Bálint Ágota, a Mária Rádió magyar szerkesztőségének elnöke: — Hálás vagyok Istennek, hogy a rendkívüli helyzetben is szólhat a Mária Rádió, és így az éter hullámain is vigasztalást, bátorítást nyújt a hallgatóinknak, a napi szentmisék közvetítésével, a rózsafüzér imádkozásával, valamint az atyák tanításával, erősítve a reményt. Baráti társaságommal ebben a nagyböjtben minden este egy órát együtt imádkozunk. A rózsafüzért imádkozva kérjük Égi Édesanyánkat, járjon közbe értünk, családtagjainkért, szeretteinkért és minden emberért. Érezzük, nem vagyunk magunkra hagyva. Örömmel tölt el a nagyfokú szolidaritás. Jobban örülök a tavasz közeledtének. Van időm megcsodálni egy virágzó fát. Otthon a család együtt van. Nem rohanunk. Lelassultunk. Örülünk, ha reggel egészségesen ébredünk, hálát adunk Istennek, ha mindenki jól van. Örvendezünk, hogy van Megváltónk, aki életét adta értünk, de harmadnapra feltámadott, hogy nekünk életünk legyen. Ez a húsvét igazi öröme számomra.

Dezső Péter szabadkai ferences szerzetes: — Nyilván az idén húsvétkor is lesz az ünnepi asztalokon főtt sonka, piros tojás, csokinyuszi. A felszínen, úgy tűnik, semmi sem változott. Az idén azonban elmaradnak a szent háromnap nyilvános szertartásai, a húsvéti vigília, és a lényeg, az eucharisztiában jelen levő, feltámadt Jézussal való találkozás. A hívő ember számára megmagyarázhatatlan és meghatározatlan hiányhelyzetben lehetőség nyílik arra, hogy mélyebbre hatoljunk a hitünkben, hogy ráérezzünk az igazságra, miként Isten nemcsak húsvétnak, de lényegében mindennek, az egész életünknek, a hétköznapjainknak is a középpontja és értelme. Csak így, az Isten utáni állandó és mély vágyakozással lehet igazán kereszténynek lenni, csak így lehet a harmadnapon a feltámadottat felismerni, csak innen, ebből a mélységből származhat a húsvéti öröm, és csak innen érthetőek Jézus szavai: Ne féljetek! Nem azért, mert van vagy nincs koronavírus, hanem azért, mert Ő legyőzte a világot — mi azért nem félünk, mert Jézus feltámadt, számunkra is megnyitva az örök életet.

Gazda Andor, a szabadkai ferences templom ifjú kántora: — Jézus fényt ad a sötétségben. A keresztfa reménységünk oszlopa. A sötétség órái Jézust sem kímélték. Értünk indult el a szenvedés útján. Szabad szívvel fogta át a nagy keresztfát, és menetelt a Golgotára. Apostolaihoz vagyunk most hasonlóak, akik akkor úgy érezték, nincs már fény az életükben, a remény elveszett, rabláncok fogságában elhagyta őket. De Jézus mindig velük volt, még ott, a kereszten is. A szeretet legnagyobb jelét hagyta az egész világra, és a feltámadás kulcsát adta a kezünkbe. Mária, Jézus anyja hozzánk is úgy borul le a földre felsegíteni bennünket, ahogy Jézusnál tette a keresztúton. Ölelő karjaiba zár bennünket, és a húsvét vasárnapján feltámadt szent fiára mutat bizalommal, hogy nem vagyunk elveszettek, mert Jézus mindig velünk van a világ végezetéig. Ezekben a nehéz időkben se essünk kétségbe, higgyünk és bizakodjunk, támaszkodjunk Isten megnyugtató szeretetére.

Harmath Károly újvidéki ferences szerzetes: — Ilyen áldatlan helyzetben csődöt mondanak az emberi tervek és elképzelések. Az első húsvétkor is nagy volt a zűrzavar és az értetlenség. Emlékezzünk csak vissza a húsvét reggeli ide-oda futkosásra (Magdolna, János, Péter…). Váratlan meglepetés a tanítványok számára is, pedig „elvileg” tudtak róla. Az idei húsvét is a nem járt utak húsvétja. Kesergünk, félünk, felülünk álhíreknek, nyugtalanságunk nő. Semmi sem veszett, csak az ábrándjaink. Krisztus húsvétja üzeni: az élet mindenkor győzedelmeskedik. Nem a járványé az utolsó szó. A jelen helyzet kegyelmi ajándék a hit elmélyítéséhez, hogy Isten tenyerében vagyunk, ahonnan nem lehet kiesni. Élesszük fel és ápoljuk a baráti kapcsolatokat, segítsünk másoknak a kereszthordozásban. Nézzünk fel arra, aki feltámaszt bennünket, hiszen feltámadásunk attól is függ, ki (vagy mi) után tekingetünk.

Kálló Béla színművész: — Az idei évben korábban érkezett a húsvéti elcsendesedés időszaka. A Megváltó korábban kopogott be az ajtónkon, elhozta nekünk az önvizsgálat, a befelé tekintés lehetőségét. Eddig szabadon választott, most viszont kényszerből, de a javunkat akaró szándékkal. A világjelenség, a koronavírus nézőpont kérdése ugyan, de tanító jelleggel is bír. Inkább kérdez. Mi felé tartunk? Hol az erkölcs, az értékrend, az Isten szerepe az életünkben? Milyen a természet és az ember viszonya? Bűn bűn hátán. Mintha azt mondaná nekünk Jézus, hogy egyszer már kereszthalált haltam értetek, most rajtatok a felelősség.

