Nikolić államelnök a héten a szerb mémgyárosok kedvence lett, tartson velünk, hamarosan megtudja, hogy miért. A hét eseményei belgrádi szemmel.
Az elit a kormány ellen
A belgrádi Blic napilapban írt vezércikkében Aleksandar Vučić miniszterelnök elsősorban arra a mentalitásra és azokra a háttérben történő mozgolódásokra fókuszált, amelyekkel neki mint kormányfőnek szembesülnie kell. A szerb közéletben végbemenő változásokkal, alkalmi szövetségkötésekkel kapcsolatban Vučić arra is utalt — noha nem nevezte meg nyíltan ezek szereplőit —, hogy az úgynevezett szerb elit ellenzi a reformfolyamatokat. „Néha azt gondolom, hogy Szerbia gondja nem a múlt és nem is a jelen, hanem sokkal inkább a jövőbe tekintés vágya iránti teljes hiány” — összegezte meglátásait az ország gondjaival kapcsolatban. (Blic)
A nélkülözés utolsó éve
Tomislav Nikolić államelnök annak a meglátásának adott hangot, hogy a szerb kormány jó úton jár a reformok véghezvitelében, így az idei év „vélhetőleg az utolsó lesz a szenvedések és a lemondások vonatkozásában”. Szerbia elnöke azonban most sem állta meg, hogy ne támadja Vukčević háborús bűnöket vizsgáló főügyészt: „Ő nem a hágai törvényszék, hanem a szerb állam egyik intézménye. Nem azért lett kinevezve, hogy állandóan Szerbiát támadja” — foglalta össze véleményét Nikolić. (Beta)
Nikolić, az internet és a közösségi hálók
Alaposan felsült és teljes tájékozatlanságáról tett tanúbizonyságot Szerbia elnöke az állami televízió Upitnik című műsorában. Nikolić a közösségi hálókon megjelenő kritikákról a következőket mondta: „Még sosem láttam a közösségi hálókat, leszámítva a szervezetteket, melyeket csak dicsérni tudok. Egyébként azok is szervezettek, amelyek kritizálnak. Néha, amikor a barátaimmal ülök, azt mondom, hogy, no, gyerünk, adjunk be mi is egy kommentet, csakhogy sosem tudunk telefonvonalhoz jutni, amikor éppen hozzászólnánk valamihez.” (RTS)
Egyet ígértek, más lett belőle
A priboji FAP teherautógyár munkásai azért tiltakoztak a múlt héten, mert kiderült, hogy Aleksandar Vučić miniszterelnöknek a gyár jövőjét és magánosítását érintő ígéreteiből vélhetőleg semmi sem fog megvalósulni.
„Nekünk azt ígérték, hogy meghagyják a FAP jelenlegi struktúráját, és legalább hatszáz munkás fog a vállalatban maradni, valamint kidolgoznak majd egy olyan szociális programot, amely nem lesz rosszabb az előzőnél” — ezt Miroslav Mršević, a gyár szakszervezetének tagja mondta. Mint időközben kiderült, a magánosítási tender alapján a finn SISU mindössze hetven munkást fog megtartani, s a szerb kormánnyal kötött megegyezés értelmében további kétszázat fog alkalmazni. Ez még a fele sem annak, amiről az eredeti ígéretek szóltak. (B92)
Aggodalomra ad okot Szerbia államadóssága
Deheng Kim, az IMF állandó szerbiai képviselője kijelentette, hogy a szerb államadósság elérte azt a szintet, amely már aggodalomra ad okot. A szakértő arra is rámutatott, hogy ennek a pénzügyi szektor instabilitása az oka, ezért az állam egyik legfontosabb feladata a stabilitás elérése. Deheng a nem teljesítő hitelek nagy számára és a szerb bankszektor gyengeségére is figyelmeztetett. (Tanjug)
Zorana repül elsőként
Az áprilisi kormányátalakítás egyik első számú vesztese vélhetőleg Zorana Mihajlović infrastrukturális miniszter lesz. A Blic úgy tudja, hogy Vučić kormányfő már eddig sem volt maradéktalanul megelégedve vele, legutóbb azt nehezményezte, hogy Zorana elutasította Tony Blair volt brit miniszterelnök javaslatát, mely szerint a minisztériumoknak naponta kell írniuk összefoglaló jelentést az aznap elvégzett munkáról. (Blic)
Szakemberek a víziváros ellen
Miközben egyre késlekedik az úgynevezett belgrádi víziváros kiépítése, addig a Szerb Építészeti Akadémia felszólította a kormányt, hogy hagyjon fel a Belgrád a vízen projektummal. A szakemberek szerint ellenkező esetben a kormányt fogja terhelni a felelősség azért a káoszért, amelyre a szerb fővárosban fog sor kerülni. A negyvenfős testületben tizenhét egyetemi tanár is van, s a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a víziváros terve rossz, semmilyen utólagos korrekció nem segíthet rajta, hogy megfeleljen azoknak a feltételeknek, amelyek esetleg alkalmassá tennék a megvalósítását. (Beta)