— Ott kezdődik a történet — kezd bele a mesébe Tóth Borisz idegenvezető —, hogy a XVIII. század vége felé még nem nagyon voltak ám arra házak, a Szent Teréz-székesegyház felé eső területen csak néhány állt. Köztük ez, melynek nagyon érdekes a története, és a mellette levő, piros palota, mely Vály kereskedő tulajdona volt. A környéken patak folydogált (meséltem a múltkor is, hogy sok patak jellemezte a várost), ahol a Szent Rókus-kápolna áll. Itt volt a határa a középkori városnak, melynek ugyebár a ferences templom, kolostor volt a vára, és a középkori városunknak a pataknál állt a határa. Egy kisebb ütközet is volt itt, hiszen az 1700-as évek legelején Szabadka labanc kézen volt, az osztrákokat támogatta, és egyes Rákóczi-csapatok itt ostromolták a várost. Mintegy harminc városvédő esett itt el, és azon a helyen épült fel az első kiskápolna. Macskovics Titusz a XIX. század legvégén alakította át a ma ismert kőkápolnává. Ez az egyik legrégebbi épület az utcában. A XIX. század második felében kezdtek kinövekedni a paloták, köztük a mai Szenes-palota is, első tulajdonosa egy kereskedő, Panto Zárity volt, tőle vette meg a házat Brenner József, azaz Csáth Géza nagyapja, aki feleségül vette Hoffbauer Auréliát. Az ő édesapjának volt egy patikája, mely az egykori kaszinó (mai könyvtár) épületéhez tartozó helyiségben kapott helyet. Három patika volt a városban, az első a Pelivan cukrászda helyén (Ostojić-palota), a második a könyvtár épületén belül, a harmadikat pedig Brenner József nyitotta meg a Matko Vuković 7. alatt. (A házat ugyanaz az építész tervezte, aki a Népszínházunkat, Skultéty János, akkoriban nagyon sokat tevékenykedett Szabadkán.) Amíg Brennerék tulajdonában állt, csak egyszintes volt, nem emeletes, Skultéty a hintó-, illetve kocsibejárót a bal oldalára tervezte, most is ugyanott van a kapu, felette a kováccsal, mely jóval később került oda. A kapun belépve terveztek egy lépcsőfeljárót, ami azt sugallja, hogy valószínűleg egy emeletben is gondolkodtak. Ez viszont csak a következő tulajdonosdinasztia idején épült meg.

Szalai Attila felvételei

Brenner Józsefnek és Auréliának hat gyereke született, közülük csak hárman élték meg a felnőttkort. Fontos megjegyezni Brenner Lujzát, aki a férjével, Dezsővel átvette a patikát, illetve II. Brenner Józsefet, aki III. Brenner Józsefnek, művésznevén Csáth Gézának volt az édesapja, valamint Brenner Euláliát, aki Kosztolányi Árpádhoz ment feleségül, tehát ő volt Kosztolányi Dezső édesanyja. Csáth és Kosztolányi unokatestvérek voltak, és ebben a nagyszülői házban nagyon sok időt töltöttek. A nagyapa sajnos meghalt, amikor Kosztolányi kétéves volt, Csáth pedig abban az évben született — ismerteti az összefüggéseket nagy lelkesen Borisz.

— A ház az 1900-as évek első felében került harmadik tulajdonosához, Szenes Kálmánhoz, a vaskereskedőhöz, az ő idején helyezték el a kovácsmester-figurát, akit Nagy Flórián mester, szobrász készített. A szabadkaiak, te is, én is, nagyon sokan sokszor megállunk ott, és felcsodálkozunk rá, kár, hogy a figurája egy kicsit elvonja a figyelmünket arról, hogy ez egyébként Kosztolányi Dezső nagyszüleinek volt a háza.

A palota Szenesék idejében lett emeletes. Korábban Kosztolányi nagyszülei kérvényt nyújtottak be, mert egy körülbelül 1 méteres bővítést terveztek, de ezt a megoldást a város nem fogadta el, mert a palota már akkori viszonylatban is a belvárosban volt, ahol szigorúan emeletes paloták állhattak. Brenneréknek tolerálták, hogy megmaradt földszintesnek, ám az új tulajdonost már kötelezték arra, hogy emeletet építsen fel, ami az 1920-as években meg is történt — ezzel fejezzük ezt a virtuális sétát, a jövő héten pedig ismét várjuk önöket!