A hímzett népi motívumoknak a divatban is helyük van. Ma már nemcsak a neves tervezők által megálmodott estélyiken vagy a néptáncosok viseletein jelenhetnek meg az őseinktől örökölt minták, hanem egy egyszerű fehér pólón is, mely kiváló kiegészítője lehet egy farmernadrágnak. A törökkanizsai Kardos Éva Jutka családjában mindenki foglalkozott kézművességgel, így nem volt kérdés, hogy ő is megismerkedik ennek néhány ágával.
Később nővérként dolgozott, és az éjszakai ügyeletben, miután a betegek elaludtak, sokszor varrással, horgolással töltötte a szabadidejét. Ma már nyugdíjas, így több ideje jut az alkotásra. A hímzésben tud igazán kiteljesedni, fontosnak tartja, hogy tudását és tapasztalatát átadja a fiataloknak. A szórványban külön jelentőséggel bír az értékeink továbbéltetése — mondja Éva Jutka, aki a terítők mellett a hétköznapokban viselhető ruhadarabokra hímez kézzel, illetve géppel is, néhány segítőjével ugyanis már a számítógéppel kivitelezhető gépi hímzésbe is belevágott.
Az érdeklődés egyre nő, így a kalocsai vagy a matyó motívumokkal már az utcán is találkozhatunk, hiszen fiatalok és idősebbek is szívesen viselik ruházatuk kiegészítőjeként a népi hímzéseket.
— Földművescsaládban nőttem fel. A családi házból hoztam a kézművesség szeretetét. Anyukám szépen hímzett, varrt, apukám kosárfonással foglalkozott, a nagymamám horgolt, hímzett, kötött, a nővérem pedig varrónő volt. Én mindig mellettük sündörögtem. Jó helyre születtem, hogy otthonról tudtam ezt magammal hozni. Most nyugdíjas vagyok, az unokákra vigyázok, mellette kézműveskedek. Régen nagyon sok terítőt készítettem, aztán azt félretettem, horgoltam, gyöngyöztem is, de most két éve ismét elővettem a hímzést. Temesváron jártam, ott láttam, hogy a mindennapi életbe, a divatba is be lehet illeszteni, hordhatóvá lehet tenni a hímzést. Elkezdtem én is pólókra, ingekre varrni úgy, hogy azok farmerral is hordhatóak legyenek. Nem muszáj népviseletbe öltözni ahhoz, hogy valaki szép, hímzett dolgot öltsön magára a mindennapokban.
* Milyen motívumok kerülnek egy-egy pólóra, mely a hétköznapokban is viselhető?
— Nagyon szeretem a matyó hímzést, az áll nálam az első helyen, de a kalocsait és a vajdasági vadvirágos motívumokat is nagyon kedvelem. Most csak pólókra és ingekre varrok, a korábban készített terítőket viszont a mai napig szívesen kirakom az otthonomban. Ezeket a fiatalok annyira már nem kedvelik, de én még ebben a világban nőttem fel.
* Mennyire van igény a hímzett pólókra, ingekre? Mely korosztály hordja legszívesebben ezeket a ruhadarabokat?
— Amikor saját használatra készítettem egy pólót és egy inget, majd feltettem a közösségi oldalra, akkor rengeteg megrendelésem lett. Magam is meglepődtem. Tavaly már nem tudtam többet vállalni, és akkor merült fel az ötlet, hogy jó lenne egy hímzőgépet vásárolni. A géppel hímzett pólók is gyönyörűek, emellett sokkal strapabíróbbak, és az alkalmazható fonalak is szépek. Így született meg az elhatározás, és a törökkanizsai Törökkanizsáért Egyesülettel közösen sikerült megvásárolni egy ipari, számítógépes hímzőgépet. Egy kis csapattal készítjük a hímzésre váró mintákat. Attól, hogy szórványban élünk, mi is szeretjük a hagyományokat, a hímzett dolgokat. A rendelésekből is látjuk, hogy fiatalok és idősebbek egyaránt érdeklődőek. Az idősebbek a fekete alapot részesítik előnyben, a fiatalok a világosabbakat. Próbálok modern színekre is hímezni, mert úgy érzem, erre is van igény. Van két csapattársam, Orosz Urbán Csilla és Flóra. Én megrajzolom a mintát, ők átdolgozzák számítógépre, azután én kivitelezem. Emögött tehát egy háromtagú csapat áll. Élvezzük, csináljuk, mert rájöttünk, ennek nálunk is van jövője.
* Népszerűbbé válnak a népi motívumok azáltal, hogy a mindennapos viseletünkben is megjelennek? Ezáltal meg tudják különböztetni a fiatalok például a matyó hímzést a kalocsaitól?
— Igen. Itt Törökkanizsán van egy kis aranycsapatom, mely hat-hét lányból áll. Őket már két éve tanítom hímezni a Törökkanizsáért Egyesület felkérésére. Gyönyörűen dolgoznak, megtanulták a motívumokat, emellett gyöngyöznek is. Nagyon érdekli őket a kézművesség, a hagyományok, valamint énekelnek és táncolnak is. Nagyon büszke vagyok rájuk. Nálunk ez nagyon szépen működik, a lányok munka közben énekelnek, olyan a hangulat, mint régen a kézműves-foglalkozáson. Hímezünk, gyöngyözünk, nagyon szeretek velük lenni, mert érdekli őket, és ez a legfontosabb. Nagyon törekszem arra, hogy az ismereteimet átadjam a fiataloknak. Ezért különféle tánctáborokba is járok, ahol a gyöngyfűzést is forszírozzuk, mert a táncos táborokban inkább az népszerű. Én úgy érzem, igazán akkor vagyunk sikeresek, ha a gyerekeinket is meg tudjuk szólítani, át tudjuk adni nekik az őseink által ránk hagyott gazdagságot. Szeretném, ha ők is továbbvinnék azt a tudást, amelyet én is az életem folyamán tanultam meg, sajátítottam el. Nekem ez az egyik célom!
