2013-ban, amikor Moholon megalakult a Zöldike Természetvédelmi Civil Szervezet, a létrehozói nem is választhattak volna találóbb nevet a csoportjuknak. A zöldike ugyanis az egyik leggyakoribb pintyfélénk, emellett szobanövény is, méghozzá nagyon közkedvelt, hiszen könnyen tartható és szaporítható. Az egyesületet hatan hozták létre, ma viszont egy-egy akciójuknak akár ötven részvevője is van.

Kezdetben azzal próbálták felhívni a tevékenységükre a figyelmet, hogy az utcán összegyűjtötték a szemetet, majd az évek során összesen mintegy négyezer facsemetét telepítettek, december 16-án pedig az idei második nagyszabású madáretető akciójukra várják az érdeklődőket. Arról, hogy miként jutottak el eddig, Baity Ferenc elnök számolt be.

Baity Ferenc

— Akkoriban olyan munkakörben dolgoztam, amelyhez hozzátartozott a falujárás, és elmondhatom, hogy elégedetlen voltam mindazzal, amit láttam. Elsősorban a zöldövezeteket keveselltem, és úgy döntöttem, tenni kell valamit. Szerencsére olyan emberekre találtam, akik megértették az aggodalmamat és támogatták az elképzeléseimet. Az alapítói okiratot hatan írtuk alá, a civil szervezet alelnöke dr. Miklós Ferenc lett. Kezdetben nagyon nehéz volt, sok ajtón bekopogtam, kerestem a támogatókat, és már az induláskor számos segítőre leltem. Moholon, a Tisza-parton volt egy kéthektárnyi elhanyagolt, náddal és gazzal teli terület, melyet feltárcsáztunk, és beültettük facsemetékkel. Akácfákat telepítettünk, mert azok jól tűrik a homokos, száraz talajt. Mára négy-öt méter magasra nőttek, kiváló helyszínt nyújtanak a talajon levő, vályús és a fákra helyezett madáretetőknek, meg a madárodúknak. Valóságos madárparkot teremtettünk azon a helyen, és bebizonyítottuk mindenkinek, hogy nemcsak beszélünk a természetvédelemről, hanem teszünk is a megvalósításáért. 2015-ben az önkormányzattól kaptunk egy talajfúró gépet, mellyel hatékonyabban és gyorsabban ültethetjük el a csemetéket. Fásítottunk a moholi nagyúton, az Urbán József utcában és a nemzetközi út mellett. Fontos célkitűzésünk, hogy a fák meg is maradjanak, ezért a gondozásukat, az öntözésüket is felvállaltuk. Később arra gondoltunk, hogy az akcióinkba be kellene vonni az óvodás és az iskolás gyerekeket, ami szintén jó ötletnek bizonyult, szívesen jönnek hozzánk, segítenek, amiben tudnak. Emellett együttműködünk az adai és a moholi nyugdíjasokkal, valamint az adai ifjúsági szervezettel és az óbecsei Ökobecse Polgári Egyesülettel. A magyarországi, túrkevei Giligán Természetvédelmi és Hagyományőrző Egyesülettel a világhálón találtunk egymásra, és 2016-ban együttműködési megállapodást írtunk alá. Létrehoztuk egy közös pályázatot, melyet májusig kell realizálni. A falunkban minél több zöldövezet szeretnénk létrehozni, és nagy gondot fordítunk a madárvédelemre. Sőt, denevérodúkat is raktunk ki, valamint Adán, a katolikus templom melletti parkban két nagy mókusodút és egy etetőt helyeztünk el. Úgy tűnik, fogy az eledel, remélem, a mókuspár elégedett a gondoskodással. Ebbe az akcióba is bevontuk a legkisebbeket, elmentünk velük makkot szedni, és otthonról is hoztak mogyorót, diót az állatkáknak. A Tisza-parti sétányon táblán köszönjük meg az embereknek, hogy nem dobálják szét a szemetet, rendszeresen tisztítjuk a parkokat, a strandot és számos más környezetszépítési munkálatot végzünk. Az idén, a VMSZ-szel összefogva a Mikulás szerepét is vállaltuk, 198 kis csomagot osztottunk szét a gyerekeknek. Természetesen edukációs órákat, előadásokat is tartunk a lakosságnak, amit nagyon jól fogadnak. Először tartottam tőle, hogy majd nem értik meg, mit miért teszünk, és nem fogadják el az egyesületünket, de mára bebizonyosodott, hogy hasznosnak tartják a tevékenységünket, és aki csak teheti, támogat minket. Egyre többen látják be, hogy csak amit ismerünk, azt szerethetjük és óvhatjuk.

Kirándulás lovas kocsival a bánáti makkosba

A Zöldike Természetvédelmi Civil Szervezet december 16-án tartja meg az idei második nagyszabású madáretetési akcióját. A megmozdulás során háromszáz kiló ennivalót kínálnak fel szárnyas védenceiknek. Az egyesületnek a földművesek juttatnak búzát, kukoricát, napraforgót, így egész télen táplálhatják a madarakat. Mint megtudtam, ebben is kitartónak kell lenni, mert ha valahol etetni kezdjük a madarakat, akkor azok megszokják, és nem mennek máshova élelmet keresni. Még akkor sem, ha egy idő után üresen találják az etetőt, pedig ez a vesztüket okozhatja.

Baity Ferenc egy dédelgetett tervükről is beszámolt, mely minden bizonnyal egy külön cikket érdemelne: szeretnék közszemlére tenni a nyolcvanéves, adai Tóth László bácsi hatalmas ornitológiai gyűjteményét (174 fajta madárpreparátum, 216 fészek, tojások stb.). Ehhez azonban egy épületre lenne szükségük, ahol oktatóházat alakíthatnának ki. Az ötlettel sokfelé kopogtattak már, de még nem sikerült megoldást találniuk.

A Zöldike tevékenységéről az érdeklődők az egyesület Facebook-oldalán és weblapján (www.zelentarka.com) tájékozódhatnak, ahol a fotókon kívül számos videofelvételt is találhatnak.