Fotó: Molnár Edvárd

Az idei Kristálygömb Díjat a bírálóbizottság (Kasztori Rudolf akadémikus, dr. Csányi Erzsébet, dr. Gábrity Molnár Irén) egyhangúlag dr. Telek Tamásnak ítélte oda az orvostudomány terén elért kimagasló kutatási eredményeiért, melyeket a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciákon, publikációkban és doktori értekezésében mutatott fel. Dr. Telek Tamással a VIII. Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferencián megtartott díjátadási ünnepség után beszélgettünk.
- A Kristálygömb Díj elsősorban óriási megtiszteltetés és kitüntetés számomra, különösen azért, mert most ítélték oda először az orvostudományban felmutatott kutatási eredményekért - mondja Tamás, amikor a díjról kérdezem, majd hozzáteszi: - Másodsorban elismerése az eddig befektetett munkának, a kutatásba vetett hitnek, és megerősítése annak, hogy érdemes volt kitartani a kitűzött céljaim mellett. Harmadsorban pedig erőt nyújt a további terveim felvázolásához, sőt, remélhetőleg azok sikeres megvalósításához is.
- Martonoson jártál általános iskolába, a középiskolát Szabadkán végezted, az egyetemet Újvidéken, most pedig Budapesten élsz. Mit jelentenek számodra ezek az állomások?
- Ezek nem csupán állomások, hanem egy-egy adott időszakban a tanulmányaimnak, ezenkívül a lakhelyemnek a színterei is. A legfontosabb számomra mégis a szülőhelyem, Martonos, ahol a gyermekkorom nagy részét töltöttem, és ahol a tudás első morzsáit felszedegettem. A szüleimnek és a nagyszüleimnek köszönhetően sajátíthattam el azt az értékrendet, amely megvetette bennem a munka, a kitartás és a keresztény emberi magatartás fontosságának az alapját. Úgy érzem, leginkább ezek a sajátosságok segítettek a boldogulásban. A tanulás soha nem okozott számomra nehézséget, és mivel már kiskoromban eldöntöttem, hogy orvos leszek, tudtam, a célom eléréséhez az említett állomásokon át vezet majd az út. Az orvosi egyetemen vetődött fel először a kutatás lehetőségének kérdése, hiszen az orvosnak keresnie kell a betege számára a legmegfelelőbb kezelési módot, amely segítheti a gyógyulását vagy enyhítheti a panaszit. Annak ellenére, hogy rengeteg információval rendelkezünk az emberi szervezet működésével kapcsolatban, sok esetben nem tudjuk a gyógyulását elősegíteni. Ezért kapcsolódtam be harmadévesként az egyetemi kutatócsoportba, minek eredményeként több publikációt is megjelentettem pszichiátriai és neurológiai témakörökben. Mivel mindenképpen szerettem volna folytatni a kutatásaimat, ám erre sajnos Újvidéken nem volt lehetőség, az orvosi diploma megszerzése után a budapesti Semmelweis Orvostudományi Egyetemen folytattam a tanulmányaimat és a munkásságomat. Több dologban is kipróbálhattam magam, majd végül a premenstruális szindrómával, a pszichiátria és a nőgyógyászat egyik határterületével kezdtem el foglalkozni.
- A premenstruális tünetek összefüggései a személyiségdimenziókkal és a hangulati ingadozással címmel írtad meg a doktori disszertációdat. Milyen eredményeket hoztak a kutatásaid?
- Legfontosabb eredményként az a megállapítás említhető meg, amely szerint a fogamzóképes korban lévő nők többsége az első menstruáció megjelenésétől kezdve egészen annak elmaradásáig, tehát a menopauzáig, súlyos lelki és testi tüneteket tapasztalnak, minek hátterében a szervezetben lezajló hormonális változások állnak. Az, hogy ezeket a tüneteket hogyan élik meg, nagymértékben függ a személyiségjegyektől, de mindenképpen érdekes tény az is, hogy az egészséges nők nagy része tapasztal valamilyen tüneteket a menstruációs ciklusa során.
- A gyakorlatban hogyan alkalmazhatók ezek a kutatási eredmények?
