elszakíthatatlan vérségi kötelék fűzi őket össze. És hiába menekült az elbeszélő egész Franciaországig a családja és a múltja elől, elég egyetlen telefonhívás, hogy visszatérjen abba a súlyos, nyomasztó, lélegezni sem engedő környezetbe, hogy az olvasó még több titkot, még komolyabb élethelyzeteket és nehézségeket ismerjen meg, majd rájöjjön, a múlttól nincs szabadulás.

A nem túl hosszú — körülbelül 200 oldalas — könyvek csodálatos borítókkal jelentek meg, melyeket Féder Márta tervezett.