Az elmúlt időszakban annyira elárasztották a nézőket, olvasókat a hagzatos címek, a szenzációhajhász hírek, a rémísztő statisztikák, hogy borzongtak tőle, noha a valóság ennél sokkal szomorúbb és fájdalmasabb: összedőlt házak, úszó állattetemek, könnyes tekintetű emberek, akiknek nincs hová menniük, nincs hova lehajtaniuk a fejüket, mert mindenfelé csak a víz, a víz... Ilyen embertelen körülmények között tud és kész segítséget nyújtani a Magyar Katolikus Karitász a bajbajutottakon. A segélyszervezet főtitkára, Adányi László ellátogatott az árvíz sújtotta térségbe.
- Személyesen kerestem fel az elárasztott településeket, hogy közvetlenül, első forrásból tájékozódhassam, és értesíthessem a munkatársaimat és a magyarországi adományozóinkat a helyzet súlyosságáról. A Magyar Katolikus Karitász 5 millió forint gyorssegélyt utalt át a nagybecskereki egyházmegyei Caritasnak, de ez csak az első lépés, a későbbiekben az újjáépítésben is segíteni szeretnénk.
* Honvédségi csónakkal jutottak Káptalanfalvára. Ott mit tapasztalt?
- Nagyon megható volt látni, hogy az emberek kitartanak, nem akarják elhagyni az otthonukat, ellátják az ottmaradt állatokat. Vállalják az igen nehéz körülményeket, de az elkeseredés mellett már a bizakodás jelei is látszanak rajtuk. 500 csomagot hoztunk, tisztálkodási szereket és tartós élelmiszereket tartalmaznak. Ezeket különböző településeken a kitelepített családok kapják el. Nagyon fontos, hogy az adománybeli segélynyújtáson kívül az ember elbeszélgessen és együtt érezzen velük, osztozzon sorsukban, lelket öntsön beléjük. Az igazi próbatételt majd az újjáépítés jelenti.
* Említette, hogy a jó szó és a szeretet a legfontosabb.
- Az tervezzük, hogy az elkövetkező napokban a Szociális Testvérek Közösségének a tagjait küldjük e térségbe. Ez egy rend - melyet Slapka Margit alapított -, mely évek óta ilyen küldetést vállal, osztoznak a szerencsétlenül jártak sorsában és a jövőbe vetett bizalmukat növelik. Fontos, hogy érezzék az emberek: bármi történjék is, a jó Isten nem hagyja el őket. Öt novícia érkezik majd Budapestről, akik kellő empátiával és gyakorlattal rendelkeznek ebben a misszióban.
* Ön 1997 óta folyamatosan elemi csapás sújtotta térségekben dolgozik. Más vidékek természeti katasztrófájához képest milyen mértékűnek ítéli meg az ittenit?
- Minden árvíz olyan, mint egy ember, nincs rossz, meg jó árvíz. Egyedül azt lehet összehasonlítani, hogyan szervezik meg a segélynyújtást. Itt látni lehetett, ahogyan a katonaság, az önkéntesek és a különféle szervezetek tették a dolgukat, nem igazán volt feszültség, fejetlenség. Ez már önmagában hozzásegít ahhoz, hogy minél előbb sikerüljön rendet tenni, és az életet visszaterelni a régi kerékvágásba. Ezért szeretném, ha itt, Szerbiában a jó szándékú emberek, a cégek, a vállalkozók, tehát mindazok, akik úgy érzik, hogy segíteni tudnak, bátran támogassák a nagybecskereki Caritast. Nagyon fontos, hogy az adományozók tudják, bármit szánnak a rászorulóknak, a Caritas azt eljuttatja oda, ahol a legnagyobb szükség van rá.
Pénzadományaikat a következő számlára fizethetik be: 160-0000000163909-42, Svrha uplate: Donacija za unesrećene u poplavi, Primalac: Biskupijski Caritas Zrenjanin