„A család jelenti a menedéket a szívtelen világban.” (Christopher Lasch)

Napjaink alapérzése a félelem, az az érzelem, amely eredetileg a veszély felismerésére és elkerülésére való. Elengedhetetlen az életben maradáshoz, hogy meg tudjuk őrizni az épségünket.

Az utóbbi időben a kiszámíthatatlan változások korát éljük, bizonytalanságban élő, szorongó emberek vesznek körül bennünket, senki sem tudja, mit hoz a holnap. Számtalanszor lesz úrrá rajtunk az ismeretlentől való félelem, az elhagyatottság és a magány érzése. Máskor a krónikus stressz, szorongás, teljesítmény- vagy megfelelési kényszer rombolja napjainkat, keseríti meg életünket. Sűrűn érezzük kiszolgáltatottnak magunkat, úgy látjuk, hogy nincs, aki megvédene bennünket. Pedig társas lénynek, közösségi életre születtünk, hogy harmonikus családban, szerető emberek között létezzünk, és minél több örömöt leljünk a mindennapokban. Ennek helyét a félelem vette át, mely rombolja egészségünket: félünk a megbetegedéstől, munkanélküliségtől, tönkremenéstől, inflációtól, megélhetéstől, terrorizmustól. Amíg elődjeink istenfélők voltak, addig mára emberfélőkké váltunk, néha már önmagunktól is félünk. Az utóbbi időben mindezt tetőzi a médiából áradó, rettegést árasztó hírözön, mely a fertőzésről, betegségről, háborúról, halálról szól. Aggódunk azon, amit nem ismerünk, nem értünk, nem tudunk legyőzni. A védtelenség érzése már a korai gyermekkorban képes befészkelni magát a lelkünkbe.

A fél-elem olyan állapot, amelynek már a nevében is benne van, hogy nem vagyunk egészek

Mindez a testünkben olyan intenzív változásokat indít el, amelyek megterhelik a szervezetet, az ősi „üss vagy fuss” reflex alapján: erős szívdobogás, kézremegés, gyomorfájdalom, izzadás, mellkasi fájdalom formájában. Az ősi „üss vagy fuss”, az egyik legelemibb reflex, még az elődjeinktől maradt ránk, hiszen túlélésüket szolgálta, nekik azonnal kellett cselekedniük, ha életben akartak maradni. Jóllehet ma már nem kardfogú tigrisekkel kell harcolnunk, a félelem megőrizte ősi, elemi erejét. Manapság a félelem legtöbbször akkor üti fel a fejét, amikor nem tudunk kilépni egy olyan helyzetből, amely rettegést, fájdalmat okoz számunkra: például a magánytól való félelmünk miatt, máskor nem lépünk ki egy rosszul működő kapcsolatból, megélhetésünk érdekében elviseljük a stresszes munkahelyet. Beletörődünk a megváltoztathatatlannak vélt helyzetünkbe, még annak árán is, hogy tehetetlenségünk miatt bele fogunk betegedni, a gyengülő immunrendszer és a többi szervkárosodás miatt. Például ez az állapot, szorongás/félelem képes blokkolni a tüdő energiáit, a rettegő ember gyakran küzd felső légúti betegségekkel, tüdőgyulladással. Elgondolkodtató Bertrand Russell véleménye: „A félelem a babona és a kegyetlenség egyik fő forrása. A félelem legyőzése a bölcsesség kezdete.”

Hogyan lehet megfékezni a félelmet? Két döntő erő kíséri végig életünket: a szeretet és a félelem. Arányuk is folyton változó, miközben magatartásunkat, gondolkodásunkat, cselekvésünket mozgatják. Szerencsés esetben a szeretet a félelem felé emelkedik, ám ennek érdekében naponta meg kell küzdenünk azzal, hogy a megjelenő félelmeket alárendeljük a szeretetnek. Osho mondta: „A félelem a szeretet hiánya. Ha félsz, szeress jobban! Ne harcolj a félelem ellen, máskülönben egyre jobban rettegsz majd, és újfajta félelem hatol a lényedbe: a félelem a félelemtől, ami rendkívül veszélyes. Ha a félelem hiány, akkor a félelem a félelemtől voltaképpen a hiány hiányától való félelem. És ez az őrületbe kerget.”

