Bolygónk populációja folyamatosan növekszik, a modern társadalom táplálkozási szokásai megváltoztak, a termelők pedig gyakran nem veszik kellő mértékben figyelembe a környezetet, miközben próbálják kielégíteni a modern társadalom megnövekedett hús- és tejipari termékek iránti igényeit. Ennek következményeként az állattenyésztésnek — beleértve a takarmánytermesztést és az állattartást — van a legnagyobb szerepe a napjainkban egyre inkább tapasztalható erdőirtásokban, az állatok fenntartásához és a takarmánytermesztéshez nélkülözhetetlen föld- és vízkészletek kimerítésében, bolygónk biológiai sokféleségének csökkentésében, a víz és a levegő szennyezésében, valamint a bolygónkat óriási mértékben befolyásoló üvegházhatás súlyosbításában.

Képek forrása:unsplash.com

Számos olyan esetről olvashattunk a közelmúltban, hogy óriási erdőket vágnak ki azért, hogy takarmánytermesztésre alkalmas területeket alakítsanak ki. Bolygónk természetes faállománya és a természetes élőhelyeken élő növény-, illetve állatfajok száma így folyamatosan csökken, a növények biomasszájában tárolt szénmennyiség újra felszabadul, és bolygónk szénkörforgásába visszakerülve szén-dioxidként súlyosbítja az üvegházhatást. A szén-dioxid a tenyésztett állatok légzési és emésztési folyamatai során is kikerül a légkörbe, de mégis az állattenyésztés esetében klímavédelmi és környezetvédelmi szempontból a metán és a dinitrogén-oxid kibocsátása jár a legjelentősebb környezeti terheléssel.

Az állattenyésztésből eredő metánkibocsátás a szarvasmarha és más kérődző állatok jellegzetes emésztőrendszerének köszönhető. A kérődző állatoknál kifejlődött előgyomorban mikrobiális tevékenységeknek kedvező körülmények uralkodnak. Amellett, hogy az itt található baktériumok részt vesznek a kérődző állatok emésztési folyamataiban, fermentáció során gáz halmazállapotú végtermékek keletkeznek szén-dioxid és metán formájában. A metán légköri tartózkodási ideje sokkal rövidebb a szén-dioxidénál, de több mint 20-szor nagyobb hővisszatartó képességgel bír, így az egyre nagyobb földterületeket elfoglaló állattenyésztésből származó metánkibocsátás mind nagyobb mértékben befolyásolja bolygónk üvegházhatását. A dinitrogén-oxid hővisszatartó ereje körülbelül 300-szorosa a szén-dioxidénak, és teljes légköri koncentrációjának több mint 60%-áért a takarmánynövények termesztése során alkalmazott talajtrágyázás és az állattartás során keletkező állati eredetű ürülék felelős.

Becslések szerint a világ teljes üvegházhatású gázkibocsátásának majdnem 15% százalékáért az állattenyésztés felelős. A modern társadalom igényeinek megfelelő hús- és tejipari termékek előállítása egyre nagyobb földhasználatot igényel, az állatok etetésére szánt takarmánynövények öntözése és az állatok fenntartása pedig óriási vízfelhasználással jár. Egyes kutatások szerint bolygónk édesvízkészletének mindössze 1%-át hasznosítjuk, a rendelkezésre álló édesvíz körülbelül 70%-a mezőgazdasági tevékenységekre fordítódik, ennek egyharmadát pedig állattenyésztéshez szükséges takarmánynövények termesztése során használjuk fel.

A bolygónkon egyszerre és óriási mennyiségben jelen levő tenyésztett állatok amellett, hogy óriási vízmennyiséget igényelnek a fenntartásukhoz, rengeteg vizeletet és ürüléket termelnek. Az állattenyésztés intenzifikálásának eredményeképpen az állati ürülékben napjainkban már nem csak az ammónia és különféle baktériumok vannak jelen nagyobb mennyiségben, hanem ezek mellett megjelentek az állatok megbetegedésének megelőzésére, valamint a betegségek kezelésére használatos gyógyszerek és a termékenység növelésére alkalmazott hormonok is. Nem megfelelő kezelések következményeként az állati vizelet és ürülék, a káros összetevőikkel együtt, felszíni lefolyásokkal vagy közvetlen emberi beavatkozások révén szennyezhetik a felszíni vizeket, beszivárogva a talajba pedig mélyebbre jutva beszennyezhetik a talajvízkészletet is.

A tanyérunkra kerülő hús napjainkban már javarészt iparosított, intenzív állattenyészetekből származik. Az évről évre vágóhídra kerülő állatok száma a környezet rovására még mindig folyamatosan növekszik, vagyis a jövőben valószínűleg még több erdőt irtanak ki a takarmánytermesztés miatt, még több üvegházhatású gáz kerül ki az állatok emésztési és légzési folyamatai révén a légkörbe, és még több szennyező anyag jut be a vizelettel és az ürülékkel a felszíni és a talajvizekbe.

A hús- és a tejipar által generált, ösztönzött intenzív termelési rendszer bolygónk szempontjából fenntarthatatlan, és gyökeres változásokra van szükség, hogy megvédjük környezetünket a káros következményeitől.