- Elsősorban a megelőzés terén van nagy jelentőségük ezeknek az eredményeknek, hiszen alkalmazásukkal könnyebben kiszűrhetőek a premenstruális szindrómára hajlamos egyének, így a megfelelő felvilágosítás, illetve a tünetek kezelésére való felkészülés javíthatja a beteg életminőségét. Másodsorban a tünetek fennállásakor megtalálhatjuk a legmegfelelőbb kezelési módot, és ezáltal megszüntethetjük a beteg szenvedését. Harmadsorban pedig az eseteink hosszú távú, tervezett nyomon követésével fontos következtetéseket tudunk levonni, aminek leginkább az eljövendő generációk fogják majd hasznát venni.
- A kutatásaidat mely irányban kívánod folytatni?
- A továbbiakban is a premenstruális szindróma témakörben folytatom a kutatást, de szeretnék foglalkozni a meddőség kezelésével és a női egészség aspektusaival is.
- Hol és hogyan képzeled el a jövődet?
- Jelenleg Budapesten élek a feleségemmel, és ott van a mi kis ,,otthon-kuckónk". A Semmelweis Orvostudományi Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikáján dolgozom, és a szakvizsgára készülök. Természetesen Vajdaság, illetve Martonos is ugyanolyan fontos maradt számomra, hiszen oda megyek igazán haza. A jövőt azonban mindenképpen oktató-kutató hely közelében képzelem el, ahol a gyógyításon kívül kiemelt hangsúlyt helyezhetek a megszerzett tudás átadására és a kutatás művelésére.
- Amikor átvetted a díjat, köszönetet mondtál dr. Csányi Erzsébetnek azért, hogy útjára indította a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciát. Miben látod a VMTDK jelentőségét?
- Amikor 2001-ben dr. Csányi Erzsébet megszervezte az első VMTDK-t, és elkezdődött ez a mozgalom, nagyon megörültem a lehetőségnek, hogy az addig szerb nyelven leírt és bemutatott munkáimat magyar nyelven, tehát az anyanyelvemen is bemutathatom. Habár a tudománynak nincs meghatározott nyelve, köztudomású, hogy az anyanyelven való megnyilatkozás a legfontosabb mérföldköve a további fejlődésnek. Miután biztos alapokra építünk, sokkal stabilabban tudunk helytállni, mint bármilyen más nyelven, és sokkal könnyebben leküzdhetjük az elénk gördülő akadályokat. A VMTDK jelentősége tehát abban van, hogy minden résztvevője az anyanyelvén művelheti a tudományokat, ezáltal pedig minden egyes résztvevőjének az önbizalmát erősítheti.
- Amikor dr. Gárbityné Molnár Irén átadta a Kristálygömb Díjat, azt mondta: ,,Aki elmegy, de viszi magával Vajdaság egy csücskét, és amikor visszajön, magával hozza mindazt, amit megtanult, az minden kétséget kizáróan megérdemli ezt a díjat..."
- Amint már erre utaltam, sajnos el kell menni Vajdaságból ahhoz, hogy az orvostudományban kutatni tudjunk, hiszen egy-egy program megvalósításához jelentős pénzügyi háttérre van szükség. Természetesen eddig is törekedtem arra, hogy a megszerzett tudást átadjam a vajdasági fiataloknak, és erre a jövőben is kész vagyok.
- Mit tanácsolsz a tudományok iránt érdeklődő, kutató fiataloknak, hogyan érhetnek el sikereket, hogyan futhatnak be eredményes karriert a tudományos kutatások terén?
- A legfontosabb tanács, hogy higgyenek abban, amit csinálnak, és legyenek kitartóak, mert a kutatásba fektetett munka és idő mindig megtérül. Fontos, hogy jó mentort találjanak, aki útmutatást nyújt nekik. Mindennél fontosabb azonban az, hogy publikáljanak, mutassák meg munkájukat, és jelenjenek meg konferenciákon, cseréljék ki tapasztalataikat. Az egészséges önbizalom megalapozásaként zárszóként fontosnak tartom megjegyezni, hogy mi, magyarok eddig tizenhat magyar származású Nobel-díjassal büszkélkedhetünk!