Trópusi származású, rövidnappalos, fotointenzív növény, mely a többi hazai gabonanövénytől eltérő módon végzi a fotoszintézist. A végeredmény közismert. Már régóta köztudomású, hogy a kukorica szervesanyag-termelése messze meghaladja a kalászos gabonákét. Egyszerűen szólva egy biológiai „gyár”, mely ha megfelelő körülmények közé kerül, vagyis elegendő fényenergiához, vízhez és szén-dioxidhoz jut, akkor folyamatosan, nagy hatékonysággal termel. De ez még nem minden! A kukoricának van néhány olyan botanikai tulajdonsága, amely mind hozzájárul kivételes működéséhez.

Szóljunk egy kicsit az eredetéről. Ez a háziasított növény önmagában képtelen a szaporodásra. Magjai nagy méretűek, és túl sok van belőlük, ezért a lehulló magvakból kikelő csírák megfojtják egymást. A termesztett kukorica minden ma létező fajtáját az emberi tevékenység, a nemesítői munka hozta létre. A kukorica, más néven tengeri vagy törökbúza, Amerikában őshonos, az európai kontinensre Kolumbusz közvetítésével került. A XVI. században spanyol és portugál kereskedők vitték szét Ázsiába és Afrikába. Ausztráliába viszont a hollandok és az angolok juttatták el, így kezdték el ott is termeszteni. Manapság a legnagyobb területen termesztett haszonnövény. A magyar kukorica szó valószínűleg a szerb és horvát kukuruz szóból származik, melynek további eredete ismeretlen.  

A kukorica az egyik legfontosabb és legelterjedtebb növény a világon. 2021-ben több mint 160 országban termesztették, és az éves termés mennyisége meghaladta az 1,2 milliárd tonnát. A világ legnagyobb kukoricatermelői közé tartozik az Egyesült Államok, Kína, Brazília, Argentína és Ukrajna. Ezek az országok a 2021-beli termelésük alapján az első öt helyen álltak. 2021-ben az Egyesült Államok és Kína az éves termés több mint felét (54%) adta a világ kukoricatermelésének.

Érdekességként említhetjük meg, hogy Európában egészen a XIX. századig a kukorica inkább dísznövény, kerti növény volt, mintsem a gabonatermesztés gerincét adó növényfaj. Lényegében a reformkorban kezdődött mezőgazdasági kibontakozás hozta meg a sikerét. Az addig ismert törökbúzát felváltotta számos, külföldről behozott kukoricafajta, melynek nagyobb termőképessége, továbbá az alkalmazott termesztéstechnológiák fejlesztése megteremtette az európai kukoricaágazatot. Az Egyesült Államokban akkoriban már a jószágtakarmányozás alapja volt. Egy amerikai közmondás szerint disznó csak ott van, ahol kukorica is van. Bár a kukorica a beltartalmát tekintve sok mindenben elmarad a kalászos gabonáktól, a nagyobb termés kárpótolja a termelőt és a felhasználót. A kukorica stabilan képes 65% feletti keményítő előállítására.

Élelmiszeripari felhasználása

Mi, magyarok nemigen fogyasztjuk a kukoricát. Csemegekukoricaként még úgy ahogy, de már puliszkát, polentát, kukoricamálét (a székely ember kivételével) nem nagyon eszünk. Ennek ellenére több formában is ehető: frissen főzve vagy grillezve, konzervkukoricaként, szárítva, feldolgozva kukoricaliszt és kukoricaszirup alakjában. Vitamin- és ásványianyag-tartalma gazdag, még omega-3 és omega-6 zsírsavakat is tartalmaz. Rosttartalma magas, jelentős antioxidánshatása van, glutént nem tartalmaz, jelentős szerepet tölt be a szemünk egészségének megőrzésében. Kalóriatartalma magas, ezért fontos, hogy a kukoricát, mint minden élelmiszert, mértékkel és a változatos étrend részeként fogyasszuk, figyelembe véve az egyéni egészségi állapotot és táplálkozási szükségleteket.

Ipari jelentősége

A kukoricából készülő ipari alapanyagok sorát is természetesen az alkohol vezeti. Az alkoholt nem csak meginni vagy eltüzelni lehet, felhasználása a legkülönfélébb területekre irányul. A leggyakoribb a fagyálló folyadékok, az antiszeptikus készítmények, az oldószerek és a tartósítószerek előállítása. Valójában napi életünk elképzelhetetlen lenne az alkoholalapú termékek nélkül, gyógyszereink, háztartási vegyi anyagaink, tisztítószereink, továbbá élelmiszereink jelentős része is tartalmaz e körbe tartozó anyagokat. Kifejezett sikertörténet a kukoricából készült keményítők története. Idetartozik az izocukorgyártás is. Emellett ezeket az alapanyagokat hatalmas mennyiségben használja az egész élelmiszeripar, tehát számtalan élelmiszertermékben jelen van.

Mezőgazdasági alkalmazása

Elmondható, hogy az egész világban, ahol jószágokat tartanak, és az állattenyésztők hozzájuthatnak a kukoricához, az a takarmányozás alapja. A hízó- és nevelőtápok 65–70%-át alkotja. Jelentős a vetőmagtermesztés is. A sertéstartás elképzelhetetlen kukorica nélkül. A szalonna íze teljesen más lenne nélküle!

Becsüljük hát meg a kukoricát! Látható, hogy nemcsak egy gazdasági növény, de minden tekintetben valahol része életünknek, alapja az egész agráriumnak és a jövőnknek is.