Végzetes légyott

Végzetes légyott

1962 májusában a New York-i Madison Square Garden közönsége vastaps kíséretében éljenezte a negyvenötödik születésnapját ünneplő John Fitzgerald Kennedyt. Az Egyesült Államok akkori elnökének tiszteletére rendezett gálán a csőd szélén álló Demokrata Párt egymillió dollárt gyűjtött pénzügyeinek rendezésére.

Az álomgyár és a politikai élet óriásai mind részt vettek a jeles eseményen, hogy jelenlétükkel emeljék az est fényét. A legmaradandóbb pillanat mégis az volt, amikor Peter Lawford színművész meghívására Marilyn Monroe születésnapi köszöntőt énekelt az ünnepeltnek. A művésznő félt a nagy tömeg előtt való szerepléstől, sokszori megkeresésre mégis igent mondott. Amikor a színpadra lépett, szinte tapintható volt az izgató feszültség a levegőben, olyannyira, hogy a produkció után már mindenki biztos volt benne, a pletykák Monroe kisasszony és Kennedy elnök titkos találkozásairól igazak. A legtöbben kész tényként kezelték a fent említett állítólagos viszonyt, de a hatvanas évek elején még csak kevesen tudták bizonyítani, hiszen akkoriban volt egy íratlan szabály, mely szerint a napilapok és a magazinok nem tudósíthattak a politikusok házasságon kívüli kapcsolatairól. Ezért Amerika első emberének a Hollywood üdvöskéjével folytatott kalandját örök rejtély övezi. Azóta persze sok egykori barát tűnt fel, aki esküdözött, hogy látta őket együtt elegáns partikon, egy szállodai alkalmazott pedig egy luxusautó hátsó ülésén vélte látni a „párt”. A részletekről mégis mindenki hallgat, és hivatalosan közös fotó is csak egy készült. Annyi bizonyos, hogy Marilyn hónapokig rendszeresen telefonált az elnöknek, aki egy idő után már nem fogadta a művésznő hívásait. 1962-ben a szőke ciklon érzelmileg megtört, karrierje lejtmenetben volt, mégis büszkén újságolta kollégáinak, hogy az ő „szerelmes Johnny fiúja” azt ígérte neki, hogy elválik feleségétől. Ezeket az állításokat azonban egy tudatmódosító szerektől bódult sztárocska képzelgéseinek tudták be, ezért senki sem vette őket komolyan. A színésznő súlyos depresszióban szenvedett előző, félresikerült házassága és egy vetélése miatt, ám az sem segített rajta, hogy altatókat és amfetamint is szedett.

A magány börtönében élte a hétköznapjait, hiszen celebritási státusza miatt nem mertek közeledni hozzá. Sok ismerőse volt, de igaz barátja talán egy sem. Nehezen dolgozta fel az egyedüllétet és azt, hogy a nagy stúdiók moguljai a hatvanas évek elején már mellőzték.Azt hitték az egykori bálványról, hogy mindene megvan, de ő úgy érezte, hogy semmije sincs. Méregdrága estélyi ruhákkal és parfümökkel próbált kompenzálni, de már ezek a használati cikkek sem szereztek neki örömöt. Marilyn Monroe 1962. augusztus 5-én vetett véget az életének, John F. Kennedy pedig 1963-ban lett merénylet áldozata.

A gyilkossággal Lee Harvey Oswaldot gyanúsították, aki a bizonyítékok szerint egy távcsöves puskából lőtt. Azóta számos összeesküvés-elmélet született, melyek közül az tűnik a legvalószínűbbnek, hogy Lyndon B. Johnson, az alelnök volt a megrendelő, aki növelni szerette volna a Vietnamban harcoló amerikai csapatok létszámát, és aki szerint az elődje túl „puha” volt egy véres háború irányításához.   

A Fehér Házban van egy azóta már nem használt rejtett szoba, melyben annak idején Kennedy a hódolóit fogadta, beleértve Monroe-t is. A légyottokra sosem derült fény, de a legenda tovább él, mert évről évre felbukkan egy-egy állítólagos szemtanú.

 

Hozzászólások

Kapcsolódó cikkek

Filmtabletták
Sztárportré
  • Összeállította: Brasnyó Zoltán
  • 2016.02.22.
  • LXXI. évfolyam 7. szám
Facebook

Támogatóink