home 2024. március 29., Auguszta napja
Online előfizetés
„A hír szent, a vélemény szabad”
Gyurkovics Virág
2015.12.06.
LXX. évf. 48. szám
„A hír szent, a vélemény szabad”

A vajdasági magyar sajtó jelenlegi állapota volt a témája a Magyar Mozgalom Közéleti Kávéház rendezvénysorozatának november 25-ei eseményén, melyet Szabadkán, a Népkörben rendeztek meg Kényszerszabadságon a sajtószabadság? címmel. A beszélgetésen Németh János, a Szabadkai Rádió nyugalmazott újságíró-szerkesztője és Ternovácz István, a Vajdasági RTV magyar szerkesztőségének újságíró-szerkesztője vett részt, Kókai Péter moderátor közreműködésével.

A sajtószabadság állapotát és szakmai színvonalát még az est legelején jócskán leosztályozták — 1-től 5-ig terjedő skálán átlagban 2-esre értékelték — a meghívottak. De hogy árnyaltabb képet kapjunk, hogy a témához mérvadóan, a laikusok számára is érthetően szóljanak hozzá, az est főszereplői részletesebben is kifejtették véleményüket. A beszélgetés során régebbi interjúkban tett kijelentéseikkel, valamint a hozzájuk fűződő személyes tapasztalataikkal igyekeztek felállítani a kórképet a vajdasági magyar sajtó helyzetéről, az elmúlt csaknem negyven év távlatában.

A vajdasági magyar újságírás helyzete

„A vajdasági magyar újságírás ugyanolyan helyzetben van, mint az itteni magyarság. A fogyás, a leépülés jellemzi. Persze a nemzetét, hivatását és önmagát komolyan vevő ember úgy dolgozik, hogy ez ne szegje kedvét, mert az visszatükröződne a munkáján.” /Ternovácz I. Az újságíró a nemzet lelkiismeretének barométere. 2010. április, Hét Nap/

Az újságírás helyzete a társadalom helyzetének lakmuszpapírja, hiszen olyan keretek között mozoghat, amilyen kereteket a társadalom megszab neki. Az újságíró és a politikus is tele van előítéletekkel a másikkal szemben, azon kell dolgoznunk, hogy ez elmúljon. A jövőnket kell építeni — véli Ternovácz, aki egyébként a kilencvenes években sem érezte ennyire kilátástalannak a helyzetet, mint most.

„Érdekes, hogy a miloševići időkben többet megengedhettem magamnak. Lehet, hogy ez már az öncenzúra felé hajlik.” /Németh J. Búcsú (nélkül) a mikrofontól. 2011. szeptember, Magyar Szó/

Hasonló álláspontot fogalmazott meg saját példájával Németh is, aki elmesélte, hogy ’99 elején, amikor a koszovói helyzet fokozódott, a Szabadkai Rádió munkatársai — Árpási Ildikó, Mácsai Endre és Németh János — a központi propagandától független, teljesen saját bel- és külpolitikai műsort szerkesztettek. Rendkívül bátor lépés volt ez abban az időben, és nagyon fontos is, mert a hallgatók így kaphattak korrekt tájékoztatást. Még a kommentárokat sem érte erősebb bírálat a hatalom részéről. Ma sajnos nem mondhatjuk el ugyanezt.

A szabad sajtó helyzete

„Sosem létezett szabad sajtó, de mindig megvolt, ma pedig különösképpen megvan az igény arra, hogy legyen. Egy-egy sajtóorgánum tulajdonosának vagy alapítójának ugyanis mindig megvoltak és a jövőben is meglesznek az elvárásai, melyek a legtöbb esetben nem egyeznek meg a közakarattal. Ettől függetlenül az embernek csak akkor érdemes újságírói pályát választania, ha hisz a sajtószabadságban, ha úgy tesz, mintha ilyesmi létezne, és nincs benne félelem. Független közszolgálati újságírás csak úgy létezik, ha az újságíró független a hatalomtól, az adófizető közösség érdekeit képviseli, azét a közösségét, amelynek a hozzájárulásából a fizetését kapja.” /Ternovácz I. Uo./