Szalai Attila illusztrációja

Miklenovics Aranka: — Számunkra hiányoznak a szentmisék, szentáldozások, melyek életünk napi fénypontjai voltak. Jön a nagyhét, a húsvét, és nem lesznek a nép jelenlétében megtartva a liturgiák. Fájó ez papjainknak is, nekünk, híveknek is. De jön, és megállíthatatlanul itt lesz a húsvét, ha ünnepelhetjük templomban, ha nem. Krisztus feltámadt, és ezt bárhol, mindenhol hirdethetjük, megélhetjük. És talán, remélem, az akár kényszerből együtt levő család most meghittebben élheti át a szeretetközösséget egymással, ezáltal Istennel is. Mi itthon olvassuk el a szenvedéstörténetet, talán most jobban átérezve, hogy mit jelent a másokért, másokkal viselt fájdalom. A lelkünket díszbe öltöztetve itthon együtt fogunk imádkozni, szentírást olvasni, és mivel ennyire szűk körben leszünk, talán a feltámadt Krisztus jelenlétét is másképp éljük meg. Imádkozva a betegekért, elhunytakért, magányosokért. Mindazokért, akik az idei húsvétot a gyógyítás, a tanítás, a testi-lelki ellátás szolgálatában töltik el.

Nagy Katalin nyugdíjas, a palicsi Szederinda Népdalkör tagja, a VMSZ Nyugdíjas Fórumának elnöke: — „A Húsvét a legnagyobb mélységeket és a legnagyobb magasságokat megélő ünnepünk” (Jókai Anna). Az idei nagyhéti és húsvéti várakozás nehéz időszak az életemben. Nehezen tudtam elfogadni az itthon maradást. Kóruspróba, utazások a kórussal, az ünnepi készülődés, takarítás népzenehallgatással… Persze én is énekeltem, amíg ablakot tisztítottam. Az egyedüllét nehézségét sikerült legyőznöm, árvácskáimmal, kutyusommal beszélgetek! Az értékrend megváltozott az életemben. A húsvéti ünnep nem a sonkától, kolbásztól és tojástól ünnep. Fontos a családom szeretete, együttlétünk, lelkileg, szívből. Fontosak a baráti, szomszédi, elektronikus kapcsolatok. De eljön a nehéz időszak vége, és mindent újrakezdünk. Lelkünkben csak szeretet, jóság és béke lesz! Úgy legyen!

Orosz Attila református esperes: — „Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét” (2 Tim 1,7). Az idei évben sajátos módon éljük meg a böjti időszakot, a nagyhét eseményeit, de magát a keresztyénség egyik legnagyobb ünnepét, a húsvétot is. Templomos gyülekezet, úrvacsorai közösség nélkül, szűkebb családi körben, magányosan, betegágyon reménykedve a gyógyulás lehetőségében, kiszolgáltatottan, szorongások közepette. Eszünkbe jut a virágvasárnapján Jeruzsálembe bevonuló nép, mely örömujjongással fogadja a bevonuló Krisztust, majd néhány nap múlva félredobja, megveti, megöli. Valahol a mi pillanatnyi élethelyzetünket, emberi sorsunkat is felismerjük ebben a történetben. Isten megállított bennünket mostani nagy rohanásunkban, időzavarunkban. Hívő és hitetlen számára egyaránt megmutatta a maga hatalmát. Úgy gondolom, azt üzeni, hogy tartsunk önvizsgálatot, jobban figyeljünk egymásra és a halál fölött győzedelmeskedő Krisztusra is. Legyen Ő a mi mindennapjaink része, engedjük, hogy félelmeink helyett a maga békéjével és szeretetével formáljon bennünket.

Sós Nóra, a Magyar Tannyelvű Tanítóképző Kar munkatársa: — Nehéz állapot uralkodik a világban és az emberek lelkében. A kialakult körülmények elbizonytalanítják az embereket, és változásra ösztönzik őket, hogy még inkább felfedezhessék keresztény értékeiket. Azt hiszem, a változások elkezdődtek: figyelmesebbek lettünk, megértőbbek, és keressük, tesszük a jót. Közösségi élet nélkül ünnepelhetjük húsvét ünnepét, de hiszem, hogy lélekben ugyanúgy készülünk rá. Az idén elmaradnak a családi, ünnepi ebédek a nagyszülőkkel, az ünnepi szentmise meglátogatása a családdal, de tesszük ezt mindenki egészsége érdekében. Ez az időszak most sokkal inkább a belső harmónia megteremtéséről szól. Az online térben pedig megannyi lehetőség adódik, hogy a hívek együtt imádkozzanak!

Szabó Gabriella, az Újvidéki Rádió újságírója: — Húsvét, 2020. Egy ideig nem hittem, hogy ez mégis bekövetkezhet. Utána belenyugodtam. Nem könnyű. De nézzük a jó oldalát. Lesz nagyhét. Lesz föltámadás. De másként. Reményeink szerint így csak egyszer. Most csak a család, az sem a teljes. Határ és karantén választ el bennünket. De csak fizikailag. A sonkát sem úgy készítjük, ahogyan szoktuk. Azt majd akkor, ha hiánytalanul újra együtt leszünk. Hamarosan. A kenyértésztában, kemencében sült sonka helyett főtt sonka. Hogy ne olyan legyen, amilyen szokott. Lesz tojás. Egy kevés sütemény. Csak épphogy legyen. A szertartásokat a tévében nézzük. Ilyen sem volt még. A szent háromnap a templomban, az imbolygó gyertyák, az illatok, az ismerősök… Mindezek nélkül is biztos vagyok benne, hogy sokan leszünk együtt. És amikor ez véget ér, még sokkal fontosabbakká válunk egymás számára. És sokkal többet leszünk együtt.