A cserkészet megalapítója, Robert Baden-Powell (BI-PI) a brit hadsereg katonatisztjeként szolgált a brit gyarmatokon, elsősorban Indiában és Afrikában. A szolgálat alatt összegyűjtött tapasztalatairól, a felderítésről írt műveiből sokat átemelt a fiataloknak szóló könyvébe. BI-PI a dél-afrikai Mafeking váránál, a búrok ostroma elleni küzdelem során felfigyelt az ott segédkező fiatal fiúk találékonyságára, ügyességére, és úgy vélte, a városi gyerekek is képesek hasznos és értékes tettekre, ha felelősséget adnak a kezükbe. Az Egyesült Királyságba visszatérve 1907-ben tábort szervezett kamasz fiúknak az angliai Brownsea szigetén. A kis csoportokban (őrsökben) elit iskolák növendékei együtt táboroztak szegény sorsú gyerekekkel. Közösen járták a természetet, horgásztak, sportoltak, játszottak, mindezt egyenruhában, mely elfedte a társadalmi különbségeket. A tábor legendává vált, és a Brownsea szigeti kilenc nap a cserkésztáborok ősévé vált. Baden-Powell a liliomot választotta a cserkészet jelképének. A stilizált virág három szirma a cserkészfogadalom hármasságára emlékeztet: kötelességteljesítés, segítőkészség, törvénytisztelet.

Bécsben, a központi békeláng átadóünnepségen

A magyar cserkészet megalakulása Nagybecskerekhez kötődik. A községi főgimnázium értesítőjében 1910-ben megjelent egy 134 oldalas tanulmány az angol cserkészmozgalomról. Ezután szerte az országban alakultak cserkészcsapatok, a lendületet azonban megtörte a trianoni békeszerződés. 1928-ban megszületett a Jugoszláv Cserkészszövetség, melybe magyarok is betagosodhattak. Az 1941. évi terület-visszacsatolások után a cserkészet — immáron a Magyar Cserkészszövetségen belül — új lendületet kapott. A háború végén a Délvidék ismét Jugoszláviához került, és felszámolták a cserkészetet.

A vajdasági magyar cserkészet 1989-ben Muzslyán szerveződött újjá. A Vajdasági Magyar Cserkészszövetséget 1992-ben jegyezték be. A cserkészet kedvező fogadtatásra lelt, így a megalakulás után egy évvel a vezetőképzést két helyszínen: Muzslyán és Szabadkán is megszervezték.

Rózsa Viktor

A kishegyesi 29-es számú Szent András Cserkészcsapatot 1996. augusztus 26-án jegyezték be, de már egy évvel korábban, 1995-ben megalakult. Rózsa Viktor 2008-ban került a csapathoz, a parancsnoki tisztséget pedig egy évvel ezelőtt vette át Kecskés Endrétől, a cserkészcsapat korábbi parancsnokától.

— Elsőként a létszám növelését tűztem ki célul. Az aktív tagjaink száma jelenleg mindössze tíz-tizenöt. Ennek legfőbb okát az elvándorlásban látom. Az itthon maradtaknak igyekszünk minél több programot szervezni, melyben nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb tinédzserek is részt vehetnek. Szeretnénk, ha ők is megkedvelnék a cserkészetet, és csatlakoznának hozzánk. Fontosnak tartom egy olyan vezetői közösség kialakítását, amelyre majd építeni lehet a jövőben — mondta Rózsa Viktor, a kishegyesi 29-es számú Szent András Cserkészcsapat parancsnoka.

A csapat 2016-ban több táborban is részt vett. Az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület által szervezett Roxforti táborban társszervezőként, valamint jelen volt a Határtalanul táborban is a Budapest melletti Nagykovácsiban.

— Mindannyiunk számára nagy élmény volt a Budai-hegység szívében megtartott tábor. Megtekintettük a budapesti és környékbeli nevezetességeket: a Parlamentet, a szentendrei skanzent, azaz a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot, a Margit-szigeti fürdőt. Számtalan csapatépítő programon, érdekes játékokon vettünk részt, melyek a kisgyerekektől az idősebbekig mindenki számára élvezhetőek voltak. Évente több alkalommal ellátogatunk Magyarországra, a szegedi Árvízi Emléknapnak is rendszeres részvevői vagyunk. Nemrégiben kapcsolatba léptünk a nagyvázsonyi csapattal, a nyár folyamán közös programunk lesz. Mindegyik vajdasági magyar cserkészcsapattal jó viszonyt ápolunk, de leginkább a temerinivel és a topolyaival, nincs széthúzás. Szeretnénk minél több cserkészcsapattal együttműködni az egész Kárpát-medencében — mondta Viktor.

Tábortűz

A kishegyesi csapat legfiatalabb tagja nyolcéves, a legidősebb pedig tizennyolc. A cserkészet nincs korhoz kötve, felnőtteket is várnak. Megfigyelhető, hogy a cserkészek különböző színű kendőt viselnek. A tíz év alattiak kéket kapnak, mely szín arra utal, hogy ők még kiscserkészek, a tízévesnél idősebbek zöld kendőt, mely azt jelképezi, hogy az illető már cserkész. A huszonhárom évesnél idősebbeknek barna kendő jár, ez pedig azt szimbolizálja, hogy az illető régóta tagja a csapatnak. A tiszteletbeli tagok is ilyen színű kendőt viselnek.

A cserkészet továbbra is népszerű, pedig a számítógépek és az egyéb műszaki vívmányok fejlődése meglehetősen nagy konkurencia.

— A technika fejlődik, ezért nekünk is alkalmazkodnunk kell. Érdekesebbnél érdekesebb játékokat találunk ki a gyerekeknek, ezenkívül kézműves-foglalkozásokkal, sportprogramokkal, csapatépítő játékokkal próbáljuk megragadni a figyelmüket. Célunk, hogy minél több fiatalból neveljünk jó cserkészt. És hogy milyen a jó cserkész? Bátor, egyenes, őszinte, becsületes, szereti az embertársait, barátait, szüleit, és nemcsak a cserkészetben segítőkész, hanem az élet más területein is. A fogadalomtétel után a cserkész örökké cserkész marad — tudom meg Viktortól.

Kézműves-foglalkozás a táborban

A következő évi tervek közül kiemelkedik egy tábor, melyet egy másik csapattal együtt szerveznek. Nem Kishegyesen, hanem valahol a településen kívül szeretnék megtartani, hogy a gyerekek számukra még ismeretlen tájakat ismerjenek meg. A kishegyesi 29-es számú Szent András Cserkészcsapat természetesen ott lesz az Észak-bácskai Magyar Cserkészegyesület nyári nyílt táborában is a Welker-tanyán, valamint új tagok toborzása is kiemelt célként szerepel jövő évi tevékenységei között.

A csapat köszönetet mond a kishegyesi önkormányzatnak, a helyi közösségnek, valamint mindazoknak a termelőknek, vállalatoknak és vállalkozóknak, akik/amelyek valamilyen formában támogatták.

Fotók: A kishegyesi 29-es számú Szent András Cserkészcsapat

Kattintson az alábbi képre, és olvassa el a szerző adatlapját is:
Tóth Tibor