Tapasztaljuk, már októberben megjelennek a karácsonyi fényfüzérek, a díszítés az üzletekben, és persze vannak azok az emberek, akik december 26-án annak örülnek, hogy már csak 364-et kell aludni jövő karácsonyig. Ugyanez az eufória valahogy nem jellemző a húsvéti ünnepkörre. Annak ellenére sem, hogy a felkészülési idő, azaz a nagyböjt az ádventtel ellentétben nem négy, hanem hat hétig tart. És annak ellenére sem, hogy valójában a húsvét a legnagyobb keresztény ünnepünk, hiszen ekkor emlékezünk meg arról az áldozatról, amelyet Jézus Krisztus hozott meg értünk, a lelkünk üdvösségéért a kereszten, és ekkor ünnepeljük meg a feltámadás csodáját is.

Jézus a kereszthalálával megváltotta bűneinket, és biztosított arról, hogy a halálunk után újra feltámad a lelkünk. Krisztust pénteken feszítették meg, és szombaton a sírban volt a teste. Vasárnap kora reggel Mária Magdolna kiment a sírhoz, az azonban üres volt, Jézus holttestét sehol sem lelte meg. Csak a gyolcs és a kendő maradt a helyszínen, és a kő is el volt mozdítva. Az asszony keservesen sírt, a Biblia szerint ekkor két fehér ruhás angyal jelent meg ott, ahol nemrég még Jézus teste feküdt, majd maga a Megváltó hangja hallatszott. Később a tanítványok előtt is megjelent, és így hírül ment a feltámadás szerte a világban.

Számos néphagyomány, szokás fűződik a húsvéthoz. A legtöbben azonban arra kíváncsiak, vajon mi köze lehet a nyúlnak mindehhez. Nos, erre több magyarázat is létezik. A legvalószínűbb feltételezés szerint egy egyszerű félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkör jelképei közé a tapsifüles. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt az ünnep alkalmából. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl pedig németül Hase.

Valójában sem a nyúl, sem a színes húsvéti tojások nem állnak szoros összefüggésben Jézus halálával és feltámadásával, régebbi, pogány hagyományokra vezethető vissza ezen jelképek megjelenése az ünnepkörben. Valójában „csak” a tavasz jövetelét, valamint a növényzet és a termékenység megjelenését hirdetik. A kereszténység előtti időkben pedig a tavaszi nap-éj egyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnapon Ostrát, a tavasz és a megújulás istennőjét ünnepelték az emberek. A legenda szerint volt egy színes tojásokat rakó madara, melyet ilyenkor nyuszivá változtatott, és a tojásokat szétosztotta a gyermekek között. De olyan verzió is létezik, amely szerint egy sebesült galambot változtatott nyúllá, ezzel megmentve az életét. A nyúllá lett galamb pedig színes tojásokkal hálálta meg Ostra jóságát.

Habár létezik egy olyan legenda is, amely szerint amikor Krisztust megfeszítették, egy asszony tojásokkal a kezében állt a keresztfa alá, melyeket Jézus lehulló vére vörösre színezett. A vörös a mártírok vérét jelképezi, a tojás pedig az újjászületést, így lett a piros tojás a keresztény szokások szerves része.

A húsvéti menü a negyvennapos nagyböjti időszak után a sonka, régen a disznóvágáskor a legjavát általában félretették, és sózott vagy füstölt formában tartósították húsvétig. Emellett a tojás a húsvéti ünnep talán legjellegzetesebb jelképe, a feltámadás szimbóluma az ünnepi asztalon.

(Forrás: Katolikus.hu, Csaladinet.hu)