Elsősorban tudnunk kell — egy kicsit unalmas is már ez a lemez —, hogy a példa mi magunk vagyunk, vagyis a változások mindig a szülőktől kezdődnek. Segíthet, ha beiktatunk tudatos szüneteket a kütyühasználat közben — főleg 40—90 perces eszközhasználat után — korosztálytól függően. Az egyik legfontosabb tanács mindenképp az, hogy alvás előtt szigorúan tilos az okoseszközök használata, a belőlük áradó kék fény ugyanis károsan hat az éjszakai regenerációnkra.

A tanuljunk meg unatkozni forradalmi gondolat cseppet sem könnyen teljesíthető kihívás. Mégis érdemes rákényszeríteni a csemetét, hogy inkább sportoljon, kártyázzon, társasozzon vagy rajzolgasson, építsen bunkert párnákból, vagy olvasson az életkorának megfelelő könyvet. Persze már számos olyan applikáció a segítségünkre lehet, amellyel korlátozhatjuk az okoseszközök használatát, vagy éppen olyan applikációkat tölthetünk le, amelyek fejleszthetik a memóriát, segíthetik a tanulást.

Koloknet.hu

Amikor a gyerek már ráfügg a kütyükre, viselkedésében megjelenik az alkudozás, a dühroham, az agresszivitás, az unalom vagy a fantáziavilágban való elmerülés. Ezek mindegyikére létezik azonban megfelelő válasz. Az alkudozásra leginkább a következetes szülői magatartás, melyet ha betart a felnőtt, a gyerek idővel elfogad. A dühroham megjelenését a megbeszélt és tisztázott képernyőidő eliminálhatja, az agresszív viselkedést csökkentheti a gyermekek vizuális élményeinek minőségi szűrése. Az unalom megélésével lassan elindul a kreativitás fejlődése, előtérbe kerülése is, ami által megalkothat, kitalálhat olyan izgalmas dolgokat, amelyek hasonló transzélményben részesíthetik a gyermeket, mint maga a digitális világ. A valóságtól teljesen elrugaszkodott tartalmakat egyébként érdemes szüneteltetni, hogy legyen idő feldolgozni őket.

Szakmailag a kétévesnél fiatalabb gyermekeknek semennyi képernyőidőt nem tudok ajánlani, az iskoláskor előtti gyermekeknél pedig az a jó, ha az okostelefonhoz nem rögzül a játék fogalma. Helyette hallgasson rajta zenét, mondókákat, esetleg nézze ezeket háttérzaj nélkül, szigorú időkorláttal (pl. egyszerre maximum 25 perc, és összesen ne legyen több 1 óránál) és tartalmi ellenőrzéssel. A látottakat érdemes lenne vele megbeszélni azzal a biztonsággal, hogy mi magunk keresünk neki korhatáros, semmiképp sem szorongást keltő tartalmakat. Itt a szűrőprogram is nagy segítségünkre lehet. Közben pedig figyeljünk oda az elegendő testmozgásra, a levegőn való tartózkodásra, az építő-, szabály-, illetve szerepjátékok jelenlétére. Beszéljük meg vele, hogy mit és mennyit nézhet.

Az iskoláskortól a minőség, a mennyiség és az arányok szabályozásával lehet elérni azt, hogy elrugaszkodhasson az online világtól. A szűrőprogramok itt is javasoltak, kövessük, milyen felületekre regisztrál a gyerek, és hogy ott kikkel ismerkedik, tart kapcsolatot. Hétköznap érdemes kevesebb kütyüzést engedni, mint hétvégén. A szabályokat alakítsuk ki együtt, melyekben mindenképp legyen benne az eszközhasználat zárórája, segítsük a gyereket olyan offline élettérbe kerülni, ahol sikereket érhet el, ahol szeretik, megbecsülik, elfogadják, hogy ne kelljen az online világba menekülnie. A közös étkezéseink, családi programjaink legyenek okostelefon-mentesek. Az egészséges emberi kapcsolatok, hobbik minden esetben óriási segítséget nyújtanak, legyen szó bármilyen függőségről.

Evolúciósan úgy vagyunk programozva, hogy újra és újra megtegyük, ami jó nekünk. Minél több inger ér egy gyereket, annál több ingerrel lehet megtartani a figyelmét. „1990-től az ADHD 800%-kal nőtt. Vagyis míg régen volt két ADHD-s gyerek, ma a fél osztály az.” Olyan ingeráradattal vettük körül magunkat, hogy ehhez képest a gyerekek számára egy természetben töltött nap lassú és végtelenül unalmas. A túl erős ingerektől az idegrendszerünk folyamatos stresszállapotban van. Ha egy gyerek hat és tizenkét éves kora között naponta több mint 2 órát játszik vagy néz tévét, kétszer akkora az esélye a figyelemzavarra. Az idegrendszer újbóli sikeres működéséhez négy—hat hét teljes megvonás szükséges.

Hellobaby.hu

A technikai eszközöket gyártó cégek érdeke, hogy minél többet eladjanak a termékből, ezért nagyon sok pénzt fordítanak arra, hogy a számítógépek és a különféle játékok fejlesztő hatásait alá tudják támasztani. Ezzel olyan racionális okot adnak a szülők kezébe, amellyel megmagyarázhatják maguknak, hogy miért engednek a gyerekek kérésének.

Ha ki kellene emelnünk az előnyöket, akkor azok a következők lennének: az okoseszköz-használat javítja a térérzékelést, a szem-kéz koordinációt, a mintafelismerést, általa jobban működnek a látott és a hallott információk összehangolásért felelős agyi területek, javul a reakcióidő. Ennyit az előnyökről.

A hátrányok sajnos erősebb tábort képviselnek, s ez nem csak a gyermeki fantázia megölése, a hipnotikus, kényszeres kapcsolódás, az alvás-, a figyelemzavar, a szociális kapcsolatok leépülése/kialakulásának gátoltsága… A számítógépes játékok ezt képviselik: virtuális célok, virtuális akadályok, virtuális cselekvés, virtuális győzelmek, virtuális boldogság, csökkenő motiváció, és nincs valódi cselekvés. A monitorhasználat gyengíti a tervezés, a stratégia, a gondolkodás, a tanulás képességét, az élet megszervezését, az érzések megtartását és a feladatok kivitelezését. Nő az impulzivitás és csökken az önfegyelem, vagyis a gyerek dührohamot kap, hogyha valami nem lehet az övé. Ez olyan mértékben vált jellemzővé, hogy saját orvosi diagnosztikus kódja lett a függőségnek.

Mindezen túl semmi sem pótolhatja a nyílt és őszinte kommunikációt gyermek és szülő között, melyben fontos, hogy tudjuk, mit csinál a gyerek az online térben, hogy elmondjuk, milyen veszélyek leselkednek rá, hogy mi az, amiben fontos lehet az okoseszközök használata, és mi az, amitől megfoszt a túlzott használat, esetleg függőség.