Dr. Szőke Anna, a Kiss Lajos Néprajzi Társaság elnöke elmondta, Közép-Bácska kiemelt témaként azért került a középpontba, mert néprajzi tekintetben kevésbé feldolgozott, viszonylag feltáratlan területnek számít, és a találkozót egy átfogó kutatás kezdetének szánja. Az előadások három csoportja a következőképp alakult: Közép-Bácska jelképe: a csatorna, Vallásunk, hitünk és Közép-Bácska sokszínűsége.

Bordás Győző Kiss József és a Ferenc-csatorna címmel tartotta meg értekezését. Mint hallottuk, jelentős évfordulók teszik időszerűvé, hogy az idén és a következő évben foglalkozzunk a csatornaépítő munkásságával. 220 éve, azaz 1802 óta hajózható a Ferenc-csatorna, és jövőre lesz kivitelezője születésének 275. és halálának 210. évfordulója. Kiss József a többi közt középületeket, iskolákat, vendégfogadókat, templomokat is tervezett. Verbászon, a zsilip mellett tábla őrzi az emlékét, és a síremléke is — mely szintén az ő elképzelései alapján készült — a közelben található.  

Fotók: Paraczky László és Vajdasági Magyar Értéktár       

A Vajdasági Miloš Crnjanski Művelődési Intézet és az újvidéki Tiski Cvet kiadó jóvoltából már nyomdába került Bordás Győző és fivére, Bordás Attila Csatorna született — Veštačka reka című magyar és szerb nyelvű kötete, mely hamarosan napvilágot lát.

Dr. Németh Ferenc, a szabadkai Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar egyetemi rendes tanára arra a kijelentésre hivatkozott, mely szerint a Belső-Bácskára nézve a legnagyobb áldás a Ferenc-csatorna. Nemcsak jelentősen, 216 kilométerrel és 20 nap vontatási idővel rövidítette le a Tiszáról a Dunára átvezető vízi utat, de az átadása után alig néhány évvel nyilvánvalóvá vált a gazdasági hasznossága, s a vízi forgalom a csatorna mentén lévő településeket is felvirágoztatta. Sőt, a csatorna révén Közép-Bácska bekerült a jugoszláviai és a vajdasági magyar irodalomba is. A csatornaépítési munkálatok Kiss József és Kiss Gábor tervei alapján és felügyeletük alatt 1793-ban kezdődtek meg Bácsföldvár és Monostorszeg között. A lecsapolással 120 000 hektárt szabadítottak fel a mocsarak alól és tettek termőfölddé. Németh Ferenc tanulmánya — Egy fontos bácskai víziút: a Ferenc-csatorna egy 18. századi és egy reformkori útleírás tükrében — két ritka dokumentum által mutatja be ezt a sikeres vállalkozást.

Dr. Mészáros Zoltán történész a Szikicsen/Szeghegyen a német lakosságnak létesített kényszertáborról beszélt, valamint a partizánok ténykedésével és azzal foglalkozott, hogyan lehet egy történelmi traumát emberségesen kezelni.

A második témakörben Dolinszky Márta evangélikus esperes, bajsai lelkipásztor az újjászerveződő evangélikus gyülekezeteket mutatta be. Összefoglalójából kiderült, a II. világháború után teljes, német anyanyelvű evangélikus közösségek tűntek el, a megmaradt templomaikat pedig az új hatalom évtizedeken át raktárként, magtárként, táncteremként stb. használta. Erről a mélypontról kellett később újrakezdeniük az építkezést, szellemi és fizikai síkon egyaránt, és bebizonyítani, hogy Isten kegyelméből minden lehetséges.

Paraczky László A magasba tekinteni címmel a szenttamási Szent Kereszt felmagasztalása római katolikus templom történetét ismertette, Hallgató Imre, a bácsfeketehegyi református egyház gondnoka a 220 éves helyi református templomot ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. Vajdaság legrégebbi református templomát az 1785-ben Kunhegyesről kitelepült hívek építették, többnyire önerőből. Dr. Bárth János etnográfus Botka Mihály hegyesi plébános (1841—1866) hagyatéka alapján megkísérelte bemutatni a XIX. századi bácskai papi hagyatékok tartalmát, értékét és a plébános halála utáni sorsát. Cvetanović Márta okleveles turizmológus témája a Házasságkötések a kúlai Szent György-templomban a XXI. század elején (2001—2020) volt. Mottójául a következő, Kányádi Sándornak tulajdonított — valószínűleg ő is idézte valahonnan — sorait választotta: „Legelső a nemzet, második a család, és csak harmadsorban nézd a magad javát.” 

Közép-Bácska sokszínűségét három előadás példázta. Dr. Silling Léda néprajzkutató–konzervátor a népi bútorok kapcsán a bútorstílusok változását követte nyomon. Gyűjtésében a festett, virágdíszes menyasszonyi ládáktól a vésett virágos szekrényeken, a flóderozás különböző típusain át egészen a népi lakásbelsőben megjelenő magasfényű, lakkozott bútoregyüttesekig minden korszakra láthattunk példát. Topolya az ács- és a fafaragómesterekkel, boltokkal a terület központja volt, a helyi és a bajsai tájházakban számos bútor látható. Kórizs József Bácsfeketehegy egészségügyének alakulásáról közölt érdekes információkat, Kónya Sándor versénekes pedig abból az adatból indult ki, hogy Szenttamáson lejegyzett népdalról, népénekről alig lehet bármit is hallani, és nyomtatásban is csak néhány jelent meg. Éppen ezért ezt a hiányt próbálta enyhíteni az összeállításával, melyben bemutatott néhány, szenttamási esküvőhöz, búcsúhoz, sírszenteléshez kapcsolódó éneket és egy énekszövegírót, Szarvas Péter plébános urat. Prezentációját a tőle már megszokott módon énekléssel fűszerezte, a jelenlévők nagy örömére.

Dr. Szőke Anna néprajzkutató a betelepítéseket választotta, de előadását időszűke miatt a konferencián nem tartotta meg. Az érdeklődők a tanácskozás többi témájával együtt olvashatják majd abban a tanulmánykötetben, amelyet a Kiss Lajos Néprajzi Társaság immár hagyományosan megjelentet egy-egy ilyen összejövetel után.