''Azért vagyunk a világon, hogy
valahol otthon legyünk benne”
(Tamási Áron)

Én Magyarcsernyén élek, és nagyon örülök, hogy nem egy városban, mert ott nagy a zaj.
Magyarcsernyeiek a barátaim is, és itt sok embert ismerek. Nem szeretnék elköltözni innen, mert akkor mindenki idegen lenne számomra. Azért szeretek itt, mert itt csönd és nyugalom van. Reggelenként a kakasok kukorékolása ébreszt, nem pedig az autók és kamionok zúgása. Mi a faluban összetartóak vagyunk. Dolgozunk, és segítjük egymást. Csernyén a földművelés a fő megélhetési forrás, bár van a falunak egy olajgyára is, de ez nem a legjobb, mert szennyezi a környezetet és a vizet a határban. Emiatt a halak nagy része elpusztul, és ez a horgászoknak is rossz, mert ha halászni akarnak, semmit nem fognak, meg a földművelőknek is, mert minden évben kevesebb a termőföld. De azért meg lehet élni Csernyén is.
Én nagyon szeretek itt élni, és nem szeretnék elköltözni innen.
Budai Benjámin, 7. osztály

Osztálykiránduláson

Újvidéken voltunk az iskolával kirándulni. Reggel nyolc órakor indult a busz.
Két emeletes busz jött értünk. Külön utaztak az alsósok és külön a felsősök. Együtt indult a két busz, de útközben elváltak egymástól. Mi, felsősök, először egy játszótéren álltunk meg pihenni. Elfogyasztottuk az uzsonnánkat, és egy kicsit játszottunk. Innen a Spensre vitt az utunk. Az épület előtt fényképezkedtünk, majd belülről is megnéztük. Elmentünk a Vojvodina stadionba, ott leülhettünk a nézőtérre, és egy kicsit megpihentünk. Utána a Mc Donald's-ba mentünk, és megebédeltünk. Ez az étterem a város központjában van, és így a téren sétálhattunk. Majd beültünk a buszba, és Karlócára mentünk. Az idegenvezető mesélt a városról, és elvezetett bennünket egy kúthoz, mely a város nevezetességei közé tartozik. Az a monda kering róla, hogy aki iszik a vizéből, az Karlócán fog megesküdni. Elmentünk még megnézni egy templomot és a régi gimnáziumot. Sok érdekességet hallottunk a tanintézményről. Innen a Fruska gorára vezetett az utunk. A hegyen sétáltunk, majd megpihentünk, és elfogyasztottuk a megmaradt uzsonnánkat. Mivel eleredt az eső, sajnos hamarabb kellett hazaindulnunk. A buszban a társaimmal kártyáztunk, közben mesélgettük az élményeinket.
Fárasztó napom volt, ezért a hazafelé úton el is aludtam. Számomra ez a kirándulás felejthetetlen volt.
Hódi Ákos 5. osztály

Focisiker

Május 25-én egy futballbajnokságon vettem részt, méghozzá a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság IX. délvidéki döntőjén Tóthfaluban.
Már reggel öt órakor keltem, nehogy lekéssem a Tóthfaluba induló buszt. Édesanyám elkészítette a szendvicseket, és útra készen elindultam. Megvártuk a tordai fiúkat is, mivel a focicsapatunkat a csernyei és a tordai iskola diákjai alkották, összesen tizenhatan. Csernyéről a csapat tagja volt Aranyos Dominik, Lajos Adrián, Burai Róbert, Budai Benjámin, Szakál Krisztián, Kiss Attila, Bába Edvin és én. A tordai fiúk közül Pataki Leontin, Német Vilmos, Karsai Valentin, Mészáros Dániel, Barna Szilveszter, Karsai Richárd, Szűcs Ádám és Harfman Roland egészítették ki a csapatot. Mikor a tordaiak is megérkeztek, végre elindultunk. Másfél óra utazás után megérkeztünk Tóthfaluba. Rajtunk kívül több más csapat is volt ott. A szervezők üdvözöltek bennünket, meghallgattuk a himnuszt, és elindultunk Oromra, mivel az első két meccset ott játszottuk. Mindkét mérkőzést megnyertük, Csóka ellen 4 : 0-ra, Székelykeve ellen pedig 1:0 arányban győzedelmeskedtünk. A döntőre visszatértünk Tóthfaluba, és megebédeltünk. Az ellenfél a tóthfalusi csapat volt, mely ellen 4 : 1 arányban veszítettünk. De nem voltunk szomorúak, mert második helyezettek lettünk, és a nyáron mi is utazunk Magyarországra focizni.
Nekem nagyon tetszett ez a nap, és már várom, hogy a nyáron ismét menjünk focizni.
Palatinus Oszkár, 7. osztály