* Japán nem éppen az az utazási célpont, ahová rövid idő alatt el lehet jutni. Ön több mint egy évtizede él ott. Mi vonzotta a távol-keleti országba, milyen történet áll a kiköltözésének hátterében?

— Az én belépőmet ebbe a távoli kultúrába a harcművészetek és a küzdősportok adták. Gyerekkorom óta foglalkoztam ezekkel a sportokkal, és ezért tanultam japánul. Végül A Tan Kapuja Buddhista Főiskolán kötöttem ki, ahol szintén harcművészetet és nyelvet tanultam. Egyre több japán ismerősöm és barátom lett, s elhatároztam, közelebbről is szeretném megnézni azt az országot. Különféle kanyarok után végül sikerült kijönnöm, és megvalósítanom azt az álmomat, hogy valamennyi időre letelepedjek. Aztán ez a valamennyi idő egy kissé kitolódott, mivel valójában nem úgy terveztem, hogy nekifutásból tíz év, de végül így alakult. Azóta is dzsúdózom, de űztem az aikidót, a taekwondót vagy a jiujitsut is.

Fotók: soltesz-japan.com

* A magyar és a japán kultúra jelentős mértékben eltérnek egymástól, de a magyarság ázsiai gyökerei miatt talán nem annyira különbözőek, vagy nincs akkora szakadék, mint a különféle nyugati kultúrák és a japán kultúra között. Jól gondolom?

— Azt merész lenne kijelenteni, hogy ha Japánt összehasonlítom a Nyugattal, és utána Magyarországgal, akkor mi sokkal közelebb vagyunk a távol-keleti országhoz. Ez túlzás lenne, viszont tény, hogy aki a japánok közül hallott már a magyarokról, az sok meglepő dolgot mond. Tudják például azt, hogy a magyaroknak is ázsiai gyökereik vannak, és ez talán egy kissé jobban összeköt bennünket, mint a más nyugati országokban élőket. És csakúgy mint a japán embereknek, nekünk is eltérő, visszafogottabb habitusunk van más nemzetekénél. De valójában nagyon kevesen ismerik Japánban a magyarokat és Magyarországot. Viszont azt fontos kiemelnem, hogy nekünk, magyaroknak valamiért nagyon szimpatikus az ázsiai kultúra, szeretjük nemcsak Japánt, hanem Koreát és a többi térséget is. Valamiért közel érezzük magunkhoz az ázsiai kultúrát.

* Ha jól tudom, akkor az ön főtevékenysége az idegenvezetés. Privát idegenvezetést és hasznos utazási tanácsokat nyújt az odalátogatóknak. Sokan érkeznek Japánba? Milyen programokkal várja az érdeklődőket?

— Nagyon sokan látogatnak ide. Japán rendkívül népszerű a turizmus szempontjából, és a koronavírus-járvány után mindez pillanatok alatt visszatért. Ahogyan említette is az interjú elején, Japán messze van, ezért ide húsz évvel ezelőtt csak az ment, aki nagyon akart, vagy tehetősebb volt. A világ viszont átalakult, megjelentek az olcsóbb repülőjegyek és szállások. Az internet segítségével pedig egyre több információhoz jutnak az utazni vágyók. Röviden fogalmazva, még ez a távoli ország is elérhetőbbé vált. A külföldi turisták legnagyobb része természetesen továbbra is Ázsiából érkezik Japánba. Értelem szerint ők vannak a legközelebb, Sanghajtól például két és fél óra az út. Ismerek kínaiakat, akik, mondhatni, hétvégenként vásárolgatni járnak Japánba. A magyarok körében is egyre népszerűbb ez az ország, én már egy jó ideje több megkeresést kapok idegenvezetésre, mint amennyit vállalni tudok. Én kis csoportos, privát idegenvezetéseket tartok, melyeknek az a lényegük, hogy maximálisan a vendégeim számára szabjam a látnivalókat. Kijelenthetem, hogy meglepően sokan érkeznek az utóbbi időben Magyarországról és a határon túli magyar részekről is.

* Ön számára melyek a legkülönlegesebb helyszínek, települések Japánban? Meg lehet egyáltalán teljes mértékben ismerni egy ilyen hatalmas országot?

— Szinte lehetetlen teljes mértékben megismerni, mert egyszerűen annyira sok látnivaló van, és annyira gazdag az ország kulturális téren, hogy az hihetetlen. Ha csak abból indulunk ki, hogy több ezer szigete van, vagy hogy miközben északon, Hokkaidón szakad a hó, aközben délen, Okinaván ragyogó napsütés és nyár van, mint a Hawaii-szigeteken. Szóval Japánnak milliónyi arca van, és rendkívül magas színvonalú kultúrája, elképesztő mélységekkel. Több mint beszédes adat, hogy Japán régi fővárosában, Kiotóban több mint kétezer sintoista szentély és buddhista templom van. Nekem a legnagyobb kedvencem Kiotó, mert ahhoz hasonló még egy város nincs Japánban. De nagyon kedvelem Gifut is, mely egy hangulatos, vidéki település, számos rejtett látnivalóval. És a legszebb kilátás is a Gifu várkastélyból van. De még számtalan helyszínt felsorolhatnék, melyet mindenképp érdemes meglátogatni szintén Kiotóban, ilyen például a Szandzsúszangen-dó. Ebben a nyolcszáz-kilencszáz éves templomban ezer életnagyságú Buddha-szobor van. Ez a leghosszabb, fából készült épület egész Japánban.

* Kokoro címmel egy könyvet is megjelentett, mely magát a japán szellemiséget mutatja be. Hogyan lehet röviden összegezni a japán mentalitás esszenciáját? De úgy is megfogalmazhatnám a kérdést: miért érzi a legtöbb ember úgy, hogy Japán olyan, mintha egy más bolygón volna?

— Ez egy nagyon összetett kérdés, melyre a könyvben is keresem a választ. Talán a legfontosabb, hogy a japán kultúra a gyökereiben is eltér más kultúráktól, ami abból is fakad, hogy az 1800-as évek közepéig ez az ország teljes mértékben el volt zárva a külvilágtól. Az eltérő nyelvük, a gondolkodásmódjuk, a szokásaik és még a klíma is hozzátett ahhoz, hogy a japán emberek másmilyenek legyenek. Szóval egy rendkívül komplex országról beszélünk, és ebből következik, hogy a japán nép tudata, szellemisége igen különleges.