A félelem ellenpólusa az ősbizalom. Az ősbizalom a testet, lelket és minden sejtet átitató hit abban, hogy a világ jó, biztonságos, megtart bennünket, tudunk rá támaszkodni. Az önbizalom lehetővé teszi, hogy kihasználjuk adottságainkat, tehetségünket, erőnket. Aki bízik önmagában, nemcsak a mindennapi rutincselekedeteit végzi el teljes biztonságban, hanem az új típusú szituációkkal is félelem nélkül tud szembenézni. Kutatások alapján elmondható, hogy a bizalom az alapja, motorja és fenntartója a gazdasági fellendülésnek, vagyis a jóllét megteremtője. Az emberek egymás iránti bizalma kialakulásának egyetlen lehetősége a megbízhatóság képességének kifejlesztése, a jól működő család és a család funkcióinak az erősítése. Bizalommal élő ember nem képzelhető el megfelelő család nélkül. Bizalomhiányban ellenséges magatartás alakul ki, mely a legfontosabb egészségkárosító faktor, a szív- és érrendszeri betegségek fő kockázati tényezője. Tanulmányok bizonyítják az ellenségesség egészségromboló hatását és azt, hogy az önkárosító magatartásformák — alkoholizmus, drogproblémák stb. — állnak leggyakrabban az öngyilkossági kísérletek hátterében. A bizalomhiány ellenségességhez vezet, az ilyen személy szerint az a legbiztosabb, ha senkiben sem bízik. A világot aljasnak, önzőnek látja, és magába zárkózva viszonyul a környezete felé.

Ősbizalom — az elemi biztonságérzet. Ősbizalom kell az egészséges önértékeléshez (forrás: ojnetworks.com)

Az ősbizalom és az ellenségesség csökkentése

Az ősbizalom az élet első két-három évében alakul ki. Sőt, az a közeg, amely már a méhben fejlődő magzatot, majd az újszülöttet körülveszi, ugyancsak fontos mind biológiailag, mind lelkileg. Kialakulása az anya-gyerek kapcsolat, vagyis az anya őszinte, szerető odafigyelése, megnyugtató jelenléte és érintései függvénye. A legtöbb súlyos lelki betegségnek a gyökerét ebben az időszakban kell keresni. Az ősbizalom a testet-lelket és minden sejtet átitató hit, remény abban, hogy a világ megtart bennünket, támaszkodhatunk rá, nem fenyeget bennünket veszély. Megbízhatunk a környezetben, nincs okunk a szorongásra, bátran és bizalommal indulhatunk el az emberek és a tárgyak felé, ha annak eljön az ideje. Jung szerint: „Az anya-gyermek kapcsolat bizonyosan a legmélyebb és leglényegesebb kapcsolat, amelyet ismerünk; hiszen a gyermek egy ideig úgyszólván része az anyai testnek!” A biztonság, a közvetlen és teljes egymásra hangolódás nyújtja a biztos alapot a későbbi szilárd személyiség kialakulásához. Az anya lelki állapota nagyon fontos: ha az anyát testileg-lelkileg bántalmazzák, félelmet, bizonytalanságot él át, ha folyamatos stressznek van kitéve, vele együtt sérül a magzat is. A társadalom első és legfontosabb befektetése lenne lehetővé tenni a zavartalan anya-gyermek együttlétet legalább a születés utáni három évben. Az apa és a gyerek közötti kapcsolat ez után a meghitt anyai önátadási időszak után kerül előtérbe, hiszen később az apa ugyanolyan fontos a gyermek fejlődési folyamatában.

Az ősbizalom a testet-lelket és minden sejtet átitató hit abban, hogy a világ jó, lehet rá támaszkodni (forrás: www.csalad.hu)

Kijelenthetjük, hogy a leghasznosabb, legfontosabb erőforrásunk az egészséges, kiegyensúlyozott családba születő gyermek, de a modern világban ez egyre nehezebben valósítható meg. Mégis, ha megkérdezzük az embereket, azt mondják, nagyon fontosnak tartják a családot. Ennek érdekében mindent meg kell(ene) tenni, hogy közösségünk ne a családot pusztító, hanem a családbarát irányba fejlődjön tovább.