Független tájékoztatás csak úgy létezhet, ha az újságíró szabad — mondta Ternovácz, majd hozzátette: nem az a gond, ha az újságíró tartozik valahová ideológiailag, sőt, még csak nem is az, ha ez az ideológia érződik az írásain, hanem ha nem hagyja szóhoz jutni a másként gondolkodót. Mint elmondta, hasonló megfontolásból, a másfajta vélemény kirekesztése céljából, politikusok akarták már megvenni és eltávolítani is. Pályakezdő volt még, amikor a Magyar Szóban megjelenő Közös Íróasztalunk rovat olvasásából sokat lehetett tanulni. Azóta ez megváltozott, mert a főszerkesztő még a szerzői cikkeket is cenzúrázza. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy milyen irányba húz, de nem szabad ezzel megfojtani a sajtót — fogalmazott Ternovácz.

Van-e ma az újságírónak tekintélye?

„Nincs. Pedig egykor a vajdasági magyar újságírók nagy elismertségnek örvendtek. A Szabadkai Rádióban dolgozva arra figyeltem fel, hogy rengeteg mikrofonállvány van jelen újságíróként. Egy az egyben jegyzőkönyvezik az elhangzottakat, kérdésük, kommentárjuk, megjegyzésük nincs. Valamikor mindez megvolt, és az újságíró felkészülve ment a sajtóértekezletre. Más kérdés viszont, hogy a sajtótájékoztató intézményét teljesen leépítették. Mindenki mindenről sajtótájékoztatót tart, akkor is, amikor egy hárommondatos közleményben vagy akár levélben is megírhatná mondanivalóját.” /Németh J. Uo./

A diktafontartás nem újságírás — állapította meg Németh János az újságírás minőségével kapcsolatban. Manapság az újságírók nem tesznek fel konkrét kérdéseket, holott semmi szükség sincs rá, hogy a kérdező az alanya alá kérdezzen, hiszen a politikus úgyis azt mond, amit akar. Sokkal olvasmányosabb egy etikai szabályokat betartó, tisztességes vitasorozat egy újság hasábjain, mint állandóan ugyanazoknak a személyeknek a sajtómegjelenése, ez utóbbi ugyanis bizonyos idő után kontraproduktívvá válik.

Túlélési stratégiák pályakezdőknek

Nincs szabad sajtó és nincs sajtószabadság, de van korrekt újságírás — mondta Ternovácz István, aki szerint ha elérjük, hogy ne fojtsuk bele valakibe a szót, már sokat tettünk a sajtóért. Mindenekelőtt a magyar ügyet segíteni — ez az újságírók feladata. Jóindulatot és bölcsességet tanulhatunk az idősebbektől, akár a politikumtól is. Az a lényeg, hogy a fiatal újságírók ne féljenek. Legyen meg bennük a keresztényi alázat, az emberi megbocsátás, de a virtuskodás, a Ludas Matyi-hajlam is. A legfontosabb mérce pedig, hogy az újságíró tükörbe tudjon nézni.

Teljesen önálló, független sajtó nincs — erősíti meg Németh János is —, hiszen minden korban, rendszerben van egy keret, melyet megszabnak a sajtó számára. Pulitzer Józseftől származik a mondás: „A hír szent, a vélemény szabad.” A hírt tehát ellenőrizni kell, akár több forrásból is, aztán ha az újságíró megbizonyosodott az igazságról, a következő lépés, hogy legyőzze az önkéntelenül benne lévő öncenzúrát, mert a legemlékezetesebb interjúk, kommentárok is akkor születtek, amikor az újságírók bátrak voltak.

Hozzászólások
Hozzászólások
0
Hozzászólás küldése
1000 karakter áll rendelkezésére
A megjegyzésekben kifejtett vélemények a hozzászólások szerzőinek magánvéleményei, és nem tükrözik az internetes portál véleményét. A megjegyzéseket moderáljuk és jóváhagyjuk az általános szerződési feltételeknek megfelelően.
Támogatóink
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabjuk a tartalmakat és reklámokat, hogy működjenek a közösségi média funkciók, valamint hogy elemezzük a weboldal forgalmát. Bővebben a "Beállítások" gombra kattintva olvashat.
Az oldal sütiket használ, hogy személyre szabja az oldalon megjelenő tartalmat és reklámokat..