A járáson álló Csodakút olyan állapotban volt, hogy ,,mindössze négy tégla tartotta' - mutatja a gyógyfürdő igazgatója, Ágoston F. Ferenc - Szabó Attila felvétel

Kanizsa szikesén, a járáson a jószágokat legeltető pásztorok fedezték föl, hogy ha dagonyáznak az artézi kút vizében, nem fáj úgy a lábuk. 1908-ban ment híre a Csodakútnak, melynek vizéből Grünfeld Herman, a helyi cserépgyár tulajdonosa mintát küldött föl Pestre. Az onnan érkező vegyi elemzés igazolta: kiválóan alkalmas reuma, isiász, köszvény és más betegségek gyógyítására. A vállalkozó részvénytársaságot hozott létre, mely a várostól 30 évre koncesszióba vette a gyógyvíz kiaknázását. 1912-ben elkészült a gyógyvíznek a város alá vezetéséről szóló terve, 1913-ban pedig sor került a Csodakút Gyógyfürdő ünnepélyes megnyitására. 1936 és 1937-ben modern habfürdő és sárfürdő épült. Harminc évvel később, 1943-ban az Rt. átadta a városnak a gyógyfürdő üzemeltetését, majd a kommunista Jugoszláviában államosították. Tartozott a kanizsai egészségházhoz, aztán 1975-től önálló tmasz lett, majd kivált. A fordulópontot 1979. november vége hozta: ekkor adták át rendeltetésének a fürdő új részét, az Aguamarin Szállodát. A további fejlesztések és korszerűsítések dr. Ágoston F. Ferenc igazgatósága idejéhez kötődnek, melynek két legnagyobb lépése: két új kút fúrása és a wellnessközpont létrehozása.
Magyarkanizsán a Gyógyfürdő napján és az Aquamarin Szálloda fennállásának 30. évfordulóján, november 28-án került sor annak a három filmnek a díszbemutatójára, amely a 100 éves Csodakútról, a kanizsai gyógyfürdő jelképéről készült. A Csodakút című, a gyógyfürdő történetét feldolgozó dokumentumfilm - Iván Attila és ifj. Apczi Jenő munkája - írója, szerkesztője Fejős Sándor történész, akinek azonos című könyve 2008-ban jelent meg. A fenti történelmi visszatekintőt is Fejős Sándor mondta el a dokumentumfilmben. Annak vetítése előtt pedig aláhúzta: a Monarchia idején a kanizsai gyógyfürdő európai színvonalú intézmény volt, régi fényéből sok minden visszahozható - mindenekelőtt a Népkert rendezésével és a millennium tiszteletére épült Vigadó felújításával. Az új korszak (1979-1980) nemcsak a gyógyfürdő nevében - Rehabilitációs Szakkórház - hozott változást, hanem az intézményvezetésben is. Hiszen folyamatos fejlesztés nélkül nem lehet megfelelni a kor - a tudomány, a technika, életvitel diktálta tempó - kihívásainak. Az intézmény igazgatója, dr. Ágoston F. Ferenc sorolta: a gyógyfürdő igényeit már évek óta két új furat látja el, a 2-es kútból (960 méter mélységből) 64 fokos termálvizet kapnak, a 12 évvel ezelőtt fúrt 3-as számú kútból (1080 méter mélységből) 72 fokos forró víz jön. Ez nemcsak a gyógyításra jó - és arra, hogy minden szobában gyógyvíz folyjon a csapból -, hanem a fűtést is megoldja. Az intézmény a káderfejlesztésre külön hangsúlyt fektetett: tíz szakorvosuk van, és seregnyi gyógytornászuk, akiket saját erőből képeztek. A káderállomány és a korszerű felszerelések beszerzése lehetővé tette, hogy a hagyományosan rehabilitációval foglalkozó intézmény lassan a megelőzésre is áttérjen. A wellnessközpont kialakítása pedig (relaxációs masszázs, csokoládépakolás, szolárium, szauna...) már a XXI. század története. Az intézmény orvos-igazgatója mégis azzal zárja mondandóját a dokumentumfilmben: minél messzebb, távolabb megyünk Magyarkanizsától, annál jobb a gyógyfürdő híre, annál nagyobb az elismertsége. Szóval: megint a jól ismert ,,senki sem lehet próféta a saját hazájában' szindróma.
Pedig a Csodakút története éppen az ellenkezőjéről szól. Arról, hogy lehet. És hogyan lehet. Dr. Marjanucz László történész, a Szegedi Tudományegyetem Magyar Történelem Tanszékének egyetemi decense szerint: ,,A magyarkanizsa gyógyfürdő egy pozitív történet, hiszen teljesen helyi kezdeményezésből táplálkozik. Polgári fejlődéstörténet - kicsiben.' Melyben van egy helyi vállalkozó, aki fantáziát lát a gyógyvíz kiaknázásában, és ezért befektetésekre hajlandó (bizony, nemcsak fürdőztet, de a Csodakút vizét palackozza is). S van egy helyi hatalom (városvezetés), mely támogatja a helyi kincsek kiaknázására tett kezdeményezést. Száz évvel ezelőtt ez történt. S a mának meg a holnapnak is erről kellene szólnia.