Dr. Krausz Ferenc a tavalyi esztendő végén vette át Stockholmban a Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól. Ezután a magyar közmédia neki ítélte az Év Embere Díjat kiemelkedő tudományos munkássága és társadalmi tevékenysége elismeréseként. A számos forradalmi találmányon dolgozó világhírű kutatóval beszélgettem.

Fotó: MTI

* Sokak számára maga az „egyszerű” fizika tanulmányozása, avagy elsajátítása is nehézséget okoz, hát még az attoszekundumos fizika, melyről, valljuk be, nem sokat tudunk. Ön viszont Nobel-díjat is szerzett ebben a tudományágazatban kifejtett munkájáért, kutatásaiért. De mi is az attoszekundumos fizika? És hogyan lesz valakiből valóban jelentős és elismert fizikus?

— Arra valójában nincsen recept, hogy hogyan lesz valakiből jelentős fizikus. Személy szerint úgy gondolom, hogy elsősorban az nagyon fontos, hogy az életünk kezdeti szakaszában eldöntsük, mit szeretnénk csinálni és elérni, illetve mivel szeretnénk foglalkozni. Ha megtaláljuk azt a területet, amely teljes mértékben le tud kötni, akkor olyan mértékben leszünk motiváltak, hogy a munka szórakozássá válik. Emellett még fontos, hogy sohasem szabad restnek lenni, és semmilyen erőfeszítést nem szabad sajnálni a céljaink elérése érdekében. Ami pedig az attoszekundumos fizikát illeti, az egy kissé leegyszerűsítve az a tudomány, amely a gyorsan mozgó makroszkopikus objektumok esetén használt gyorsfényképezésnek a mikroszkopikus világra történő átvitelével foglalkozik. Például ahogyan egy Forma—1-es versenyautót egy olyan kamerával tudunk lefényképezni, amelynek nagyon rövid az expozíciós ideje, azaz a film csak nagyon rövid időre van megvilágítva, hogy ne elmosódottan jelenjen meg rajta a 300 km/h-val száguldó autó, ugyanúgy a mikroszkopikus világban történő folyamatok valós idejű megfigyeléséhez is egy ilyen szupergyors kamerára van szükség. Mindezt a folyamatot sikerült az utóbbi időszakban egyre alacsonyabb időskálákra kiterjeszteni, amihez nagymértékben hozzájárult a lézer 1960-ban történő felfedezése. A lézerfény segítségével lehetséges ugyanis a lehető legrövidebb expozícióidejű kamerát megvalósítani, mely végül elvezetett bennünket az attoszekundumos időskálához.

* A Nobel-díjat elsősorban a magasrendű felharmonikusgenerálási folyamatok fejlesztése, illetve az attoszekundumos fényimpulzusok előállítása kapcsán ítélték oda önnek. Egyszerűbben fogalmazva: lézertechnológiai kutatásért. Hogyan lehetne ezt még közérthetőbben interpretálni?

— Leegyszerűsítve mindez azért nagyon fontos, mert ezen az úgynevezett attoszekundumos időskálán mozognak az elektronok. Mégpedig azok az elektronok, amelyek meghatározzák az életünket, tehát a biológiai életünk kapcsán az elektronok mozgása kulcsfontosságú. És ezekhez a mozgásokhoz tudunk az attoszekundumos fizika segítségével hozzáférni a 2000-es évek óta.

* Nemrég úgy fogalmazott a mai, modern világunk kapcsán, hogy a sci-fi egyre inkább valósággá válik. Mindez annak köszönhető, hogy napjainkban csak úgy záporoznak a tudományos áttörések? És ezáltal egyre inkább átalakul az emberi társadalom szerkezete?

