Bár ne ilyen okból ismernénk Páger Anita és Jablonszki Tamás nevét. Bár ne volna szükségük rengeteg pénzre, sok-sok ember segítségére. A huszonhat éves muzslyai lány 2018-ban zuhant ki egy társasház második emeletéről. A két és fél éves zentai kisfiú agykamratágulattal született, egy ritka betegségben, lissencephaliában szenved. Mindketten hősök, igazi harcosok, kezelésük egy része a zentai Medica Netterben történik. Megkértük Süli Mónikát, az intézmény alapító tulajdonosát, hogy mesélje el, honnan hová jutott el eddig Anita és Tamás.
Tamás
— Tamás tíz hónapos volt, amikor hozzánk került. Első pillantásra egy boldog, mosolygós kisfiú volt, emlékszem a legelső vizsgálatra. A mozgásfejlődési pszichomotoros vizsgálat után rögtön észre lehetett venni, hogy Tamás a korához képest nem megfelelően fejlődik. Rendkívül hipotón izomzat, nem stabil fejtartás, gyenge kézkoordináció jellemezte, és tíz hónaposan sem fordulni, sem felülni, de még tárgyakat megfogni sem volt képes. Az édesanyának további vizsgálatokat ajánlottunk, és Budapesten kiderült, hogy a kisfiúnak lissencephaliája van, mely egy gyógyíthatatlan betegség. Amit tenni lehet a kisfiúért, az az, hogy rengeteg tornával maximálisan meg kell erősíteni az izmait, illetve ortopéd segédeszközökre van szüksége, melyek elősegítik az ülést, az állást, hogy Tamásnál ne alakuljon ki csontritkulás, jobb legyen a vérkeringése, és ne legyenek felfekvési sebei. Az édesanya rendszeresen hozta babaúszásra a kisfiút, és heti kétszer járnak hozzánk gyógytornára. Elértük azt, hogy Tomi már önállóan meg tud fordulni, rövidebb időre önállóan ül, használja a kezeit, és vertikalizált pozícióban kapaszkodva nagyon rövid időre, de áll. Várják vissza Magyarországra, ahol kéthetes tornát ajánlottak neki, azután a rendelőnkben folytatjuk tovább a tornát vele. A cél az, hogy minél több önálló nagymozgást el tudjon sajátítani, minél erősebb legyen a törzsizomzata és a koordinációja. Jó lenne, ha tudna egyedül enni, nagy hangsúlyt helyezünk a finommotorikára is. Mindent szeretnénk megtenni, hogy Tomi állapota jobb legyen, és ebben a szülők is társak, hiszen nem elegendő a heti két torna, mindennap szükséges többször is tornáztatni Tomit, így Anikót megtanítottuk a sok fejlesztő tornára, melyet otthon végez a kisfiúval. Reméljük, hogy Tomi szépen halad majd előre, biztosat senki sem tud, csak annyit, hogy ez a csöpp gyermek nagyon akar, nagyon küzd, élni szeretne.
Anita
— Anita 2019-ben került hozzánk. Az első funkcionális diagnosztikai vizsgálat után tudta az egész medicás csapat, hogy nagyon nagy fába vágjuk a fejszénket, hiszen egy fiatal lány van előttünk, aki borzalmas dolgokat élt át, rengeteg fájdalma volt, és szinte a halál torkából jött vissza. Óriási harcos, mert csak az tud küzdeni, aki igazán akar élni, és Anita akar. A szülei hozták el őt kerekesszékben, a lábait és a kezeit sem tudta mozgatni, több emberre volt szükség ahhoz, hogy a székből az ágyra helyezzük, és vissza. Csak annyit kérdezett, hogy: „Tudok még majd járni? MERT NAGYON AKAROM, NEM AKAROM FELADNI!” Ez a néhány mondat mindenkit meghatott. Tudtuk, hogy segíteni kell, mindent meg kell tenni, hogy ez a lány újra járjon. Ha valaki, akkor Anita 2019 óta rengeteget tett azért, hogy felerősödjön. Nagybecskerekről jár heti kétszer, hol a szülők, hol a nagyszülők hozzák. Napi 6-7 órát tölt el a rehabilitációs központunkban Zentán. Komplex gyógytornát kap, passzív átmozgatást, stimulációs tornákat, finommotorikus fejlesztő tornát és fizikoterápiák több típusát, ami segíti a cirkulációt, erősíti az izmokat, javítja és enyhíti a spazmatikus görcsöket. A hosszú rehabilitációnak köszönhetően Anita már annyira felerősödött, hogy egy speciális járóka segítségével képesek voltunk vertikalizálni őt. Ez a pillanat mindenki számára egy óriási lépés volt előre. Ezután meglepetés történt, mert Anita megtette az első lépést, viszont a nyaki csigolyatörés miatt borzasztóan gyenge a gerincvelői közvetítés, így nem tud sokáig vertikalizációs pozícióban lenni, legyengül, szédül, elveszíti az egyensúlyt és a koordinációt. Az állandó katéter megnehezíti a tornát és a mindennapi feladatok teljesítését is. Több vizsgálatot végeztettünk Anitával, több szakorvossal konzultáltunk, és valahogy mindig ugyanaz lett a vége: örüljünk az elért eredménynek, hiszen senki sem hitte, hogy Anita képes lesz majd önálló mozgások elvégzésére, nemhogy állni és lépéseket megtenni. A finommotorikus fejlődésében óriási szerepet tölt be, hogy szabadidejében kézműves-fülbevalókat készít, ez is, mondhatni, a rehabilitáció része. A rendelőnkben robotterápiát is kap, ez is nagymértékben elősegítette a kézfejfunkciók javulását. Sikerült megtudni, hogy létezik Thaiföldön egy intézmény, ahol az ilyen jellegű sérülések után egy speciális epidurális stimulátor behelyezésével a páciens újra tud járni, képes szabályozni a lába mozgását. Ez az operáció viszont rengeteg pénzbe kerül. A thaiföldi klinikával is tudtunk egyeztetni, több vizsgálatot is kértek, ez alapján pedig egy többtagú orvoscsoport határozatot hozott, hogy Anitát tudják fogadni, elmesélték a részleteket, és hogy a műtét után hosszú rehabilitációra lesz szükség. A véletlen szerencsének köszönhetően egy vajdasági származású gyógytornász — aki ma már Budapesten él — elvállalta, hogy elutazik Anitával, és megtanulja a Thaiföldön alkalmazott technikákat, hogy aztán idehaza folytassuk a munkát Anitával. A gyógytornász kolléga egyébként volt már kísérője egy Magyarországon élő fiatal fiúnak, aki már sikeresen túl van ezen a beavatkozáson, és már odahaza végzi a műtét utáni rehabilitációt.
Anita egy fiatal lány, akinek most a jó szándékú emberek hatalmas összefogására van szüksége, mert nagyon sok pénzről van szó, majdnem 16 millió dinárról, és ez csak akkor tud összegyűlni, ha mindenki csak egy picivel is támogatja őt.
