A Tanárnő

Kedves olvasó,

Alábbi cikkünk weboldalunk előző változatából automatizálva került áthelyezésre, így szövegformázási és megjelenítési hibák előfordulhatnak. Megértésüket köszönjük!

A Tanárnő

Nagyon sok szép közös kirándulás és emlék köt bennünket össze, megannyi eszmecsere, késő estébe nyúló beszélgetés, pályakezdőként az azonos munkahely... A megszentségteleníthetetlen barátság, amelyre nagyon büszke vagyok. Tudásával, szakmai tapasztalatával, emberszeretetével, segítőkészségé...

Nagyon sok szép közös kirándulás és emlék köt bennünket össze, megannyi eszmecsere, késő estébe nyúló beszélgetés, pályakezdőként az azonos munkahely... A megszentségteleníthetetlen barátság, amelyre nagyon büszke vagyok. Tudásával, szakmai tapasztalatával, emberszeretetével, segítőkészségével, türelmével, következetességével... - és tudnám még, de nem merem fokozni, mert lelki szemeimmel látom, most int le: olyan ember ő, aki dicshimnuszokra vágyik?! - messze kimagaslik mindenik közül. Példakép. Egyéniség. Nem találkoztam még olyan közös ismerőssel (lett légyen az diák is), aki a nevére ne kapná fel a fejét, s ne mosolyogna jóindulattal: igen, ő az a Tanárnő, aki megérdemli a ,,határozott névelőt és a nagybetűt.
* Hosszú éveken keresztül középiskolai tanárként dolgoztál egy olyan munkahelyen, ahol megbecsültek mind a kollégák, mind pedig a tanulók. Soha nem panaszkodtál arra, hogy rosszul éreznéd magad köztük, aztán, mint derült égből a villámcsapás, terjedt el a hír Szabadkán: otthagyod a gimnáziumot, és az újvidéki bölcsészkarra mentél. Miért?
- Huszonhárom évig voltam középiskolai tanár. Diplomázás után rögtön munkát kaptam az egykori Egység középiskolában, kilenc-tizedikeseket tanítottam, majd három év után, az iskolareformmal átkerültem a megújhodott Svetozar Markoviæ Gimnáziumba. A magyar nyelv és irodalom mellett (amelyet környezetnyelvként is tanítottam) lingvisztikát adtam elő a kulturológia szakon, valamint német nyelvet is három évig. Ez idő alatt rengeteg szépet éltem át a kollegiális kapcsolatok révén is, és a tanulók részéről is. Valójában egy védett környezetben dolgoztam, olyan szerencsecsillaggal a fejem fölött, hogy hagytak dolgozni. Ötödikes korom óta a tanári pályára készültem, s hogy jól választottam, arra itt döbbentem rá. Nem is tudnék mást csinálni. A legnagyobb sikerélményem mindig az volt, amikor a rossz tanulók is igyekeztek nálam teljesíteni, amikor szégyelltek alábbhagyni. Nem volt igényem a továbbtanulásra, a karrierépítésre. Úgy beszéltek rá. Először egy vizsgatanítás alkalmával dr. Horváth Mátyás hívta fel a figyelmemet a Magyar Szóban megjelent pályázatra, amit ugyan én is elolvastam, de nem érdekelt a magiszteri titulus. Ő mondta, kár lenne, ha nem próbálnám meg. Újvidéken végeztem el a kurzust, nagyon elégedett is voltam az előadókkal és a tanfolyam minőségével, jó volt felfrissíteni a tudásomat. A folytatáshoz viszont megint csak bátorításra volt szükségem, amit viszont dr. Bányai Jánostól kaptam meg. 2000 februárjában aztán átkerültem az egyetemre... Nem érzem a hűtlenséget, hiszen azóta is figyelemmel kísérem azokat a nemzedékeket, amelyeket tanítottam. De szükségem volt a váltásra. Felüdülést hozott az új környezet, az új munka. Végre alkalmam van a kutatásra is, ugyanakkor pedig a diákoktól sem váltam meg. Megtiszteltetés a számomra, hogy olyan értékes embereket fedezhetek fel, hogy olyan tanulókkal dolgozhatok, akik tovább viszik a szakmát, akik a jövő nemzedékét nevelik majd, s akik remélhetőleg túlszárnyalják a tanárukat.
* Nem volt nehéz a váltás?
- De igen. Sokáig visszatekintettem, de most már jól érzem magam a tanszéken is. Ismét megtaláltam a belső harmóniát, amire nagyon nagy szükségem van ahhoz, hogy jól végezzem a munkám. Mert szeretem azt, amit csinálok. Középiskolai tanár koromban is sokat kutattam, hogy mindig újat vigyek be egy-egy téma feldolgozásába (ezek a feljegyzéseim megvannak még ma is), akkor is nagyon örültem annak, ha rájöttem egy-egy új összefüggésre, ha rábukkantam egy-egy új adatra. Nagyon szeretek utazni. Nos, a kutatás is egyfajta helyváltoztatás -- szellemi utazás.