— Nyilván a tudománynak és a technológiának óriási szerepe van az emberi társadalom formálásában. Az, hogy az emberi társadalom miként szerveződik, napjainkban nagymértékben függ az internet használatától. A nagy sebességű információáramlás manapság nélkülözhetetlen, mely nélkül a modern társadalmi élet már elképzelhetetlen. De továbbra is a közösségek határozzák meg, hogy mely kutatási területek fontosak, és melyekre érdemes jelentősebb forrásokat áldozni. Ki kell emelnem, hogy nem szabad kizárólag a rövid távon eredményt hozó kutatásokra fókuszálni, hiszen a hosszú távú kutatások számos esetben jóval fontosabbak, nélkülük ugyanis a röntgenfény-, a DNS- vagy a genetikai kutatások messze nem ebben a cipőben járnának.

* A Magyarországon működő Molekuláris Ujjlenyomat-kutató Központ ügyvezetőjeként és tudományos igazgatójaként az utóbbi években, évtizedekben számos jelentős tanulmányon dolgozott. Ezek a kutatások főként a betegségek korai kimutatására irányuló vizsgálatok kifejlesztését célozták meg. Mit tudhatunk ezekről a világraszóló fejlesztésekről?

— Egy kissé szerényebben fogalmaznék, ott ugyanis még nem tartunk, hogy világraszóló áttöréseket értünk volna el ezen a területen. Pontosabb talán úgy közelíteni ehhez, hogy az utóbbi években kinyílt egy olyan kapu, avagy az attoszekundumos fizikának egy olyan alkalmazási lehetősége, amely magában hordozza annak a lehetőségét, hogy ebből esetleg kialakulhasson a jövő orvoslása. Ezt a lehetőséget mindenképp szeretnénk megragadni a következő években, mert a jelenlegi egészségügy inkább betegségügyként írható le, hiszen csakis a súlyos következményekkel foglalkozik. Mi azonban a megelőzésre, azaz a pontos előrejelzésre fókuszálunk annak érdekében, hogy ne alakulhassanak ki nagyobb betegségek. Évente sajnos 17 millióan hunynak el hetven év alatt, idő előtt. Ezeknek a haláleseteknek nem kellene bekövetkezniük, ha a súlyosabb krónikus betegségeket sikerülne időben felismerni. Mi a kísérleteinkkel arra törekszünk, hogy lehetővé tegyük a teljes populáció rendszeres monitorozását. Évről évre egy rövid vérmintavétellel és annak infravörös fényekkel történő átvilágításával, továbbá a rövid impulzusú méréstechnikánk által ellenőrizhetnénk a teljes lakosságot.

* Hosszú ideje Németországban és Ausztriában is dolgozik, kutatómunkát folytat. Mennyiben másak a feltételek egy tudományos kutató számára Nyugaton, mint itt a térségünkben?

— Évtizedekkel ezelőtt sajnos ezért kényszerültem Budapestről áttenni a székhelyemet először Bécsbe, majd pedig Münchenbe, hiszen akkoriban a kísérleti fizika terén Magyarország jelentős mértékben el volt maradva. Egész egyszerűen nem álltak rendelkezésre azok a modern műszerek, amelyek szükségesek voltak a munka elvégzéséhez. Nyugaton természetesen világszínvonalú laboratóriumok működnek. Időközben, hála a magyar nemzet egyes tagjainak, akik sokat tettek azért, hogy az ország haladjon előre, az utóbbi időszakban már részben sikerült ezt az említett elmaradottságot felszámolni. Most már Magyarországon is vannak világszínvonalúan felszerelt laboratóriumok. Példaként említhetem a szegedi ELI-ALPS kutatóintézetet is.

* Végül megkerülhetetlen kérdés: hogyan viszonyul egy kutató ahhoz a díjhoz, amelyet valóban nagyon kevesen kapnak meg a nagyvilágban?

— A Nobel-díj felfoghatatlan súlyú és jelentőségű elismerés számomra, mely, ahogyan említi is, csak nagyon keveseknek adatik meg. Nap mint nap megkérdezem magamtól, hogy valóban megszolgáltam-e. És ez ügyben nem tudok magam számára megnyugtató választ adni. Viszont ennek a megnyugtató válasznak a hiánya is hajt előre abban, hogy ezen elismerés után még következetesebben és még motiváltabban dolgozzak a céljaim eléréséért.