SZABÓ Attila felvétele

A sikerhez vezető útról, annak buktatóiról és szerteágazó, olykor több lehetőséget magában rejtő mellékútjairól hallhatott előadást a közönség Geszti Péter kommunikációs szakember, médiaszemélyiség tolmácsolásában a X. Vajdasági Szabadegyetemen. Az ARC óriásplakát-kiállítás, a Nemzeti vágta és a Székely vágta főszervezője az első szárnypróbálgatásaitól kezdve a jó döntésein át a kudarcaiig minden tapasztalatát megosztotta a hallgatóságával Motiváció és tehetség - a siker záloga? címmel tartott előadásán.
Geszti szerint a tehetség önmagában nem elég. Tudni kell azt megmutatni, és tudni kell azt is, hogy mikor. A megfelelő pillanatot felismerni legalább annyira fontos, mint az, hogy mit kínálunk. Persze, nem árt, ha a tarsolyunkban egy jó adag szerencse is van. Azzal viszont számolnunk kell, hogy a sikert nem elég megszerezni, hanem meg is kell tartani, ez pedig sokszor nehezebb, mint az odavezető út. Ahhoz, hogy valaki versenyképes legyen, elengedhetetlen hogy újítson. Ha az ember úgy érzi, hogy rázárult egy kulturális kör, szélesítsen. Ehhez pedig nyitottnak kell lennie.
Geszti szerint nagy dolgok olyankor születhetek, amikor megtaláljuk a megfelelő partnert, akivel egyazon színvonalon dolgozhatunk. Ennek alátámasztására, Einstein relativitáselméletéből kiindulva hozta létre a kreativitáselméletet, mely szerint 1 + 1 = végtelen. Ha ugyanis egy olyan emberrel kezdünk együttműködni, akinek a tehetsége, az ambíciója, az energiája, az álmodozási képessége legalább olyan erős, mint a miénk, akkor azok a csodálatos dolgok, amelyeket közösen csinálunk, megsokszorozódnak.
''Az a jó, ha az ember több lábon áll, így ha egyik lábát ki is rúgja a sors, akkor is ott lesz a másik, amire támaszkodhat - hangsúlyozta Geszti, és hozzátette: - aki sikeres akar lenni, az soha ne foglalkozzon azzal, hogy mi lesz, ha nem sikerül. Fölállsz, leporolod magad, továbbmész. Csak a teljesítmény és a tudás számít.”
A talpraesett reklámszakemberrel, a mindig megújuló előadóművésszel, két gyermek édesapjával az előadás után elkötelezettségről, kompromisszumokról, családról beszélgettünk.
* Nagyon szerteágazó az érdeklődési köröd, és ezt a nagyközönséggel is rendszeresen megosztod. Akármelyik általad megálmodott eseményt vesszük is figyelembe, mindegyik valamely társadalmi történés iránti elkötelezettségből ered. Miért tartod ezt fontosnak?
- Azért tartom fontosnak, mert bármennyire sikeres is a magánéletem és a szakmai életem, nem tudom magam másként értelmezni, mint hogy a közösség tagja vagyok. Azt látom, hogy ez a közösség, a magyar nemzet - ezt a kifejezést én nem politikai, hanem kimondottan kulturális értelemben használom - hosszú ideje bezárkózik. Elzárkózik olyan kérdések elől, amelyeket meg kellene válaszolnia, mert ezek a kérdések nyugtalanítóak. Hogy a világ nagy, kaotikus, és egyre gyorsul. Úgy látom, hogy Magyarország egy csomó kérdésre nem adja meg a választ, mert nem néz szembe saját magával. Én ebben a közegben nem tudom magam olyan jól érezni, mint ahogyan a magán- és szakmai életem lehetővé tenné. Ezért azt gondolom: ha nekem lehetőségem van arra, hogy megpróbáljak a munkámmal odahatni, hogy kinyíljon ez a gondolkodás - amire a tömegmédiával foglalkozó szakembereknek lehetőségük van -, akkor megteszem, ám akkor nyilván szeretném a saját ízlésemet és értékrendszeremet is megjeleníteni.
* Többször is eltávolodtál a zenétől, de mindig visszakanyarodsz hozzá. Legutóbbi visszatérésed a 2011-től töretlen sikert élvező Gringo Sztár nevű zenekar felbukkanásával történt. Mi számodra a zene?
- Számomra a zene olyan, mint a levegő - nem lehet nélküle élni, egyfajta addikció. Ennek tükrében nemcsak függőség, hanem bizonyos értelemben a legnagyobb örömforrás is. A zenében érzem magam a legszabadabbnak, a legkönnyedebbnek és a legteljesebbnek. Legjobban az élő zenekari koncertek adják meg azt az érzést, hogy pulzál bennem az élet és az életenergia.
* Rengeteg kompromisszumot kíván, hogy megfelelj az elvárásoknak. Megéri?
- Mindent megéri csinálni, ami örömet szerez. Nagyon sok jót kapok a zenétől, sokan írnak, szép visszajelzések érkeznek a koncertek után. Sokaknak nyújt örömet, és ha csak egynek is öröme telik benne, akkor nem csináltad hiába. Van egy olyan előítélet és gondolkodásmód, hogy az ember jelenlegi sikereit a korábbiakkal hasonlítják össze. Én nem ezt szoktam csinálni. Tudom, hogy igaza van Presser Gábornak abban, hogy a régi dalait nem tudja legyőzni a szerző, de közben mégsem élhetek abból, és nem örülhetek úgy a zenének, hogy kizárólag a régi sikereimen ringatózzam, mert az ma már nem érvényes. Mindig érvényes dolgokat kell csinálni, azt kell elmondani, hogy ma mit érzek, ma mit gondolok, ma hogyan érzem magam, és ezt a mai zenémmel tudom megcsinálni. Ha ez lassabban megy át a társadalmi köztudaton, vagy az én célközönségemből kevesebb ember talál rá, az egy másik kérdés, de ettől még ugyanolyan fontos számomra, mint a Jazz+Az vagy a Rapülők. Szerzői szempontból talán még jobb is, most írtam magamnak életem legjobb dalait.
* Két kislányod van. Összeegyeztethető a család és a karrier?
- Nagyon nehezen, csak kompromisszumok árán. A kompromisszumok jelentős részét pedig nem is én kötöm, hanem a feleségem. Épp ezért mindent alárendelek az ő szervezésének mind a családi életben, mind más kérdésekben. Azt szoktam mondani, hogy ő a kapitány, én csak a kormányos vagyok.