* Első könyved, a Novella új neve című voltaképpen a doktori disszertációd, amely Mándy Ivánnal és prózájával foglalkozik. Miért épp Mándy? Ő az egyik kedvenc íród?
- Nincs kedvenc íróm, de ha lenne, akkor sem árulnám el. Eddigi munkám során mindig az egész irodalomtörténettel foglalkoztam, s mindig arra törekedtem, hogy minden íróban-költőben megtaláljam azt a motiváló erőt, amiért a diák előveszi a művét és elolvassa. Mindig azt tanítottam, hogy az irodalomnak lételméleti vonatkozása van, afféle jobbító energiája, fontos helye és szerepe az önmegértésben, a gondolkodásban. Minden szöveg rólunk szól. Rengeteg levelet kapok egykori diákjaimtól, amelyekben arról számolnak be, hogy bizonyos helyzetekben megértették azt, amit egykor egy-egy mű kapcsán mondtam nekik. Vagy e-mailen elküldenek egy-egy idézetet, fejtsem ki a véleményemet róla. Vagy találkozok velük az utcán, s bevallják, hiányzik az életükből a magyar dolgozat... Mert azokban mindig igyekeztem személyes kapcsolatot teremteni velük. Csak nekik szólva elmondani a véleményemet. Levelezni velük. Ami kamaszkorban nagyon fontos... Szóval most élem át érzelmileg ezeket a középiskolai sikereimet. No, de azt kérdezted, miért épp Mándy foglalkoztatott? Engem elsősorban a novella műfaja érdekelt (valamikor titokban én is írtam novellákat), s mivel akkor jelent meg a Mándy-monográfia, valamint a Légyvadász című kötet, amely nagy hatással volt rám, hát jó kutatási témának ígérkezett, hogy prózái (amelyek különös ,,mozis technikával készültek, s igen érdekes vizuális élményt nyújtanak a számítógéphez szokott olvasóknak), túlhaladják-e a novella hagyományos kereteit vagy sem.
* Második köteted, az Idevonzott irodalom tavaly év végén jelent meg. Mit tartalmaz ez a munkád, s mi sugallta a címét?
- A tanulmányaim, esszéim, kritikáim közül válogattam össze a tartalmát - tehát sok mindent, amivel eddig foglalkoztam, amit én idevonzottam. De a cím mást is fedhet: az irodalomtudomány újszerű értelmezését, a régiónk nyitottságára vagy zártságára is utalhat. Mindenki tetszése szerint értelmezheti.
* Az egyetemen vajdasági magyar irodalmat is tanítasz, jóllehet ez szerepel legkevésbé az iskolai tantervekben. Mi a véleményük erről a hallgatóknak?
- Mi tagadás, a tanterveink régiek, az oktatáspolitikánkon is változtatni kellene, de mi a jövő magyar nyelv- és irodalomtanárait képezzük, akiknek értelemszerűen az egyetemes magyar irodalommal kell megismerkedniük. Amikor a harmadik évfolyamon elkezdem ezt a tantárgyat előadni, mindig megállapítjuk: milyen kevés olvasója is van a vajdasági magyar irodalomnak, milyen szegényes a kritikai életünk, mennyire nem értékeljük azt, ami a miénk. Mindenesetre van egy olvasmányjegyzék, amit örököltem elődeimtől, s amit igyekszem mindig felújítani, s amivel meg kell birkózniuk a hallgatóknak. Aztán a vizsgán örömmel hallom: milyen izgalmas volt számukra a felkészülés! Felfedeztek maguknak egy-egy könyvet, megszerettek egy-egy írót, verset, s mennyire feltöltődtek.
* A zombori tanítóképző egyetem szabadkai tagozatán is tanítasz, ugyanakkor rengeteg pedagógussal is tartod a kapcsolatot, tehát ,,testközelből láthatod, hol szorít a cipő, miért panaszkodnak az oktatók, miért utálnak iskolába járni a diákok...
- Az utóbbi évek kétségtelenül rányomták bélyegüket az iskoláztatásra. A bezártság tönkreteszi a munkakedvet. Magam is végigéltem azokat az időket, amikor még a szakköröket is betiltották. Az elszegényesedés elkedvetlenít tanárt, diákot, szülőt egyaránt. Tudom azonban, hogy ma is vannak tanáregyéniségek, akik személyiségükkel át tudják hidalni a problémákat, és meg tudják szerettetni tantárgyukat. Mindig vallom: ,,Előbb a tudás, utána a mutatvány!. Tudásszomj, szakmai felvértezettség, szorgalom, állandó motiváltság és kulturális igény nélkül a legújabb módszertan és csodatechnika is csődöt mond.

Címkék: A Tanárnő
Szeretne értesülni, ha új cikk jelenik meg Heti Interjúnk rovatunkban? Iratkozzon fel értesítőnkre!

E-mailben értesíteni fogjuk Önt az új cikkekről. Feliratkozáshoz kérjük adja meg a nevét és az e-mail címét.

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Facebook

Támogatóink